2,6 milliárd videójátékos van a világon. Egy milliárddal több, mint 5 éve. Egyetlen vallás vagy média nem terjedt el ennyire. A használók átlagos életkora 34(!) év. Bebizonyosodott: aki egyszer elkezdte a játékot, nem hagyja abba. Tartalomszolgáltató iparág épült rá. A játékok azt az érzést keltik, hogy hatalmas közösségeket kötnek össze, de valójában inkább olyanok, mintha ez emberek otthoni futópadokon játszanának. Nagyon kevés információ cserélődik ki általuk. Utoljára az emberek ezreit megmozgató projektek az Ókorban voltak, mint pl. a piramisok építése. Hatalmas lehetőség rejlik benne. Az együtt játszó emberek megmozgathatóak, az identitásuk megváltozhat, kiterjedhet, alakulhat. Így kiterjedhet pl. az empátia is, megismerve tőlünk fizikailag vagy életkorban mások érzéseit, gondolatait. Ma például olyan emberek játszanak együtt a virtuális térben, akik a valóságban a fizikai frontvonalak eltérő oldalain küzdenek egymással.
A legrosszabb dolog, amit e helyzetben tehetünk, az, hogy hagyjuk, hogy ugyanaz a négy vagy öt vállalat uralja tovább e virtuális teret. Ugyanis egyre inkább ők határozzák meg a mi identitásunkat. Javaslatom tehát az itt ülő mérnököknek, tudósoknak és művészek, akik olyan dolgokat építenek, amelyek átalakíthatják az emberek életét, hogy vegyenek részt a virtuális világ építésében. Próbáljuk azt együtt megalkotni olyan formájában, amelyet pozitívan formálunk, ahelyett, hogy mások tennék meg ezt számunkra, nélkülünk. (ref.: MG)