Az alacsony jövedelmű családok gyerekeinek nyelvi készségei, szókincse, nyelvhasználata, olvasási képessége gyakran hiányos. A Michigani Egyetem Társadalomkutatási Intézetének kutatói viszont arra voltak kíváncsiak, hogy vajon felnőttkorban is fennmaradnak-e ezek a hiányosságok, illetve hogy miként nyilvánulnak meg az agytevékenységben. Hosszú távú megfigyeléseikbe az Egyesült Államokban meghatározott szegénységi küszöb alatt élő, valamint közepes jövedelmű családok gyerekeit vonták be. Őket követték figyelemmel 9 éves koruktól egészen 24 éves korukig, több adatgyűjtési hullámon keresztül. Ezután a két csoport tagjainak nyelvi feldolgozási feladatokat kellett végezniük, miközben az agyműködésüket funkcionális mágneses rezonanciás képalkotó készülékkel (fMRI) figyelték.

Az átlagos nyelvi teljesítmény esetében nem volt számottevő különbség, a fonémadekódolási és a szövegfelismerési feladatokban azonban a szegényebb csoport tagjai rendre alacsonyabb pontszámot értek el. (A fonémadekódolás a szavakat alkotó hangok, azaz fonémák megértése és manipulálásának képessége, míg a szövegfelismerés az írott szavak gyors és pontos azonosítása.) Az agyi képalkotó vizsgálatok is egyértelmű különbséget mutattak. A szegénységből érkezett felnőtteknél kisebb volt az agyi aktivitás a nyelvi feldolgozáshoz kapcsolódó régiókban, amelyek kulcsfontosságúak az olyan feladatokhoz, mint a szövegértés vagy a fonémadekódolás.
Ugyanakkor nagyobb aktivitást mutattak kompenzációs területeken, ami arra utal, hogy e csoport tagjai alternatív idegpályákra támaszkodtak a feladatmegoldás során. Másképp fogalmazva: az agy új stratégiákat próbált kidolgozni a nyelvi feladatok megoldására.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy míg a jelenlegi jövedelem nem befolyásolta számottevően a nyelvi működést, a magasabb iskolai végzettség esetén jobb volt a teljesítmény. Ez pedig arra utal, hogy az oktatás segíthet ellensúlyozni a korai szegénységből adódó hátrányokat.