A Digitalizálni, de... konferencia (apropóját ld. külön hírben) címe a témával kapcsolatos alapvető szempontok ütköztetésére engedett következtetni. Ám a címben jelzett három téma közül csak az utolsó fordult elő szőr mentén, az Europeana-ról szóló előadásban (legalábbis azok között, amelyeket én láttam). Pedig a használói profilt fel nem vázolva, meg nem kutatva az adófizetők összes pénze nem lesz elég a nem főáramba tartozó dokumentumaink fontolva haladó digitalizálásához. A fiatalok márpedig -- úgy tűnik --, túlnyomórészt a jogi szabályozást és a könyvtárakat kikerülve, fájlcserélők által szerzik be a mindennapi betevő digitális anyagaikat. S az sem mellékes szempont, hogy a Google egy könyvet 1750 Ft-ért digitalizál. Lehetünk-e versenyképesek, s ha igen, mely területen? Rónai Iván elmondta, hogy pillanatnyilag hiányzik a nemzeti szintű koordináció, az együttműködés, prioritások, jelentős szakmai műhelyek. -- Mi lehet tehát a könyvtár szerepe? -- Ha egyáltalán? (Most nem a pénzköltésre, hanem a használói nyereségre gondolok.) Természetesen voltak izgalmas felvetések, tapasztalatok. Biztosan érdekes volt az általam nem látott jogi szekció. Vagy pl., hogy az MTA Könyvtára is szkennerre cserélte a fénymásolókat (vö.: Fénymásolás helyett digitalizáljunk! link hogy a gyakran keresett anyagok rövid időn belül elektronikusan is szolgáltathatók legyenek. Ugyanők -- Holl András előadása -- módszeresen keresik, hogyan könnyíthetik meg a kutatók számára a repozitóriumuk használatát. (MG)