Tekintsük át a jellegzetes akadályokat, illetve -- kettospontok után -- a kapcsolódó lehetséges megoldásokat:
1. Bizalomhiány: kapcsolatok fejlesztése, személyes találkozások.
2. Eltéro kultúrák, szókincs és vonatkoztatási rendszer: Oktatás, eszmecsere, publikációk, csapatszervezés, rotáció a munkában.
3. Ido és találkozóhely hiánya; korlátolt gondolkodás a produktív munkáról: Vásárok, társalgók konferencia-beszámolók.
4. A tudás kizárólagos birtokosának státus és jutalom jár: A teljesítményértékelés és az ösztönzo rendszer a tudásmegosztáson alapul.
5. A befogadók abszorpciós képességének hiánya: Példamutatás a rugalmasságban, elegendo ido a tanulásra, a munkaszerzodés lényegi elvárása az ötletekre való nyitottság.
6. Hit abban, hogy a tudás bizonyos csoportok elojoga; a "nem mi találtuk ki" szindróma: A nem hierarchikus megközelítések ösztönzése, a gondolatok minosége fontosabb az ismeretforrás rangjánál.
7. Intolerancia a hibákkal és a segítségkéréssel szemben: A kreatív hibák és az együttmuködés elfogadása és jutalmazása; nincs státusvesztés, ha valaki nem tud mindent. További akadály, hogy a szakemberek -- pl. az orvosok -- csak akkor változtatnak bevett szokásaikon, ha nem látják a terápia eredményét. Pedig lehet, hogy létezik a beváltnál jobb terápia (hiszen minden megoldásnál létezik jobb is!). A "hiszem, ha látom"-elv a csekélyebb képzeloero mellett gyakran a változástól való félelmet is tükrözi.
(összeállította: MG)