A múlt héten jelentek meg a holland könyvtárak 2025. évi eredményei. Minden téren növekedés látható: több szolgáltatóhely, több beiratkozott, több látogató és több tevékenység (és résztvevő). Az ágazat ismét büszkeséggel teli - írja Mark Deckers könyvtári tanácsadó, és jogosan, mert az ágazat nagyon jól teljesített. A könyvtárak rengeteg munkát fektettek ebbe, és a KB (Királyi Könyvtár; nemzeti könyvtár) link pedig összefogja mindezt.

A könyvtárak továbbra is Hollandia leglátogatottabb intézményei. Persze tudjuk, hogy a könyvtárakat sokan látogatják. Mégis, sokak számára ez továbbra is bizonytalan - ezt nevezik észlelési szakadéknak: kicsinek tűnik, de a valóságban nagyobb a vártnál. Vagy fordítva. Mert ha megemlíted, hogy egy 1280 telephellyel, 3,8 millió taggal és... közel 60 millió látogatóval rendelkező szervezet vagy, akkor az a kis falusi könyvtár hirtelen egy nagyon nagy egész részének bizonyul. A látogatószám tekintetében a három legnagyobb könyvtár az OBA (4,3 millió), a rotterdami (2,4 millió) és a hágai (2,2 millió).

A könyvtárak értékét gyakran alábecsülik. Akárcsak a kaszinókat, melyek majdnem annyi látogatót fogadnak, mint az összes futballstadion együttvéve. A futballstadionokat pedig mindig túlbecsülik, pedig a könyvtári látogatószámoknak csak 10%-át, körülbelül 6,1 millió látogatót érik el. Az OBA 4,3 millió látogatóval több mint négyszer annyi látogatót vonz, mint a Johan Cruyff Aréna. De el kell ismerni, hogy ezek a futballstadionok tényleg nagyobb zajt csapnak.

Szinte mindenki folyamatosan azért küzd, hogy túlszárnyalja a koronavírus előtti eredményeit. A múzeumok, színházak és zenei helyszínek, akárcsak a könyvtárak, még nem, vagy alig érték el a koronavírus előtti szintet. (ref.: MG)

"A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. első lépcső; Indulás" c. dokumentum épít az utóbbi évtizedben újranyitott holland könyvtárak azon tapasztalatára, hogy azt a társadalmi szerepvállalás és ágazatközi együttműködések fokozásával lehetett elérni. (MG)

Új vezetői pozícióban az erős kezdés nem az, hogy gyors tempót kell diktálni. A nagyobb intézményeknél nagyobb hangsúlyt kell fektetni a könyvtári rendszer többi vezetője és menedzsere megismerésére, a fiókok meglátogatására, míg egy kis és/vagy vidéki könyvtár esetében inkább a helyi közösségre, a partnerekre, az önkéntesekre és a napi működésre kell összpontosítani.

Az első feladat, hogy alaposan megismerjük a könyvtárat, valamint az ott dolgozókat és a könyvtár körüli embereket. Ez a megközelítés segít beilleszkedni a szervezetbe, és jobb kiindulási alap a sikeres előrelépéshez. Találkozzunk négyszemközt közvetlen beosztottjainkkal, kollégáinkkal és a személyzet tagjaival, hogy megismerjük érdeklődési körüket és véleményüket. Látogassunk el a fiókkönyvtárakba és a szolgáltatási pontokra különböző napokon és időpontokban, hogy saját szemünkkel lássuk a könyvtári szolgáltatásokat és a működést. A közkönyvtárakban minden az emberekről és a közösségről szól, ezért ismerkedjünk meg a városi vagy megyei tisztviselőkkel, az iskolavezetőkkel, a nonprofit partnerekkel, a közösségi csoportokkal és a rendszeres látogatókkal.

Ismerjük meg a költségvetést, az irányelveket, az eljárásokat és az azokat körülvevő embereket. Vezetőnek lenni alapvetően azt jelenti, hogy felelünk az emberekért és az erőforrásokért. Ismerjük meg azokat a szabályokat, előírásokat, folyamatokat és eljárásokat, amelyek az emberekkel és az erőforrásokkal kapcsolatos döntéseket alakítják. Az igazgató és az igazgatótanács közötti kapcsolat kulcsfontosságú az új igazgató sikeréhez. Gondoskodjunk arról, hogy az irányítás és a működés hatálya és szerepkörei egyértelműek legyenek! Az emberek felügyelete nehéz átmenetet jelent a közkönyvtári munkában, különösen, ha azok az emberek korábban a munkatársaink voltak. A vezetői szerep másfajta kapcsolatot és átgondolt megfontolást igényel ahhoz, hogy bizalmat élvezzünk, tiszteletben tartsanak és hatékonyak legyünk. A vezető képviseli a munkatársakat, és lehetővé teszi számukra, hogy előre vigyék a könyvtárat, valamint támogatja őket a változások során is.

