Édith Piaf 1950-ben írta a Hymne - l'amour szövegét, amelyet legjobb barátnője és állandó alkotótársa, Marguerite Monnot zenésített meg. A dalt Piaf élete szerelme, Marcel Cerdan emlékére írta. Cerdan Franciaország egyik legeredményesebb és legünnepeltebb bokszolója volt. Francia és spanyol eredetű algériai földművescsaládból származott; és ő volt az első bokszbajnok, aki Afrikában tanulta meg az ökölvívást, és onnan emelkedett fel. Középsúlyú Európa-bajnok volt, amikor 1947-ben Amerikában is elkezdte gyűjteni a trófeákat.

... Piafot barátai megpróbálták lebeszélni, hogy egy "verekedő vadállattal" tartson fenn viszonyt, aki minden bizonnyal műveletlen is. Ha ez utóbbi megállapításban volt is igazság, a bokszoló látványosan megváltozott.
Addig főként a képregényeket falta, de szerelme kedvéért elkezdett regényeket olvasni, és környezete szerint igazi könyvmollyá vált. Választékosan öltözködött, mind többet nyilatkozott a szegények helyzetéről és jótékonykodni kezdett.
A kapcsolatot nem lehetett sokáig titokban tartani. Egy sajtóbeszélgetésen újságírók neki is szegezték a kérdést Cerdannak, aki így válaszolt: "Tudni akarják, hogy szeretem-e Édith Piafot? A válaszom: igen. Tudni akarják, hogy a szeretőm-e? A válaszom: igen. És azért csak a szeretőm, mert nős vagyok. Tessék, mindent elmondtam. Holnap meglátom, hogy úriemberek-e." Azok voltak.
A viszonyról nem jelent meg semmi a sajtóban. Ennek ellenére a bokszoló családja miatt többször próbáltak szakítani, de mindig újrakezdték.

Szerelmükről írta Piaf 1949 szeptemberében a Hymne - l'amour első verzióját, amelyben arról beszél, hogy ha kell mindent, hírnevet, pénzt, hazás, sőt, az egész Földet odaadná szerelméért.