Pár éve egy nagy banknál dolgoztam, amely megpróbált több újdonságot vinni a céges kultúrába. A csapatommal prototípus-versenyt hirdettünk, s arra biztattunk mindenkit, hogy építsen bármit, amit akar. Azt próbáltuk kideríteni, mi áll leginkább az újítások útjába: az ötletek vagy a tehetség hiánya, és kiderült, hogy egyik sem. A probléma a jogosultságban rejlik. A program lenyűgöző eredményekkel járt. Először is arra biztattunk mindenkit, képzeljék el, ők mit tudnak hozzátenni a csapathoz. A verseny nemcsak arról szólt, hogy építsenek bármit, amit akarnak, hanem hogy mindenki az lehessen, ami lenni akar. Amikor az emberek nem érezték többé, hogy a pozíciójuk beszűkíti őket, szabadon bevetettek mindenféle képességet és tehetséget, hogy megoldják az előttük álló problémákat. Láttunk technológusokat dizájnerként, marketingeseket vezető tervezőként, még pénzügyeseket is, akik vicceket írtak.
Kétszer futott ez a program, mindkétszer több mint 400 ember villantott meglepő képességeket a munkában, és oldott meg évek óta megoldásra váró problémákat. Ők együtt több millió dollárnyi értéket teremtettek, például könnyebben kezelhető telefonos ügyfélszolgálati rendszert terveztek, vagy egyszerűbb alkalmazásokat, vagy egy köszönőlevél-rendszert, amely a munkahelyi kultúra alapeleme lett. Nyolc hét alatt az emberek olyan izmaikat mozgatták meg munka közben, mint korábban soha. Új gyakorlatokat szereztek, új ismeretségeket kötöttek. A végén valaki félrevont, és azt mondta: "Azt kell mondjam, az elmúlt hetekben olyan keményen dolgoztam, mint soha korábban, de egy pillanatra sem éreztem munkának."