A könyvtári önkéntesek elégedettségi szintje kifejezetten magas: 86%-uk jónak vagy kiválónak értékelte az élményt, és 85% érzi úgy, hogy megbecsülik a munkáját. Az önkéntesek leginkább a munkatársak támogató hozzáállását, a hasznosság érzését és a közösséghez tartozást emelték ki pozitívumként. A könyvtári vezetés szemszögéből nézve azonban a rendszer működtetése komoly erőforrásokat igényel. A megkérdezett könyvtárak 79%-a rendelkezik ugyan hivatalos önkéntes-menedzsment stratégiával, a gyakorlatban azonban sokszor nehézségekbe ütköznek. A legnagyobb kihívások:
- személyzeti kapacitás és idő hiánya (71%)
- adminisztrációs terhek (60%)
- felügyelet (59%).

Meglepő módon nincs érdemi összefüggés a hivatalos önkéntes-menedzsment stratégia megléte és az önkéntesek elégedettségi szintje között. A programok sikerét és a pozitív önkéntesi élményt sokkal inkább a helyi mindennapi gyakorlatok, a megfelelő kommunikáció, és a ténylegesen rendelkezésre álló személyzeti kapacitás határozza meg. A munkaerő- és időhiány ráadásul komolyan gátolja az innovatívabb, inkluzívabb toborzási technikák bevezetését. A felmérés szerint ezért még a hivatalos stratégiával rendelkező könyvtárak is kevésbé képesek kísérletezni új módszerekkel. Így a leginkább alkalmazott toborzási eszközök továbbra is a helyi plakátok és szórólapok (66%), és a szájhagyomány (66%).

A hagyományos módszerek viszont fenntartják az önkéntes bázis sokszínűségének hiányát. Ezek a csatornák ugyanis jellemzően azokat az embereket érik el, akik már eleve aktív könyvtárhasználók, vagy a meglévő önkéntesek és munkatársak ismeretségi körébe tartoznak. Az alulreprezentált, kisebbségi vagy hátrányos helyzetű társadalmi csoportok bevonásához sokkal időigényesebb, célzott és személyes kapcsolatépítésre (relációs elérésre) alapozó munkára lenne szükség. A könyvtárak kb. egyharmadának van önkéntes-koordinátora. Úgy tűnik, hogy a hatékony és sokszínű önkéntes-menedzsment kulcsa nem a szabályzatok létén túl idő és személyzet biztosítása. (ref.: GeminiPro, MG)