Anita Woolley, a Carnegie Mellon Egyetem üzleti tanszékének professzora a hatékony csapatmunka szakértője; az ő intézménye nyújtja a világ legsikeresebb online mesterképzését.
A CIA és a Harvard Egyetem közös projektje, a kétezres évek végén indult Looking Glass, azt vizsgálta, hogy miért érte felkészületlenül az amerikai hírszerzést a Világkereskedelmi Központ elleni terrortámadás 2001. szeptember 11-én. A Looking Glass terrorakciókat szimulált: egy kutatócsoport támadásokat szervezett, amiket a hírszerzők csapatának kellett elhárítania. Pontosabban kellett volna, mert a hírszerzők sokkal gyakrabban veszítettek, mint a terroristák. Az értékelés szerint a hírszerzők nem tudták kiaknázni (vagy föl sem ismerték) az egyes csapattagok egyéni erősségeit. Csak akkor értek el jobb eredményt, ha a tagokat arra kényszerítették, hogy kommunikáljanak egymással; ilyenkor jobban érvényesült az egyéni szakértelem.
A további kísérletek során Woolley és munkatársai a kollektív csoportintelligencia fő alkotóelemeit is meghatározták.
- A csoporton belüli versengés rontotta a kollektív intelligencia értékét.
- A sokat és rendszeresen kommunikáló csoportok - ahol minden résztvevőnek volt mondanivalója - általában intelligensebbek voltak, mint azok a csoportok, ahol csak néhány hangadó jutott szóhoz.
- A csoport elégedettségének, a motivációnak vagy a biztonságérzetnek semmi köze nem volt a várható teljesítményhez.
- A több nőtagot számláló csoportok rendre legyőzték a több férfival dolgozó csapatokat. Woolley szerint a női többségnek vannak előnyei, de férfiakra is szükség van. Minél nagyobb a nemi megoszlás aránya, annál magasabb lehet a csoport kollektív intelligenciája.
- A társas viszonyokra érzékeny tagokból álló csapatok kollektív intelligenciája magasabb volt. (A tagok érzékenységét a Reading the Mind in the Eyes teszttel mérték föl: ebben egy szempár alapján kell megállapítani az illető hangulatát. A felmérések szerint a nők ezeken a teszteken jobban teljesítenek a férfiaknál; az érzékenyebbek jobban tudnak kommunikálni is.)