... nemcsak azt vázolta fel, miként kellene európai színvonalú, modern intézményt létrehozni, de az egész elavult magyar könyvtári struktúrát is kárhoztatta. Jellemző példaként hozta fel, hogy míg külföldön az olvasni vágyók az este 10-ig nyitva tartó könyvtárakba járhatnak, Budapesten legfeljebb a kávéházakban hódolhatnak-e szenvedélyüknek, ugyanis az egyetlen közkönyvtár 9-től 2-ig van csak nyitva, a választék pedig silány, mindenre alkalmas, csak az 'egyéni hajlamok ápolására' nem. És -- tette még hozzá -- 'Budapest tudományos könyvkészletei a legelemibb tudományos szükségletet sem elégítik ki'.
E lesújtó diagnózis a több mint százéves Széchényi Könyvtár tekintélyes munkatársát, későbbi főigazgatóját, a bibliográfia nagymesterét, Gulyás Pált olyannyira ingerelte, hogy a Magyar Könyvszemle következő számában ízekre szedte az általa 'igen egyoldalúnak' minősített dolgozatot. Munkahelye, kollégái beszerzési gyakorlatát is védve szögezte le, hogy 'nem állunk olyan 'csehül', amint Szabó mondja', és hogy a szakkönyvtárakban az állomány 'ha nem is bőséges, de kielégítő'. A könyvtártudomány nagy konzervatívja ezzel kétfrontos harcba bonyolódott, mert bár maga is évek óta hangoztatta, hogy szakterületét 'rendkívül mostohán kezelik', több központi támogatásra van szüksége, Szabó 'felforgató' elképzeléseit viszont alapjában -- s különösen az ifjúságra nézve -- veszélyesnek aposztrofálta.