Ha úgy érzed a helyi vagy országos szakmai közösségekben:
- nem mindenki tudja kibontani (szakmai) képességeit
- akadozik az információáramlás, félnek kifejteni gondolataikat, az információgazda inkább befolyást épít
- csökken a szolgáltatásaitokat vonzónak tartó használók száma
- nagy a fluktuáció, elapad a szakmai utánpótlás, kiégés, depresszió, reménytelenség üti fel a fejét,
komolyan gondolkozz el a szociodrámán. (MG)

A szociodráma módszere Magyarországon egyre népszerűbb. Olyan tudományos és terápiás eszköz, amely a pszichodrámával ellentétben nem az egyént, hanem létező közösségeket és ezek problémáit állítja középpontba, ezek feldolgozását és az adott társadalmi csoport konstruktívabb társas működését segíti elő bizonyos kitalált történetek, mesék színre vitelével.

A szociodráma elsősorban létező közösségek - például gyermekotthonokban élő gyerekek vagy egy faluközösség - problémáinak feltárásában és megoldásában nyújt segítséget. Mivel nem az egyént, hanem a közösséget állítja középpontjába, vagyis a csoport tekinthető alapegységének, ezáltal a mai korra jellemző individualizálódással is igyekszik szembemenni: az egyén jólléte nem elválasztható annak a csoportnak a kiegyensúlyozott és demokratikus működésétől, amelybe beágyazódik, ahogyan az egyéni változások is folyamatosan visszahatnak az adott csoport folyamataira. A Kék Egyenlőség podcast adásában Horváth Katát kérdezte Fáber Ágoston a szociodráma működéséről, céljairól és emberképéről, illetve arról a történelmi korról, amelyben létrejött.