A krízis idején a múzeumok visszatérnek az egyik legfontosabb és legalapvetőbb feladatukhoz: megmutatják, hogy a művészet, a kultúra segítenek minket eligazodni a világban, reményt adnak a mindennapjainkhoz, és megmutatják: nem vagyunk egyedül. Egy kis zen következik a világ múzeumaiból.
Ha nehezen is, de lassan meg fogunk barátkozni a gondolattal, hogy egy ideig múzeumot és műtárgyakat csak virtuálisan fogunk látni. Az online elérhető digitális tartalmak ilyenkor mérhetetlenül felértékelődnek, hiszen megkapjuk napi fejadagunkat a kultúrából, ráadásul kis időre kizárhatjuk a ránk zúduló apokaliptikus hírek áradatát és elmélyedhetünk egy-egy tárgy, alkotás szépségében, különlegességében.
Míg nem fogadhatnak hús-vér látogatókat, a múzeumok addig is gondolnak közönségükre, és fókuszba helyezik azt, amiért a művészet fontos számunkra: megmutatja a helyünket, legalábbis segít értelmezni helyzetünket a világban. Érzelmi támaszt jelent, közösséget, reményt, és legfőképpen nyugalmat.
A Twitteren a #MuseumFromHome (Múzeumok otthonról) után a Museum of the City of New York elindította a #MuseumMomentofZen hashtaget, amihez később nem csupán művészeti gyűjtemények, hanem természettudományi múzeumok, botanikus kertek, és egy könyvtár is csatlakozott, eddig összesen több mint 25 ezren. Egyszerű, de jó ötlet, ami bevált.
A békét sugárzó képek között vannak tájképek, harmóniát, egységet tükröző minimalista festmények, de találunk kutyát, lajhárt, barátokat, természetet ábrázoló fotókat is- kinek mire van épp a legnagyobb szüksége, hogy jól érezze magát testben és lélekben. Rémes közhelynek tűnik, de azért érdemes elgondolkodni azon, mik láthatók a legtöbb képen: tengerpart és fantasztikus tengeri lények, fák, virágok, fények. Hajó, zongora, gyerek. Valahogy egy képen sem látunk kütyüt vagy drága dizájnercuccot.
Íme, néhány példa a Twitterről. Ezzel a képpel kezdődött minden: ...