A klimatikus viszonyok változása más növénykultúrák termelését teszi lehetővé az országban. Vannak olyan gabonák, például a cirok, melynek vízigénye sokkal kevesebb, tehát potenciálisan sokkal jobb lenne ezt termelni Magyarországon. A kérdés igazából inkább az, hogy a magyar mezőgazdaság mennyire indult el azona az úton, hogy ez a kultúraváltás megvalósuljon. De azt látjuk , hogy ez nem valósult meg. Hanem az elmúlt évtizedekben az látszódott, hogy a zöldségeken belül a csemegekukorica aránya 50% fölé nőtt. Pont olyan növény termőterülete (nem a termése) nőtt évről évre olyan mértékben, ami klimatikusan nem tartható fenn Magyarországon.

Tehát az van, hogy mintha a magyar mezőgazdaságból hiányozna a megújulási képesség.

Igen, és az az érdekesség, hogy nem csak most hiányzik. (...) Történelmileg a magyar mezőgazdaságban az első megújulási ciklus az 1850-es években volt. Ekkor történt Magyarországon a mocsarak lecsapolása, ami nagyon expanzív tevékenység. Ennek a következménye, hogy Magyarország felén valamilyen mezőgazdasági tevékenységet folytatunk. A probléma itt is az lett, hogy annak ellenére, hogy nagyon értékes területeket csapoltunk le, ezeken nagyon kevésbé innovatív és nem túl jó profittal értékesíthető gabonákat, például kukoricát kezdtünk el termelni. Amiket mindenki más is termeszt, és amiknek az árát a világpiaci folyamatok határozzák meg. (...) Az a réteg, amelyik döntéshozó lett volna ebben a körben, ahelyett, hogy azt nézte volna, hogy a piacon mit lehetett volna jól eladni, mindig a protekcionizmus, a verseny leépítése irányába hatott. Azt érték el, hogy a Monarchia piacán hozzanak protekcionista intézkedéseket, és Magyarország legyen a monarchia éléskamrája. Akkor is, ha ezeket a terményeket olcsóbban be lehetett volna szerezni külföldről. (Ez volt visszamenőlegesen is, például a napóleoni háború idején a nemesség azért állt be a Habsburgok mögé, mert megvették a búzát a nemességtől a hadsereg ellátására. Az volt a köszönés a nemesek között, hogy csendes esőt és hosszú háborút. Ha elolvassuk Jókai Mórtól az Aranyembert, akkor teljesen egyértelmű, hogy a katonaságnál minőségi elvárások nem voltak a gabonával kapcsolatban, csak legyen, mert azt ették a katonák, amit kaptak. a ilyen történelmi folyamatban élünk, hogy lényegében politikai döntések határozzák meg, hogy a mezőgazdasági vállalkozó mennyire lesz sikeres, akkor egy idő múltán rájön, hogy nem a piacról kell élni, hanem olyan lobbiszervezetet kell kiépíteni, mely mindig garantálja számára a megtérülést akkor is, ha a piacon ez men lenne megvalósítható. Ezt láttuk a monarchiában, utána a szocialista időszakban, és igazából ezt látjuk most is. Gondoljunk arra, hogy az ukrán gabona behozatalát megtiltotta a korábbi agrárminiszter. Az EU-val kapcsolatban nehezebb ilyen, szabadkereskedelmet korlátozó szabályokat hozni, de ahol lehet, ott indent bevetnek. Például kitalálták, hogy trappista sajt csak kör alakú lehet. Ugyanis a német és lengyel trappista sajtok szögletesek. Ez egy-két éves időszakra minimális védelmet nyújt.

A magyar mezőgazdaságban is vannak óriási különbségek. Vannak nagyon jó minőségű termékeket előállító üzemek,

19.00 Kishantos