Előző anyagunkat link folytatva...

Partizán: Ez [a könyvtár oromzatán a BLM, a Black Lives Matter betűi] nagyon erős szolidaritási gesztus a könyvtár részéről. Ha nem is feltétlenül az Izrael-pártiak, de lehetnek más olyan típusú társadalmi csoportok, melyeknek szintén lehetnek követeléseik, melyben szeretnének látni szolidaritást és reprezentációt a könyvtártól.
Hogy lehet innentől kezelni azt, hogy egy példát mutattatok, és egyben egy trendet is ezzel elindítottatok. És esetleg mások számára is joggal merülhet fel az a kérés, hogy légy szíves, velünk is legyetek szolidárisak? - Például az őslakosok.
Orsós László Jakab, Brooklyn Public Library link : Így is van. Amit például mi csináltunk? Az én csapatom csinálta az első kiállítását a lenape indiánoknak, akik ezt a területet birtokolták. És mindenki beszélt erről, hogy megérdemlik a figyelmet és egy csomó intézmény a programjai előtt bemondja, hogy ez lenape föld volt és mi lenape földön vagyunk.
Én meg erre azt gondoltam, hogy ez túlságosan absztrakt. Menjünk és keressük meg a lenape törzset. Zseniális emberek. És először csináltunk úgy kiállítást, hogy ők voltak a kurátorok. Ők tervezték az egészet, mi pedig a háttérstáb voltunk. Amiből aztán lenape egy vitasorozat, az után pedig egy esszékötetet szerkesztettünk, ami az összes város, nem csak a Brooklyni, hanem az összes városi Manhattan és Queens-i könyvtár rendszerébe beállt.

Partizán: És mi van azokkal a csoportokkal, amelyek nem az identitásuk miatt veszélyeztetettek, hanem az osztályhelyzetük miatt? Mondjuk az alsóosztálybeli munkások, akik számosságukban talán vannak annyian, mint az őslakosok. De mondjuk semmilyen fajta reprezentációjuk nincs a széles nyilvánosság előtt. Velük mit lehet szerinted kezdeni?
OLJ: Sok mindent. Például csinálok egy iskolát, az a címe, hogy egyetem a szabad ég alatt [University Open Air, v.ö.: link ].