Még nincs hivatalosan függőségként számontartva a pszichiátriai kézikönyvekben, de egyre több jel utal arra, hogy komoly addikciós problémákat okozhat a sorozatfalás (angol műszóval: binge-wa­tching), azaz amikor valaki hosszú órákat tölt a tévé előtt, egyszerre több részt nézve meg a kedvenc sorozatából. Ez a viszonylag új keletű elfoglaltság a streamingszolgáltatók és a koronavírus terjedésével egyre többek hétköznapjait jellemzi. A kutatókat ez aggodalommal tölti el, mert több friss tudományos vizsgálat jutott arra, hogy a sorozatfalás szoros összefüggést mutat a szorongással és a depresszív tünetekkel, és olyanok hajlamosak beletemetkezni a képernyőbe, akik szétszórtak, impulzívak, érzelmileg labilisak - épp azok, akik a függőségekkel szemben is védtelenebbek. Esetükben a kérdés sosem az, hogy mennyit ülnek egyfolytában a tévé előtt, hanem hogy ez milyen hatással van az életükre, a feladataik elvégzésére, a társas kapcsolataikra, mennyire menekülés ez a viselkedés a problémák elől, jelentkeznek-e elvonási tüneteik, és visszaesnek-e, ha megpróbálják abbahagyni - hangsúlyozza Mark Griffiths, a Nottingham Trent Egyetem addiktológusa. Az ördögi körből szerinte úgy törhetnek ki az érintettek, ha napi limiteket szabnak meg, valami hasznos feladat elvégzéséhez kötik a tévézés lehetőségét, és megtanulják a sorozatok egyes részeinek közepén kikapcsolni a készüléket. Így nem hat rájuk az a továbbnézésre sarkalló filmes fogás, amikor a zárójelenetben alapvető kérdéseket hagynak megválaszolatlanul, vagy egy drámai pillanatot szakítanak meg.