Egyes vezetési kézikönyvek azt javasolják, hogy már korán, bármilyen változással - legyen az bármilyen nagy - keltsünk mély benyomást. Bár ez a megközelítés néha hatékony, sőt szükséges is lehet, ugyanakkor nagy kockázattal jár, nehezen visszafordítható, és nagyon káros következményekkel járhat, ha nem sikerül jól. Nincs azzal semmi baj, ha kicsiben kezdjük, sőt, általában ez a jobb megoldás. Bár számos nagy kihívás vár megoldásra, a kicsi, de az érdemi változások megteremtik a vezetésünk iránti bizalmat, és megerősítik a változás irányításához szükséges tudást, képességet és önbizalmat. A változáskezelésben mindig fontos, hogy
(1) lehetőség szerint kérjük ki a változásban érintettek véleményét,
(2) gyakran kommunikáljunk a változásról, beleértve annak okait, időpontját és várható hatásait,
(3) legyünk készek a visszajelzésekre, szükség szerint módosítsunk és finomítsunk a terven.

A legtöbb új vezető túlbecsüli, hogy mit tud megváltoztatni hat hónap alatt, és alábecsüli, hogy mit tud megváltoztatni három év alatt. Az is csábító lehet, hogy annyira alkalmazkodjunk az új szervezethez, hogy elveszítsük azt a szakértelmet és perspektívát, amiért felvettek. Az első évben összpontosítsunk a kapcsolatok építésére, a hitelesség megteremtésére, valamint a szervezet és az általunk szolgált közösségek mélyebb megismerésére. (Ref.: Aux Eliza)

Izgalmas trend látszik kibontakozni a Z generációs (15-25 éves) fiatalok körében. Úgy tűnik: a digitalizációval szembeni ellenhatás tanúi lehetünk. A hírek döntőan nagyvárosokról szólnak. A KIT-ben pl.:
- Offline klub - könyvtárban/könyvtári is lehetne? (videó)
link
- A New York-i fiatalok újra feltalálták a könyvtárat olvasóbuli néven link
- Így járulhat hozzá a könyvtár a demográfiai krízis csökkentéséhez link
- Kihasználja-e a könyvtár a Z generációs retró-divatot? link .

Az Amerikai Könyvtárosok Egyesületének (ALA) legutóbbi átfogó jelentése link szerint a Z generáció és a millenniálok (Y generáció) nagyobb arányban látogatják a könyvtárakat, mint az idősebb korosztályok. Az Egyesült Államokban a 13-25 évesek több mint fele (54%) járt fizikai könyvtárban a felmérést megelőző évben. (MG)

A nyílt innovációban a könyvtár a belső ötleteken túl tudatosan bevonja a környezetét: oktatókat, kutatókat, hallgatókat és külső partnereket. A konzultáció, a közös alkotás és a külső partnerekkel való együttműködés hozzájárul a tudás innovációs hasznosságához. A bevont felek tudásának hasznosságát 31 európai ország 290 akadémiai könyvtárának felmérésével vizsgálták meg az innovációs kihívások azonosítása és a megoldások kidolgozása érdekében. A kutatás eredményei:

A közös alkotás erősebben összefügg a tudás hasznosságával, mint maga a konzultáció. A hallgatókkal mint könyvtárhasználókkal való közös alkotásról a felsőoktatási könyvtárak 25,2%-a számol be, míg a hallgatókkal/kutatókkal való közös alkotásról 47,2%. Magyarázat: innovációs különbségek, ill. az oktatók/kutatók alternatív tudásforrást tudnak nyújtani a hallgatói tapasztalatok alapján. A könyvtári munkatársak a tudás leghasznosabb forrásai. Ám nem helyettesítik a hallgatók tudását! A hallgatókat mégsem annyira tekintik az innovációfejlesztés hozzájárulóinak.

A kisebb arányú hallgatói bevonás oka lehet, hogy az oktatók/kutatók "biztosabb" forrásnak tűnhetnek, és hogy a hallgatók bevonása nehezebb link Az akadémiai könyvtárak tehát nem használják ki megfelelően a potenciálisan értékes, hallgatói tudást.

