'A disszertációk nyilvánossága semmilyen formában nem függ a szerző személyétől, akkori és későbbi szakmai vagy társadalmi helyzetétől, pozíciójától. A magyar felsőoktatási intézmények határozott törekvése, hogy az ott folyó szellemi alkotómunka eredményei minél szélesebb körben legyenek ismertek és hasznosíthatók a társadalom számára.' (Magyar Rektori Konferencia)
Az Artisjus Jogi Főosztályának álláspontja a Szjtv. alapján, írásbeli kérdésre, 2002-ben: '[...] a szerzői jogi törvény módosítása nyomán 2002. január 1-től a gazdálkodó szervezetek, illetve a gazdálkodó szervezetnek nem minősülő jogi személyek tevékenysége körében keletkezett intézkedések előkészítő okiratai (ilyennek tekinthető a hallgatói jogviszony körében keletkezett szakdolgozat is) még a szervezet belső felhasználási körében is szerzői jogi védelem alatt álló műnek tekintendők.'

A szakdolgozat tehát KÉZIRAT, nincs nyilvánosságra hozva és nem tekinthető ennek a védési esemény sem a záróvizsgán. Minden jog a szerzőnél van (még az idézés engedélyezésé is, mivel a mű nincs nyilvánosságra hozva!), az Artisjus szerint egyedül a kutatási célú betekintési jog lehet kivétel: 'A nyomtatott vagy digitális szakdolgozati példányok könyvtárban történő megtekintéséhez (másolási lehetőség nélküli helyben használatához) nincs szükség a szakdolgozat szerzőjének engedélyére.'
A szakdolgozat szerzői jogilag védett mű, ugyanakkor könyvtári dokumentum, azok jogi sorsát osztja. Persze, ha nem veszik állományba, akkor nem könyvtári dokumentum, hanem egyéb egyetemi (főiskolai) irat, amit a könyvtár raktároz. A digitális közzétételéhez a szerző kifejezett hozzájárulása szükséges.
E szabályozás szerint elvileg csak olvasni volna szabad, de a szerző hozzájárulása nélkül még hivatkozni sem. A gyakorlatban azonban sok esetben előfordul a másolásuk.

Nehezen állapítható meg, hogy mit tett a Magyar Rektori Konferencia a fenti nyilatkozaton kívül azért, hogy a szakdolgozatok kutathatóbbak, szélesebb körben hasznosíthatóak legyenek hazánkban, egyúttal pedig kevesebb legyen bennük a plágium? Az egész téma továbbra is az egyes hazai felsőoktatási intézmények belügyének számít. Bár időközben sok könyvtárban megvalósult az elektronikus gyűjteményezés és sok helyen a képernyős kutatás is, de semmi több. Feltehetően a szakdolgozatok ügye megér egy hazai közös adatbázist -- a doktori értekezések mintájára --, központi plágiumszűréssel.
A hazai szakdolgozatok szürke szakirodalomként nagyon rosszul hasznosulnak (amellett, hogy sokszor túlságosan szürkék)... Gyakran a TDK-s munkák sem ismertebbek. Az érintett felek (tanszékek, felsőoktatási intézmények irányítói, könyvtárak, és felettes hatóságok) egyike sem tűnik érdekeltnek a kutatási eredmények terjesztésében és hasznosításában, bár a kurrens történések változtathatnak a helyzeten. (KIT-összeállítás, több szakember alapján és forrás felhasználásával)