Tegnap volt egy főigazgatókkal súlyosbított beszélgetés a kultúra és a könyvtárak kapcsolatáról, jelen helyzetéről, stb. Nem volt érkezésem elmenni, szerencsére, két okból is. Egyrészt mert valami kretén kitalálta, hogy hétfő este fél hatkor legyen a míting, másrészt meg -- a hírek szerint -- az illusztris szakmabeli társaságnak megint sikerült másfél órán keresztül szart passzíroznia akörül, hogy vajon meghal-é a Gutenberg-galaxis a számítógépek és az internet térnyerésével, avagy mégsem, és ha nem, akkor miért néz ki néha úgy, mintha, de valójában miért nem mégsem. Aki nem könyvtáros, annak elmondom, hogy amióta a számítógépek megjelentek a könyvtárban (olyan 20-30 éve), ezzel a témával bármilyen időpontban és helyszínen fel lehet izgatni tetszőleges méretű könyvtároscsoportosulást. A jelenlévők ilyenkor órákon keresztül képesek vitatkozni egymással, ami tulajdonképpen nem vita, hiszen mindenki meg van győződve arról, hogy a könyv minden vitán felül értékesebb és maradandóbb, mint a számítógép és az internet. Ezt a meggyőződését aztán mindenki a másikat túllicitálva igyekszik hangoztatni, amitől távolról az egész úgy tűnik, mintha értékes szakmai vitát folytatnának. Az eszmecsere általában azzal zárul, hogy ebédszünet lesz, indul a vonat Soroksárra vagy el kell hozni az unokát az oviból, azaz mindenféle eredmény nélkül. A résztvevők azzal a jóleső érzéssel távoznak, hogy a beszélgetéssel épültek szakmailag, a könyvtárügy pedig haladt előre. Mindez azonban csak illúzió, ugyanúgy toporognak tovább egy helyben, amit mi sem bizonyít fényesebben, mint az, hogy egy hónapon belül újabb többnapos szakmai konferenciát rendeznek, ahol ugyanerről a témáról fognak vitatkozni, csak ott lesz állófogadás és kirándulás is a helyi borvidékre. - F: márc. 3.