A nyílt innováció iránti fogékonyság nem elég! Stratégiailag kombinálni kell a részvételi mechanizmusokat és a tudásforrásokat.
A különböző szereplők tudása eltérő:
- Oktatók, kutatók: a speciális, bizonytalan vagy nem rutinszerű innovációknál segíthetnek, amelyek a szakértői közreműködést, az akadémiai igényekhez való alkalmazkodást, vagy új kutatási és tanulási szolgáltatások fejlesztését igénylik.
- Hallgatók: tudásuk értékes a felhasználói élménnyel, az akadálymentesítéssel, a kommunikációval és az általuk igénybe vett szolgáltatásokkal kapcsolatban. (Ref.: Szabó Eszter)

Az egész könyvtári rendszer működésének hatékonysága a központi elektronikus szolgáltatások meglétén, a működésének minőségén múlik, mégis nagyon kevés szó esik róla. Érthető, hogy e rendszer elmaradottsága közös probléma.
Kardos András posztja e szolgáltatásokat - pl. Eldorado, Mokka-ODR, NEKTEK - keletkezését, ráfordításait firtatja link illetve idézi a Qulto rendszerszolgáltató 2026. februári konferenciájának videóját.

Czoboly Miklós ekkor elmondta:
- "Ami szomorúság - és ugye minden évben kell néhány mondatot itt elmondanom fájdalmainkról - az országos szolgáltatásokat érinti. Ez az a terület, ami a legjobban a szívünkhöz közel áll, amit a legfontosabbnak, legértékesebbnek gondolnánk a közgyűjteményi területen. Azok a szolgáltatások, amelyek nem csak egy-egy intézményt, hanem nagy tömegeket, sok intézményt érintenek, működjenek jól, legyenek hatékonyak. Ugye látszik az is, hogy ezek használata annak ellenére magas, hogy elég mostoha környezetben kell működniük. Gondolok a Mokkára, az ODR-re, a PIM-DIA-ra, a levéltárra. Időnként eszembe jutnak azok a korán elhunyt és megszűnt projektek - ELDORADO, NEKTÁR vagy az OKP... Ezek sajnos évről évre, ahogy korábban is, mostoha sorsúak és egyre rosszabb helyzetbe kerülnek. 2024-es döntés, hogy a kulturális intézményeknek egy jelentős csoportját egy intézménybe vonta össze a kormányzat. Ennek eredménye, hogy sok forráshiányos intézmény egy nagy még még inkább forráshiányosabb intézménybe került. Így már nemcsak a MOKKA és az ODR tartozik abba a körbe, hogy reménykednünk kell: előbb-utóbb jut rá valamennyi finanszírozás, hanem csatlakozott hozzá a többi hasonló szolgáltatás is. Ennyi a panaszkodás.
Jó hír, hogy ehhez már annyira hozzászoktunk, hogy tudjuk: nem szabad az üzleti modellünket ehhez igazítani. Nem szabad, hogy ezen múljon az évünk a sikere. Ha mégis felvetődik bármelyik ilyen rendszer továbbfejlesztése és folyamatos, előrelátható, kiszámítható üzemeltetése, akkor az plusz dolog, aminek nagyon fogunk örülni. Ilyen helyzetben mindent el fogunk követni, hogy ezek a szolgáltatások tényleg olyanok legyenek, mint milyennek lenni kéne."

Kármán László (Qulto) megjegyzése:
"A MOKKA/ODR múltja, jelene és közeljövője szerencsére a videó rögzítése óta megoldódott, azóta már újonnan fejlesztett (pl. AI-alapú) funkciók is tesztelési fázisban vannak. A cikkben linkelt FB-poszt pontatlan tételeket, összegeket és az időközben aktualitását vesztett több, mint fél éves videórészletét helyezi egymás mellé olyan módon, amely félreérthető képet fest cégünkről. Például konzorciumban elnyert forrásokat és öt intézmény számára nyújtott közel 30 szolgáltatás díját is Monguz MOKKA/ODR bevételként könyveli el.
Cégünk régiós szereplőként 27 éve igyekszik korrekt és kiszámítható szolgáltatásokat nyújtani immár kilenc országban, közel 3000 szolgáltatási ponton, a globális versenytársakhoz képest kedvezőbb árakon. Köszönjük a szakma eddigi bizalmát, amire a következő 27 évben is igyekszünk rászolgálni."

