A CollAction célja nem kevesebb, mint hogy elérhető áron, nagyvárosi körülmények között éljenek fenntarthatóan, és nemcsak a házat, hanem a környéket, a közösséget is fejlesszék. "A nagyvárosi lét számunkra annyit jelent, hogy 40 perc alatt be tudjunk biciklizni a belvárosba, és legyen valamilyen tömegközlekedési lehetőség is" magyarázza Horogh Petra építész, a CollAction másik alapítója, a CoHousing Budapest Egyesület társelnöke. "A közösségi tér nem lesz több a ház 15 százalékánál, mert láttuk a bécsi modelleken, hogy ennél többet nem éri meg fenntartani, nem használják ki a lakók. Tervezünk kerti, közösségépítő és karbantartó munkacsoportot is, valamint a kamasz gyerekeknek is alakítunk egyet, melyben az önálló döntéshozatalt és a szervezést gyakorolhatják." A csoport tagjai úgy képzelik, hogy nagy közös konyhájuk és kertjük, de legalább tetőteraszuk mindenképpen lesz, és a vendégszoba, mosókonyha, valamint biciklitároló is szerepel a kívánságlistán. "A könyveinket pedig összedobnánk egy nagy közös könyvtárba, digitális katalógussal" - mondja a csoporttag Szabó Julianna, a BME Urbanisztika Tanszékének docense.
Munkaközösség, lakásszövetkezet, építőközösség, kollektíva - ismerősen csenghetnek ezek a retró kifejezések, melyeket a közösségi lakhatási mozgalom hozna vissza a köztudatba. A spanyolviasz újbóli feltaláláshoz más hozzávalók is kellenek, például a fenntarthatóság - meg persze az, hogy e közösségek elődeik többségével szemben most önként és dalolva szerveződnek.