A Kickstarter úgy működik, hogy támogathatod egy könyv megjelenését öt dollárral, de csak akkor vonja le tőled a pénzt, amikor összejött az eredetileg megadott tízezer dolláros megjelenési költség. A Flattr-nél pedig beállíthatod, hogy egy hónapban mennyit akarsz adományozni, legyen ez például kétezer forint. Ahogy böngészel az interneten és találsz egy projektet, amelyik tetszik neked, megnyomod a Flattr-gombot, és ezzel támogatod, hó végén pedig az előre megadott kétezer forintot annyi felé dobja szét, ahány oldalt támogattál az adott hónapban. Mindkettő fantasztikus dolog, és most jöhet a politikai következmény: valahol a felajánlott szja-egyszázalékoknál is hasonló módon döntünk, csak nem webkettes eszközökkel. A kérdés az, hogy mikor jön el az ideje, amikor a teljes személyi jövedelemadónkat kattintásokkal tudjuk felajánlani, vagy akár az egész állami költségvetésről így döntsünk, illetve hogyan határozzuk meg a támogatható ügyek körét, vagy hogyan lesz ez a rendszer szociálisan és kulturálisan érzékeny, az állam szolidáris. Még egy fontos aspektusa lehet egy ilyen jövőnek. Jelenleg a felajánlott pénzeknél kilencven százalék a projektgazdáé, öt százalék megy a Kickstarternek, öt százalék meg az átutalásokat kezelő Amazonnak. Ez a tíz százalék, sőt, még több is itthon ma korrupcióra és egy óriási apparátus fenntartására megy el, amelyet egy tiszta helyzettel meg lehetne spórolni. Szóval a digitális kultúrának lehet egy ilyen politikai relevanciával bíró kitörési iránya is, de persze ezernyi dolgot kell mérlegelni előtte. ...
Emlékezz, mekkora hír volt, hogy az új magyar alkotmány egy Ipaden született meg! Ami nagyon jó, de sokkal jobb lett volna, ha az alkotmányt egy wiki-rendszeren írták volna meg, amely a kollaborációra és a hibák közösségi kiszűrésére épül.