Igencsak tanulságosak azok a válaszok, amelyeket arra a kérdésre jegyeztek fel a kutatók, hogy mit gondolnak a válaszadók az irodalomról. Kiderült, hogy a fiatalok valami avítt, nehezen érthető, idejétmúlt, iskolás fogalomként írták le az irodalmat, még azok is, akik olvasnak könyveket, miközben az idősebbek hozzájuk képest is jóval nyitottabban nyilatkoztak - foglalja össze Gombos Péter.
Ezeknek a kutatási eredményeknek az ismeretében különösen elgondolkodtató, hogyan lehet és kellene tanítani az iskolában az irodalmat - mutat rá az olvasáskutató. Nálunk irodalomtörténeti mederben folyik az oktatás, a kezdetektől az újkorig, de sok más koncepció is elképzelhető, például egy-egy témához kapcsolódóan is lehet ismertetni a műveket, vagy a kortársaktól visszafelé haladva. Példaként hozza fel azt az iskolai órát, ahol Lackfi János Apám kakasa című paródiájának kapcsán vették elő Petőfi eredetijét, ami rögtön érdekesebb lett a gyerekek számára.
A tapasztalatok a felnőttek esetében is azt mutatják, hogy aki kedveli a kortárs szépirodalmat, szívesebben olvas klasszikusokat is, míg aki csak az iskolai olvasmányokkal találkozott, nehezebben, vagy egyáltalán nem nyit más irányba.
A szeptember 1-jén életbe lépő új Nemzeti Alaptantervvel (NAT) kapcsolatban az olvasáskutató megjegyzi: az olvasási szokásokat feltérképező felmérések eredményei nem tükröződnek az iskolai olvasmányokban, így nem várható áttörés az olvasásra nevelésben. Örvendetes viszont, hogy az olvasási stratégiákat középpontba állító kutatásoknak is köszönhetően jelentős az előrelépés a szövegértés fejlesztésének terén. Ilyen kutatások jelenleg is folynak, a közeljövőben például szemkamerás vizsgálatok segítségével szeretnék feltérképezni, hogy az egyes betűtípusok hogyan befolyásolják a szövegértést és a tanulhatóságot.