A könyvtár olyan hely, ahová az emberek elmehetnek, s kérdéseket tehetnek fel olyan témákban - szóban vagy könyvek, egyéb források kiválasztásával - amelyeket megszokott környezetükben nem tudnak, nem mernek feltenni. A könyvtárnak tehát nagy szerepe van a tabuk feltárásában és az elkendőzésből származó traumák feloldásának segítésétben. Ezért szükséges a könyvtárban bemutatni a tabutémákat is. Akár hangsúlyosabban is, mint a közösség más színtereiben. (MG)

Az Orgazmust kérek, nem rózsát (vö.: link ) című most könyvben kiadott fotósorozat viszont képes arra, ami kimondott célja: beszélni arról, hogy a nőknek is van szexuális életük, vannak vágyaik, lehetséges túllépni az ősszégyenen és megtalálni a boldogságot. - Bár van egy nagyon szűk réteg, akiknek egyértelmű, hogy az éjjeliszekrény fiókjában szexuális játékok vannak a zsepi és a könyv mellett, és sem ebben, sem másban nem éreznek szégyellnivalót, azért még mindig többen vannak, akik azt sem tudják, mik ezek az eszközök, mire valók, sőt, tulajdonképp nem is beszélnek a szexuális életükről. Sokan reagálnak erre úgy: minek is beszélni erről, hiszen ez magánügy, és egy ideális világban, ahol mindenki úgy és azt csinálja, amit és ahogy akar - egy ideális világban, ahol mindenki boldog - nem is lenne erre szükség. De ettől a világtól elég messze állunk.

Egyszerűen így nőttünk fel, hogy szégyelljük azt, akik vagyunk, és míg ezt nem vetkőzzük le, addig nincs esélyünk rá, hogy megértsük magunkat, ha pedig nem értjük meg magunkat, akkor másokkal sem tudunk kapcsolatot teremteni - közvetítik a könyv képei és szövegei. Ezek pszichológiai alapfogalmak - kapcsolódás és önismeret - amelyek ma már egyre ismertebbek, a sorozat képei mégis megfogalmaznak valami egészen újat. A szexualitásra elsősorban mint két ember között történő eseményre, együtthatásra gondolunk, holott - és ezt a képeken látható nők békés egyedülléte mondja el - az egyén szexualitása első körben saját magával kell, hogy eldőljön, önmaga felfedezésével és megértésével. Ez a megismerés pedig egy olyan, talán véget nem érő folyamat, amiről a nyilvánosságban nagyon kevés és nagyon szemérmes, ezért aztán hazug párbeszéd, de leginkább hallgatás és csönd van.