Könnyen lehet, hogy a mai "olvasásnépszerűsítés", "olvasáspropaganda" tevékenységeiben a létező szocializmus kultúrharcos mentalitását látjuk vissza. Az olvasás attitűdjét kívülről igyekszünk ezekben elplántálni, kikerülve a nehezebb, de fenntarthatóbb utat, a belső igények megismerését és felszítását. (MG)
- Mai ésszel nehéz felfogni, hogy a kétkezi munkásembereknek a napi teendőik elvégzéséhez mi szükségük volt Tolsztoj műveinek ismeretére. Szerencsére ezt akár egy gombóc fagyi áráért is megtudhatjuk, ugyanis nagyjából ennyiért lehet manapság beszerezni Vlagyimir Iljics Uljanov, közismert nevén Lenin Könyvekről és könyvtárakról című, több száz oldalas, levelekből és beszédekből álló könyvét.
Ha az őszi estéinket azonban inkább mással töltenénk, akkor elég annyit megjegyeznünk, hogy Lenin egy ország kulturális színvonalát könyvtárainak fejlettségével és lakóinak olvasottságával mérte. A könyvtárat olyan társadalmi alapintézménynek tekintette, ami segíti a tömegek erkölcsi és műveltségbeli felemelkedését, egyúttal feltétele a kommunizmus megvalósításának. Elméletét a propaganda a következő könnyen emészthető oksági lánccá egyszerűsítette:
- Rendszeres olvasás nélkül nincs művelt falu.
- Művelt falu nélkül nincs fejlett nagyüzemi gazdálkodás.
- Fejlett nagyüzemi gazdálkodás nélkül nem juthatunk ahhoz a jóléthez, amit a megvalósult szocializmus jelent.
Azért, hogy biztosan mindenkinek átmenjen az üzenet, miszerint könyvolvasás nélkül szinte lehetetlen korszerűen gazdálkodni és szocializmust építeni, gyakran jelentek meg az újságokban a következőkhöz hasonló történetek és képek is. Ezt a nem túl életszagú sztorit például egy idős néni mesélte a véletlenül arra tévedt újságírónak a férjéről: "Éjjel ő vigyáz a kis szárnyasokra és ilyenkor olvas - sokszor hajnalig. Már ezzel a Móricz-könyvvel be is fejezte a magyar klasszikusok olvasását. Most rendeltük meg a nagy orosz klasszikusokat. Majd Tolsztojjal kezdjük."