A bibliai teremtéstörténetben olvashatjuk, hogy az Isten saját szavával teremtett: Legyen világosság - pl. - És lett. Ez azóta másnak nem sikerült. A mondva csinálásnak maximum olyan eredménye volt, hogy az érdekeltek azt vélték a valóságról, hogy az az, amit mondanak róla. (A valóság és a vágyott helyzet összekeverése neurózisok melegágya - nem csak egyéni szinten.) A szociológia és a menedzsment is megkülönböztet valós és kívánt állapotot. A vándorgyűlések címeit példaként véve: Középpontban az állampolgár (2006. Kecskemét), Partnerek vagyunk (2007., Szeged), A könyvtárak örök reneszánsza (2008., Szombathely), Kultúrák találkozása (2010., Baja), Tanulás, tudás, műveltség - könyvtárosok a jövő szolgálatában (2011., Pécs), Stabilitás, innováció, inspiráció (2012., Győr), A minőség dinamikája: a fejlődő könyvtár (2015., Szolnok), Kapcsolat, könyvtár, együttműködés (2016., Veszprém), Könyvtárosok a társadalom szolgálatában (2017., Miskolc).
Eltűnődhet az ember, hogy ha valóban partnerek vagyunk, ha valóban reneszánsza van a könyvtárnak, tényleg együttműködik a könyvtár stb., akkor miért használnak bennünket ilyen kevesen? Miért nem vagyunk kihagyhatatlanok használóink számára? Hiszen találkoznak a kultúrák, minőségi a könyvtár stb.
A címeket ezért feltehetően buzdításként értelmezhetjük: legyen ilyen a könyvtár! Ha azonban többet szeretnénk szómágiánál, akkor szükség van a felvetett kiváló témák
- megértésére
- kidolgozására jóval a rendezvény előtt kezdve
- begyakorlására
- az eredmények független mérésére
- csiszolásra,
hogy elmondhassuk: a partnerség, a reneszánszunk, jövőszolgálatunk nem óhajtás, nem magyar narancs, amiről te is és én is tudom, hogy átverés - hanem tény. (MG)