A mólt heti KIT-kérdésre kapott nem reprezentatív válaszok megoszlása:
18 - saját magamon
7 - a szakmai viszonyokon
1 - az országos (általános) viszonyokon
11 - munkatársi viszonyokon
11 - felettesemmel/vezetővel való viszonyon.
A hasonló, 10 évvel ezelőtti kérdésre kapott válaszokkal összevetve a mostanit link , érdekes elmozdulást találunk. 67-ről 37%-ra csökkent azok száma, akik saját maguk uraként ítélik meg helyzetüket. A szavazatok a korábbiakhoz képest a szakmai általános és könyvtári belső állapotokat okolják. Mindez kérdéseket vethet fel mind a mai szakmai menedzsment különböző szintjeinek tevékenységével kapcsolatban, mind a könyvtárosok identitásával kapcsolatban.

Ennél konkrétabban nyilván csak egy reprezentatív felmérés alapján lehet véleményt megfogalmazni. Ami viszont évtizedek óta nincs. (MG)

A rendszeres könyvtárba járás többnyire a személy racionális döntésén alapul. De mégsem hagyhatók figyelmen kívül az érzelmi tényezők sem: ezek megadhatják az épületbelső hangulatát, vagy éppen az olvasáshoz való kedvet, esetleg erősíthetik ezeket még a kellenesnek észlelt kiegészítők, színek, berendezés, tárgyak. Korábban pl. volt szó plüssökkel dekorált mesélőszékről (vö.: link ), mely jó eséllyel növeli a gyerekek számára a könyvtár vonzerejét.

Az osztrák Thalia könyvesbolt link stratégái ismerik az összefüggést, ezért kínálnak olvasni- és hallgatnivalók mellett kiegészítőket. Ahogyan a link galériájában is látható, a kínálatban van fejpárna, egyszerű játékok, illatgyertyák, jegyzetfüzetek, könyvtartó plüss, teáskészlet, termosz, e-könyv-borító, karkötő, stresszlabda, állatplüssös papucs.

Érdemes megjegyezni még a szintén árult Tonies gyermek-audiórendszert (bővebben: link ), illetve egyes könyvek mellett kézzel írt papírokon olvasható személyes könyvajánlókat, melyek személyesebbek és hitelesebbek lehetnek mint a könyvkínáló prospektusok hirdetései.

A felsoroltak közül nem biztos, hogy minden való, minden praktikus a könyvtárba, bár nagyon sok múlhat az alkalmazás módján is. Pl.: plüssös papucs a meseolvasó könyvtárosnénin...? Tehát elgondolkodtathat bennünket egyik másik beszerzésének lehetősége. (MG)

(Előző rész: link ) Az olvasóterek jövőjére példa a Starfield Könyvtár a COEX Mallban link , amely (többnyire) élénk, zsúfolt, társasági és rendkívül fotogén. Néhány fontos tanulság a közkönyvtárak számára:

1. Tedd láthatóvá az olvasást! Pl. Helyezz ki könyveket, nyilvános olvasóhelyeket a forgalmas helyekre; Ünnepeld az olvasó embereket; Tedd az olvasás kultúráját láthatóvá!
2. Felfedezésre tervezz, ne csak hozzáférésre! Pl. Segíts az embereknek felfedezni azt a könyvet, amiről nem is sejtik, hogy akarják!
3. Lépj túl a könyvtár épületén! Pl. Parkok, utcák, terek, közlekedési csomópontok, fesztiválok, egyetemek, más közösségi terek.
4. Teremts társadalmi okokat az olvasásra! Pl. Hagyományos könyvklub mellett legyenek kihívások, beszélgetések, megosztások, játékosítás, mozgás és felfedezés az olvasás körül.
5. Tervezz a fiatalabb generáció számára! A Z-generációnak nem kell magyarázni, hogy miért jó nekik az olvasás. Ha vonzó, értelmes élményekkel találkoznak, maguktól rákapnak.
6. Élj a szépség erejével! A szép terek nem felszínesek, sőt! Értéket közvetítenek. Egy szép olvasótér üzenete: érdemes befektetni az olvasásba, a történetekbe és az idejükbe.
7. Kapcsoljuk össze az olvasást a jólléttel! Az olvasás alkalmat ad a lelassulásra, kikapcsolódásra, elmélkedésre, kapcsolatteremtésre. Lehet a közkönyvtár válaszának egy része a magányra és a hanyatló társas kapcsolatokra.
8. Építsünk laza kapcsolatokat a részvétel ösztönzésére! Adjunk lehetőséget az embereknek olyan részvételre (is), amikor és ahogyan ők választják, azaz a laza kapcsolatokra!

