Olaszországnak két nemzeti könyvtára van. Egyik az 1870 előtti fővárosban, Firenzében, a másik 1870-től létezik a jelenlegi fővárosban, Rómában. Mindkettő közjogilag független egymástól, az országos általános könyvtári vezetéstől, és a Kulturális Örökség Minisztériuma körébe tartozik, ahová a Központi Audiovizuális Intézet (ICBSA), az olasz könyvtárak közös katalógusának intézete (ICCU), az Országos Könyvtári Szolgálat (SBN) és az Olvasás és Könyv Központjának (CEPELL) intézményei. Ezek együttese adja a nemzeti könyvtári és bibliográfiai szolgáltatások összességét.
A két könyvtár fenntartásának óriási anyagi vonzata van. A 2011-es adatok szerint a firenzeiben dolgozó 188 alkalmazottból 40 a könyvtáros, akik 3.100.871 eurós, a római könyvtár 236 alkalmazottjából 74 a könyvtáros, akik 2.686.154 eurós évi költségvetéssel dolgoztak. Az olasz könyvtárosok egyesülete (AIB) a németországi minta alapján és az utóbbi évek gazdasági hanyatlását látva erőteljesen harcol a két nemzeti könyvtár összeolvasztásáért. A nemzeti könyvtárak munkatársainak egy része pedig azért, hogy ne egy minisztériumtól függjenek, hanem teljesen önállóak lehessenek. Azért, hogy függetlenül, még nagyobb odafigyeléssel és felelősségvállalással láthassák el mindazokat a feladatokat, amelyeket egy nemzet múltjából a jövő érdekében és a kultúra szolgálatában fontosnak tartanak. (ref.: A két központi nemzeti könyvtár Olaszországban; Pajor E.)