Sok használó utolsó könyvtárlátogatását jelentheti, ha a könyvtáros a másnapi dolgozathoz 3 vastag könyvet ajánl. Hasonló anomáliát találunk, ha egy pl. szakmai híroldalainkon látunk közleményeket. Optimális az eset, ha a hír
- hozza a forrást (címmel, linkkel)
- 2 mondatban összefoglal (az olvasó anyanyelvén), lényegkiemel.
Eredmény: a hír olvasója rövid impressziót kap a tárgyban (ez önmagában is kis tudás, vagy horgony későbbre!), mely által dönt, hogy az eredeti anyagot elolvassa-e.
E tájékoztatási készség azonban sok könyvtárosból is hiányzik, és sokan még csak nem is értik meg, hogy ez a hiány miért gond. A fenti készség nélkül ugyanis olyan közlések születnek, melyek
- a témát írják le, a rémát (a témamegjelölésen túli tartalmat) nem
- hozzák az eredeti, vágatlan tartalmat linken (látatlanban nagy ráfordítás az olvasó számára).
Azaz: a közlő fél nem a használó tudását menedzseli, hanem a forrást (ez bizony alapszintű marketing-orientáció). Következmény: sokkal kisebb az esély a tudásátadásra, további informálódás elősegítésére.
Mi lehet az utóbbi eljárás oka? Az illető talán:
- nem ismeri azt, amiről ír
- nem tud lényegkiemelni
- fél, hogy túl lényegkiemelése túl szubjektív (nem tudja saját szakismeretét nyíltan vállalni)
- ???
Ha azonban könyvtárosok vagyunk, akkor feltételezhetően képzett tájékoztatók. Lépnünk kell e téren is :-) (MG)