A hagyományos könyvtár épülete és funkciója megmarad. A kihívás nem az, hogy a sokféle olvasás (pl. örömolvasás, tanulás, felfedező olvasás, performansz stb.) közül az egyiket a másik fölé helyezzük, hanem egy olyan ökoszisztéma létrehozása, ahol ezek az élmények egymás mellett lehetnek, azaz széleskörű olvasási kultúra kiépítése történik meg a közösségekbe ágyazva. Az olvasás tehát nem tűnik el, csak megváltozik. "Visszatérünk az olvasáshoz, de nem úgy, mint régen" - Tommi Laitio link . (Ref.: Szabó Eszter)

A link helyen látható diagram adatai többféle gondolatot ébreszthetnek. Ezek közül néhány:
- a FSZEK dokumentumállománya messze a legkihasználtabb, leghatékonyabb a megyei könyvtárak + főváros mezőnyben;
- az ábra felhívja a figyelmet az optimálisan kis állományra, melyet az IFLA 1 lakosra 2 dokumentumként határoz meg;
- a megyei könyvtárak állományának kihasználtsága lényegében egy sávban mozog, közülük kiemelkedik a Katona József Megyei Könyvtár, ahol az utóbbi 15 évben jelentős apasztás folyt;
- a kihasználtság összefügg a könyvtárközi együttműködés hatékonyságával, melynek magas szintje esetén kisebb állomány is elegendő.
Te mit mondanál a diagram adataival kapcsolatban? - Írd meg: kit@gmconsulting.hu. (MG)

Peter Liversidge brit konceptuális művész 2026-os projektjének egyik installációja, a "The Rules of the Library" (A könyvtár szabályai) olyan rendelkezések (vagy utasítások) listája, amelyek arra ösztönzik a látogatókat, hogy elgondolkodjanak ezeknek a könyvtárak az értékén és szerepén.

A londoni művész nyolc hónapos kutatási projektet végzett számos könyvtár épületében - a Sighthill-i dobozkészítő műhelytől Causewayside-i térképolvasó teremig -, hogy kidolgozza "A könyvtár szabályai" című művet. Ehhez a projekthez Liversidge sok időt töltött az edinburgh-i levéltárakban, és távolról is áttekintette a skóciai és környékbeli archívumokat. Munkája később kiterjedt a világ különböző könyvtárainak szabályaira vonatkozó szélesebb körű kutatásra is; a művében felhasznált szabályok egy része a Kongresszusi Könyvtárból és az oxfordi Bodleian Könyvtárból származik. Nem kérdőívvel vagy előre meghatározott kategóriákkal kezdte a kutatást, hanem hagyta, hogy a könyvtárosok megmutassák, mi fontos számukra.

Úgy találta, hogy a könyvtárak amellett, hogy kutatóhelyek, közösségi terek is. A könyvtár közvetlen, közösségi hozzáférést biztosít az információkhoz, és lehetővé teszi az emberek számára, hogy személyesen találkozzanak a múlttal és a jelennel. A könyvtári szabályok is újragondolhatók.

Az installáció egész nyáron az edinburgh-i George IV Bridge-i épület Általános Olvasótermében volt látható. (Ref.: Aux Eliza)

(Előző részek: link ) A kormányok sok-sok ágazati feladatai között a klímaszélsőségek jelentette fenyegetés mellett a versenyképes kultúra értékelődik fel kulcsterületként. A könyv világában Magyarországon épp a terület több évtizedes elhanyagolása miatt még felhasználható fejlesztési potenciál rejtőzik. A mindig maradványelven kezelt terület nemcsak kezelhető politikai prioritásként is, hanem ennek elmaradása ma minden eddiginél nagyobb hiba volna. Ehhez azonban az kell, hogy "a kormányzatok a könyvkiadást ne a szórakoztatóipar részének tekintsék, hanem stratégiai ágazatnak az oktatással egyetemben".

A Kínától és Vietnámtól megtanulható szempontok [vö.: link ] mellé azonban természetesen oda kell helyeznünk a magunkéit is. A kínai megközelítés a könyvtárakra és a könyvtárosokra például az olvasáskultúra minőségi fejlesztésének emeltyűiként tekint.

