A WHO kétéves korig teljes képernyő-mentességet javasol. Az, hogy egy kisgyerek mennyit tévézhet, telefonozhat, nagyban függ az édesanyja életkorától és társadalmi helyzetétől. A munkaviszonnyal nem rendelkező anyák gyerekeinél jellemzőbb a túlzott képernyőhasználat. Minél magasabb a háztartás jövedelme és az anya iskolai végzettsége, annál valószínűbb a médiahasználat teljes mellőzése vagy a mérsékelt, maximum napi félórás képernyőidő. A 30 évesnél idősebb anyák ugyancsak jóval nagyobb eséllyel szabnak határt a tévézésnek és az egyéb kütyük használatának, mint 25 év alatti társaik.

A kutatás három olyan tevékenységet talált (játék házon belül, játék a szabadban és mondókázás/mesemondás), ahol kimutatható volt, hogy ha a gyerekek egyáltalán nem vagy csak maximum napi fél órát tévéznek, akkor gyakrabban jut rá idejük.

Több szempontból is káros lehet a rendszeres képernyőhasználat kétéves kor alatt: egyrészt a szociális, érzelmi fejlődés visszamaradását okozhatja, mert ebben a korban óriási szükség van a személyes interakciókra: arra, hogy beszéljenek a gyerekhez, játsszanak vele. Másrészt a képernyőnézés viszont magányos, passzív tevékenység, ami nem fejleszti a szociális készségeket. A nyelvi fejlődést is késleltetheti, de még a kognitív fejlődés is lassulhat, mert az leginkább a világ aktív felfedezésével történik.

A teljes tilalom helyett arra törekedni, hogy a digitálismédia-használat lehetőleg a szülő és a gyerek együttes tevékenysége legyen, s a közös játékra is elég időt szakítsanak. Ennek érdekében érdemes lenne olyan oktató-, ismeretterjesztő anyagokat készíteni akár a szakértők (gyermekorvosok, védőnők, oktatási szakemberek), akár a szülők részére, amelyek felhívják a figyelmet a káros hatásokra, és használható tanácsokat adnak.