A Brooklyn Public Library (link BPL) a demokrácia és a közszolgálatiság csúcsának tűnik: a kölcsönzés "vallásosan" ingyenes, a bevándorlókat iratok nélkül is beengedik, nem ellenőrzik a táskákat kilépéskor. Hogyan fordulhat elő ilyesmi az Egyesült Államokban?
Orsós László Jakab, művészeti ig., BPL: - A könyvtár valóban az amerikai élet legdemokratikusabb szelete, és a progresszívabb nagyvárosok, mint New York, Chicago, Boston vagy Los Angeles ezt minden lépésükkel erősítik is: a társadalom minden szegletét képviselik és felkarolnak problematikus ügyeket. Valószínűleg engem is emiatt szerződtetett a könyvtár elnöknője: látta bennem erre a fogékonyságot. Ezért nem is egyszerűen programokat kínálunk, hanem témákat generálunk, és sokszor művészi, performance-szerű eseményeket kreálunk.

Telex: Hogyan képzeljük el ezeket? - OLJ: Amikor például az állampolgársági vizsgámra készültem, alaposabban tanulmányoznom kellett az amerikai alkotmányt, és feltűnt, hogy utoljára 1992-ben módosították, miközben előtte már 27 módosítása volt, pedig azóta is változott néhány dolog a társadalomban. Ezért kitaláltam, hogy szervezzünk olyan beszélgetéseket, úgynevezett townhall meetingeket, amelyeken az állampolgárok megvitathatják egymással, hogy mi hiányzik az alkotmányból és mi lett korszerűtlen az idők során, aminek ki kellene kerülnie belőle. Elképesztő mennyiségű ötlet gyűlt így össze, amiket összegeztünk, és a felkért alkotmányszövegezőkkel (művészekkel, jogászokkal, aktivistákkal) írtunk egy 28. alkotmánykiegészítési javaslatot, amit aztán az emberek nevében közzétettünk és elküldtük a választott politikusoknak.

A legelső projektem pedig az volt, amikor egy hideg januári éjszakán hatalmas tábortüzet raktunk a könyvtárhoz közeli parkban. Ez éppen a Donald Trump megválasztása körüli időszakra esett, amikor mindenki nagyon riadt volt és elidegenedett. Azt gondoltuk, hogy érdemes lehet egy törzsi hangulatot teremteni, rakni egy nagy tüzet, amit körülülünk és egy adott témáról beszélgetünk. Az első tábortűz témája a hontalanság volt, ahova meghívtunk hontalanokat és szociális munkásokat. Rengetegen jöttek. Körülülték a tüzet, forralt bort adtunk, és beszélgettünk. Ez a program egy évig ment minden hónap első szombat estéjén. Ez a szellemiség nincs rögzítve a szerződésemben, inkább ösztönösen hozom, ami vagyok: egy vidéki cigány családban felnőtt, budapesti értelmiségi, aki ismeri a perifériát is, és nem gondolja, hogy az ott élő emberek más anyagból lennének, mint bárki más.