November és december környéke minden évben fontos időszak egy magamfajta etológusnak. De nem a karácsony közeledte, és nem is a közelgő vizsgaidőszak miatt (igen, ezt nemcsak a hallgatók, hanem az oktatók is félik), hanem mert ilyenkor tarjuk a Magyar Etológiai Társaság (MET) éves vándorkonferenciáját link . Idén - a kollektív emlékezet szerint - 27. alkalommal a veszprémi Pannon Egyetem adott otthont az eseménynek Seress Gábor és csapata főszervezésével.

A név kicsit csalóka, mivel nemcsak etológusok mutatják be itt a munkájukat, hanem minden hazai és határon túli magyar viselkedéskutató, neurobiológusoktól kezdve pszichológusokon át egészen az ökológusokig, ami már önmagában is mutatja azt a gyönyörű sokszínűséget, amit a konferencia képvisel. És ez nemcsak a témák változatosságában nyilvánul meg, de a vizsgált állatfajok tekintetében is. A gerinctelenek képviseletében előkerült a barlangi vízi- és gömbászkák személyisége, a hangyák rabszolgatartása és a szúnyogok link hangalapú azonosítása. Továbbá szó volt géb/póc konfliktusról, békák nemváltásáról, rákosi viperák visszatelepítéséről link , az örvös légykapó kultúráról, a vadlovak kapcsolati hálózatairól link , a vadmacska-házimacska nászról és a robotviselkedésről link is, hogy csak néhány példát említsek. Bár a megjelenő hírek alapján gyakran úgy tűnhet, hogy a magyar etológia egyenlő a kutyák viselkedését vizsgáló kutatásokkal, a fenti felsorolásból kiviláglik, hogy ez egyáltalán nincs így. Persze kutyás témákban sem volt hiány, sőt az ilyenkor kiosztott Év Ifjú Viselkedéskutatója díjat idén Shany Dror kapta a különlegesen tehetséges szótanuló kutyákat felkutató projektjéért link .