Egyáltalán nem könnyű más korúnak, más neműnek, más szociális helyzetűnek kiadni magunkat az internet anonimitására támaszkodva, mint gondolnánk. Sőt, a hozzáértők képesek pontos profilt alkotni a bűnözőkről pusztán a nyelvhasználatuk alapján. Ránki Sára magyartanárral és igazságügyi nyelvésszel beszélgettünk.
hvg: És az mennyiben hathat a gyerekek nyelvhasználatára, ha kevés könyvet olvasnak, és az irodalmi nyelvvel szinte soha nem találkoznak, miközben a videojátékokéval állandóan?
R. S.: Ezen lehet hőbörögni, de sok értelme nincs. Ahogy a világ változik, változik a nyelv is, ez mindig így volt. Nem az a kérdés, hogy változik-e, hanem az, hogy ezzel a változással mit tudunk kezdeni. Nyelvstratégiai döntéseket nem lehet hozni, ez már megbukott a nyelvújításnál is. Nem lehet azt mondani, hogy ezt a szót többé ne mondd, hanem mondd azt helyette, hogy. Mondhatom esetleg, hogy szerintem jobb lenne, ha azt a másikat használnád, vagy hogy kérlek, a dolgozatban ne használd azt a rövidítést, amit a chaten szoktál. De szerintem ez a dolog túl van lihegve. Az anyanyelvápolás nem az, hogy a gyerek rövidít-e, vagy mit mond a számítógépes játék közben, hanem az, hogy találkozik-e olyan szöveggel, amiből később tud választani. Be kell kínálni neki ezeket. Magyartanárként tapasztalom, hogy igenis tetszik nekik a klasszikus irodalom is, ha nem erőltetjük, és megfelelő módszerekkel mutatjuk be nekik. Meg lehet szerettetni velük a könyveket. Ez nem egy elvetemült generáció. Csak olyan sok rossz közül is lehet választani, hogy meg kell mutatni a nagyon sok jót is.