A felsőoktatási könyvtárak közelgő pusztulásának rémképe, melyet -- állítólag -- a nyomtatott dokumentumok kölcsönzési adatainak, a tájékoztató szolgálat igénybevételének és a könyvtárlátogatások számának csökkenése vetít előre, egyeseket arra késztet, hogy a 'társadalmi' funkció erősítésében lássák az egyedüli megoldást, vagyis hogy ezekben a könyvtárakban kávéházak, színházak, csoportos tanulásra alkalmas, valamint információs szolgáltatásokat nyújtó terek létesüljenek, amelyek majd tömegesen vonzzák az elmaradozó diákolvasókat. A Wisconsini Egyetem könyvtárának munkatársa azonban úgy véli, hogy a 'hagyományos' felsőoktatási könyvtárak sem könyvraktárakként működtek, hiszen fontos részük az ún. 'közösségi' szellemiség is, vagyis a szakirodalom mellett olyan csendes tereket is biztosítanak, ahol elmélyült tudományos tevékenység folytatható, és amit az olvasók is nagyra értékelnek. Az sem elhanyagolható tény, hogy az olvasói érdeklődés csökkenését sem a statisztikai adatok, sem a végzett felmérések nem igazolják: az amerikai felsőoktatási könyvtárakban 1994 és 2004 között több mutató is nőtt, elsősorban a mesterfokozatot adó és a doktori programokat biztosító felsőoktatási intézmények könyvtáraiban. A könyvtártól idegen -- azaz bárhol másutt is elképzelhető -- újabb funkciók (kávéház, múzeum, színház stb.) megjelenése éppen ezt a csendes, intellektuális szellemiséget veszélyezteti, és -- ami még ennél is fontosabb - forrásokat vonna el a könyvtári feladatoktól, vagyis többet árt, mint használ. A tanulmány szerzője erre a következtetésre a könyvtári szaksajtóban folyó vita valamennyi szereplőjét és érveit megszólaltatva, azokkal vitázva és bő idézetekkel szolgálva jut el. - F: A felsőoktatási könyvtárak jelene és jövője. Társasági vagy közösségi helyszín? / ref.: Murányi L., In: Könyvtári Figyelő, 2008/3.