Az OSZK az elmúlt évben erősen túlfűtött és számos alkalommal nagy vihart kavaró hírekben szerepelt, melyek elsősorban az intézmény siralmas anyagi helyzetét, illetve a jelenlegi budavári épületből való kiköltözését tárgyalták. Mennyire közelítették meg ezek a híradások az igazságot? Hogyan áll most az OSZK?
TL: Megkülönböztetett figyelem kíséri az Országos Széchényi Könyvtár működését, s ez természetes is, hiszen azok közé a nagy nemzeti kulturális intézményeink közé tartozik, amelyek a magyarság emlékezetének letéteményesei. Azok a hírek, amelyek ezekkel az intézményekkel kapcsolatban nagyobb változásokról szólnak, szinte azonnal turbulenciát okoznak a közbeszédben. Az OSZK-val kapcsolatos hírek is megzavarják a könyvtári rendszer működését, ideges reakciókat váltanak ki a szakemberek között, tanácstalanságot akár a vezető szereplőkben is. Nyilvánvaló, hogy a zavar és a bizonytalanság mindaddig nem tűnik el, amíg nem rendeződnek a felszínre került kérdések? Ma - sok egyéb mellett - a könyvtár gazdasági helyzete és a székház sorsa aggasztja leginkább a közügyek iránt érdeklődőket.
Most átmeneti időszak következik a könyvtár életében, futó projektünket lezárjuk s elkészül az új országos nyilvántartó rendszerünk. Az egy éve várt elkerülhetetlen konszolidáció után - mert más megoldás egyszerűen nincs -, fölkészülhetünk a várható költözésre: leltározunk, digitalizálunk, munkatársaink egy része rendezi, hozzáférhetővé teszi az analóg és a digitális állományt, miközben mások a megújított hagyományos szolgáltatásokat biztosítják, a harmadik nagy csoport pedig részt vesz majd a tervezésben, az új nemzeti könyvtár kialakításának előkészítésében.
A beszerzett és alkalmazásba fogott új informatikai infrastruktúra, az új irodai berendezések és a folyamatosan kialakuló új könyvtártechnológia lépésváltást hoz a könyvtár életében. Rövid távon megváltozik a szervezeti struktúra, átalakulnak a szolgáltatások és a könyvtárhasználók változó igényeihez igazodik a nyitvatartási rend is. A középtávú átmenet kidolgozott, könnyen áttekinthető menetrendje pedig várhatóan megnyugtatja majd a könyvtár sorsáért aggódó szakmai és tágabb közvéleményt.
A nemzeti könyvtár mindenhol a nemzeti emlékezet hiteles helye, ezért lenne fontos tudnunk, hogy kap-e a könyvtár a nemzettől végre egy olyan épületet, amelyet kifejezetten könyvtárnak terveztek és építettek, és amely a jövő magyarjai számára identitásuk büszke emlékezetpalotája lesz majd.
Ez lenne talán a legfontosabb gondolat, amelyet ki kell mondanunk. Igen, a könyvtárosok nem kiköltözni akarnak a Budavári Palotából, hanem beköltözni a jövő magyar nemzeti könyvtárába!