Tóth Kriszta: - Nemrégiben egy ismerősöm szerette volna eladni a lakását. Szép, könyvekkel teli nappalijáról tetszetős fényképeket készített a délután beáramló, teaszínű fényben. Az ingatlanos megkapta a fotókat, aztán az eladó lakásról egy drapp konyhapultot és egy mikrohullámú sütőt töltött fel a portálra profilképnek. Ismerősöm értetlenkedő kérdésére, hogy ugyan miért nem a meleg, intellektuális hangulatú nappalit mutatta meg, az ingatlanos szabadkozni kezdett: - Nézze, ne haragudjon meg érte, de egy könyvekkel telezsúfolt lakást képtelenség manapság eladni. Egy ilyen faltól falig könyvespolc mindenkit elriaszt!
Ismerősömnek, aki a könyv embere, elkerekedett a szeme a szemüvege mögött. Az ingatlanos szelíden elmagyarázta, hogy egy tömött könyvespolc bizony nagyon öreges benyomást kelt. Rosszabb, mint egy láncdohányos lakása. Az emberek az ilyen lakást nagy ívben elkerülik. Én is tapasztalom, hogy egyre kevesebben gyűjtenek otthon könyveket. Hogy a mobilitás, a könnyedség fontosabb, mint a könyvek felhalmozása. Alig akad már olyan harmincas, negyvenes, aki leemeli otthon a polcról Vörösmarty vagy Kosztolányi összegyűjtött verseit, hogy csak úgy belelapozzon. Jó volna erről valamiféle statisztika. Hogy hány könyv van ma átlagosan egy magyar háztartásban. Jó volna tudni, hogy milyen mértékben fogynak a könyvek és velük az olvasók. Az Antarktisz jégtakarójának olvadását és az esőerdők pusztulását aggódva követjük, de arról már kevesebb szó esik, hogyan apad napról napra a magunkkal hozott tudás, hogyan fogy azoknak a száma, akik még tudják, hogy a könyv titok, vigasz, fegyver és társ. Testvérim vannak, számos milliók, ahogy Vörösmarty írja a Gondolatok a könyvtárban című versében, csak meg kell találnom őket. Elrejtőztek könyvekkel telezsúfolt, öreges lakásaikban, és nem szívesen jönnek elő manapság. (Litera)

- Nem egyszer tűnt fel, hogy az általam látott holland lakásokban kevesebb könyv volt a polcon, mint az átlagmagyarban. És ezt nem ragadt volna meg bennem olyan erősen, ha egy ÉS-ben olvasott cikkben sen utalt volna annó valaki erre. Mindezek persze, nem szignifikáns felmérések eredői, de azért érdemes elgondolkodni, hogy a kevesebbnek tűnt otthoni könyv ellenére a hollandok IQ-ja nem alacsonyabb, mint a miénk. Viszont többet olvasnak elektronikusan. Tudományos teljesítményben előbbre vannak. Tény azonban, hogy nem olvasnak Vörösmartyt. Viszont Esterházyval és Máraival kapcsolatban érdeklődtek már nálam holland ismerőseim. Esélyes, hogy én kevesebb holland szerzőt ismerek... Lehet, hogy nem a mennyiségen érdemes keseregnünk... Vagy sima nosztalgia a "múltnak árnya felé visszamerengni"? (MG)