Vudu-érvelés: nem egy tapasztalt jelenségre, hanem annak riasztóvá nagyított variánsára reagálok. "Előny": félelemkeltéssel nagyobb hatást lehet elérni, mint tárgyilagos bemutatással. Az egyik leggyakoribb érvelési hiba. (MG)
- Tóth Krisztina nemrég azt mondta, személy szerint nem kedveli Jókai Az arany ember című művében megjelenített nőalakok viselkedésmintáit (továbbá Szabó Magda Bárány Boldizsárját sem, hasonló okokból), és úgy véli, nem helyes ilyen nőképeket állítani a diákok elé a kötelező olvasmányokban.
Marad viszont kötelezőként a közel százéves lista, amit, ha kibír a diák, akire közben ráöntik az elképesztően rossz történelemkönyv és a minősíthetetlen irodalomkönyv tartalmát is, valószínűleg ellenállással díjaz, nem azért, mert gonosz vagy hülye vagy hazaáruló, hanem azért, mert még akkor is csak nagyon nehezen tud vele mit kezdeni, ha sorról sorra segítik az értő olvasásban. Kétszer, háromszor nagyobb küzdelem számára minden sor, mint a nagyanyja számára, mint ahogy a nagyanyja számára kétszer nagyobb küzdelem volt Kemény Zsigmond, mint a dédanyjának. Ilyen az idő természete. Akkor is, ha nem szeretjük az időt. Ettől sem a ma már nem kötelező Kemény Zsigmondot, sem Jókait nem kell eltávolítani az irodalomból. Csak máshogy és máskor kellene tanítani, mint száz éve.
Különben a nyitáskor elveszítjük a későbbi olvasókat.