A könyvtári adatok kérdése újra felkapott téma lett szakmai berkekben. Már nem csak a katalogizálók foglalkoznak vele, hiszen legalább olyan fontos kérdés lett, mint például a nyílt hozzáférés mozgalom.
A könyvtári rekordokat leginkább a nemzeti könyvtárak szolgáltatják, azonban vannak újabb szereplők is ezen a területen. Ezek közül hármat lehet kiemelni. Az Open Library projekt célja egy ingyenes, online világkatalógus megteremtése, segítve ezzel másokat is saját katalógusuk építésében. A Biblos.net egy ingyenes katalogizáló szolgáltatás, amely jelenleg 30 millió rekordot tartalmaz. Ezzel a legnagyobb könyvtári rekordokat tartalmazó tárhely. A LibraryThing oldalon saját katalógust és könyvgyűjteményt lehet megosztani másokkal. Ez tehát az egyéneket célozza, nem a könyvtárakat. Jelenleg 920 ezer felhasználója van, és összesen 45 millió rekordot tartalmaz.
Szerzői jogi értelemben három fontos körülményt kell figyelembe venni. 1. Az egyes könyvtári rekordokat nem védi a szerzői jog, csak a teljes rekordgyűjteményeket, mivel abban már érvényesülhet az egyediség. 2. Az adatbázis előállítóját szintén védi a szerzői jog, amennyiben tudja bizonyítani, hogy jelentős erőfeszítéseket tett annak elkészítésére és fenntartására. 3. A könyvtárak által előállított rekordok nyilvános adatok, így szabadon újrafelhasználhatók. Ez csak akkor nem érvényes, ha az adatok külső forrásból származnak.
Az új OCLC irányelv nagy előrelépést jelent, mivel egyensúlyt teremt a rekordok szabad megosztása és a WorldCat gazdasági életképességét biztosító korlátok között. A jövőt nehéz előre látni, ugyanakkor jó esély van rá, hogy a szabad hozzáférés mozgalom megnyeri a könyvtári adatokért folyó harcot, hiszen a legnagyobb metaadat-előállítók, a nemzeti könyvtárak ebbe az irányba mozdulnak.
(ref.: Tóth Máté)