- tette fel a kérdést Dömsödy Andrea a Könyvtárostanárok Egyesületének konferenciáján link . A kérdésre nem könnyű válaszolni. "Az iskolai könyvtárak jelen állapota is azt mutatja, hogy a közoktatási rendszer nem tekint a pedagógusokra és a tanulókra sem autonóm, lényként. Ha egy rendszer megelégszik a rossz felszereltségű könyvtárral, kicsi terekkel, nem folyamatosan és tervszerűen fejlesztett állománnyal, a szakképzett könyvtárostanár hiányával, akkor az azt mutatja, hogy a rendszerben lévőknek nem kell önállóan gondolkodniuk, nem számít egyéni érdeklődésük, nem számít információs műveltségük, nem számít szövegértésük, nem számít önálló tanulási képességük szintje, nem lehetnek egyéni megoldásaik."
Táblázatokban vázolta fel link , milyen a végrehajtó ill. az autonóm hozzáállás az állomány, az igények és a könyvtárpedagógiai gyakorlat terén. Az állomány esetén pl.:
VÉGREHAJTÓ / AUTONÓM
- tankönyvek: nagy arányban tanulói tankönyvtár / széles választékban nyújtja, mint segédletet
- tartalmi összetétele: a tananyag szellemiségével, tartalmával megegyező / alternatívákat felmutató, a sokféleségre tudatosan törekvő
- szépirodalmi: kötelezők + klasszikusok / népszerűk is, sok kortárs, akár lektűr is
- mennyiség: sok azonos példány / sokféle forrás
- módszertani: feladatgyűjtemények, szöveggyűjtemények a tankönyv dúsításához / gazdag, sokféleségre, újdonságra nyitott.
Előadásának érdekes megjegyzése volt: ma nincs "rendes, nyilvános" statisztika arról, hogy hány iskolai könyvtár van az országban.