L. Ritók Nóra közel négy éve megjelent, Láthatatlan Magyarország című, 2009 és 2017 közötti írásaiból összeállított kötete semmit sem veszített aktualitásából. Marikovszky Andrea a könyv néhány sarkalatos pontjának kiemelésével mutatja be annak az alternatív Magyarországnak a kirajzolódó képét, amit az intézményi résekben dolgozó L. Ritók Nóra modellje láthatóvá tesz.
(...) Nem lehet elégszer megdöbbeni azon, hogy intézményekkel, státuszokkal, szakértőkkel és költségvetéssel működő szakpolitikai területek közfeladatait végzik el önjelölt emberek, javarészt fizetetlen, önkéntes munkával, A-tól Z-ig. Munkájuk sikere által megkérdőjelezhető a képviseleti demokrácia révén felhatalmazott közpolitikai gyakorlat, a korrupcióra, álmegoldásokra, üres retorikára hajlamos rendszer érvényessége - és felmutatható egy új korszak lehetősége, amiben ettől a rendszertől független, grassroot kezdeményezéseké az elsőbbség, azaz kirajzolódik a részvételi demokrácia új korszaka.

A hiányzó szakpolitikai együttműködéseket, és a hitelességdeficitet tehát kifejezetten azon civil szervezetek ellensúlyozzák, amelyek munkáját a pártpolitikai ellentéteket meghaladó célorientáltság motiválja. E szervezetek - mint az L. Ritók Nóra alapította Igazgyöngy Alapítvány is - képesek modellezni a jövő társadalmának lehetőségeit, egy részvételi és közvetlen demokráciára épülő korszak kezdetét jelezve. Dacára ennek, helyük ma sokszor mégis csupán egy párhuzamos társadalmi valóság építése.
Ahogy L. Ritók Nóra mondja: "Nekünk szakpolitikai kritikáink vannak, minket nem érdekel a pártpolitika. A tapasztalatainkra nem kíváncsiak. A civilek meghívása a tárgyalásokba csak egy látszat. Olyan, mintha bevonnák őket, de közben, aki harcol, az nem sokáig bírja ezt, az újonnan bevontak pedig gondosan válogatottak, készebbek a kompromisszumra, kevésbé kritikusak."