A könyvtári rendszer képviselői
- Magas szintű információs-orientációs-navigációs szerepet játszhatnak abban a megváltozott társadalmi-kulturális térben, ahol az adat, az információ és a tudás erőforrás és hajtóerő. Egyre kevésbé saját állományukat felhasználva, s mindinkább a végtelen digitális tér tartalomvilágának szakszerű közvetítésével.
- Minden rászoruló információs viselkedésének hatékonyabbá tételével, információs műveltségük és operációképességük erősítésével. Ha valamikor az elektronikus levelezés, az internethasználat volt az aktuális misszió, ma ezekhez a hálózati tartalomvilág fogyasztásakor nélkülözhetetlen kritikai médiaismeret és a mesterséges intelligencia által nyújtott lehetőségek közvetítése csatlakozik.
- S még ezen a téten is lehet emelni: a könyvtáros céh tagjai a civilizációs kihívásokkal és az azokra adott lokális válaszokkal kapcsolatos narratívák "felerősítői", képviselői, helyi "elosztópontjai" lehetnek - nincs olyan világ háta mögötti kiskönyvtár, amelyik ne tudna a hálózat nagyobb méretű/nagyvárosi darabjaira saját erőforrásaként tekinteni.

"Megkeresed a következő kedvenc könyvedet? - Akár nyaralni mész, akár a parkban pihensz, akár otthon kényezteted magad, nálunk mindenki talál magának való könyvet. Az izgalmas krimitől a kicsiknek szóló kalandokig. Látogass el a legközelebbi könyvtárba, és töltsd meg a nyarad nagyszerű történetekkel! - Kölcsönözz egy nyári könyvet!"

...olvasható az osloi Deichman közkönyvtár Furuset fiókkönyvtárának monitorán, képernyőkímélőként. Eredeti ötletet nem tartalmaz, de standard módon buzdít a használatra. Beállítása nem jelent nagy ráfordítást. (MG)

Szeptember 14-én tették közzé XIV. Leó pápa saját kézzel aláírt rendelkezését (kirográf) arról, hogy a Vatikáni Apostoli Levéltár és a Vatikáni Apostoli Könyvtár megnövekedett tárolási igényei szerint új tereket alakítsanak ki. Miután erre alkalmas lehetőséget találtak Vatikánvároson belül, nem szükséges átvinni az építkezést a korábbi tervek szerint a lateráni különleges jogállású területre.
A Szentszék Sajtóirodája szeptember 14-én, hétfőn tette közzé a pápai kirográf szövegét. Az alábbiakban a Szentatya saját kézzel aláírt rendelkezésének magyar fordítását közöljük.

A Szentszék bibliográfiai örökségének jelentős gyarapodása, valamint intézményei dokumentumainak megjelenése miatt az elmúlt évtizedekben elégtelenné vált a Vatikáni Apostoli Levéltárban és a Vatikáni Apostoli Könyvtárban rendelkezésére álló terek száma. Az új tárolóhelyek iránti igény megfelelő kielégítésére elődöm, Ferenc pápa a Laterán különleges jogállású területét jelölte meg alkalmas helyként. Az elmúlt hónapokban azonban eddig ismeretlen lehetőségek adódtak új terek létrehozására a Vatikánvárosi Állam területén belül, amelyek kétségtelenül számos okból előnyösebbek a már kijelölt megoldásnál. (...) Elrendelem továbbá egy új épület építését a legmodernebb építészeti és technológiai elveknek megfelelően, a hatályos jogszabályok betartásával, amely elsősorban a Vatikáni Apostoli Levéltár és a Vatikáni Apostoli Könyvtár igényeinek kielégítését szolgálja. A tereket arányosan kell elosztani a két intézmény között, míg egy másik részét a Vatikánvárosi Állam egyéb szolgáltatásai számára kell fenntartani.

Információfogyasztás vagy elmélyült olvasás? - hangzott el a kérdés az Itt vagyok podcastban.
Nyáry Krisztián: - Attól függ, hogy milyen olvasás: információfogyasztás vagy olvasás? Kérdés a kettő közötti különbség is. Nagyon gyakran belemegyünk abba, hogy van a jó olvasás, a fókuszált mély olvasás, és van a rossz, amit az interneten csinálunk, skimmingelünk (bekavarjuk az információkat és végzünk). De ez nem jó vagy rossz, hanem két nagyon fontos képessége az embernek. Az a rossz, ha csak az egyikre kényszerülünk rá, vagy csak az egyiket csinálunk, csináljuk, és a másikról leszokunk, mert ez egy kicsit olyan, mintha az ősembernek a két fontos képességét vetném össze.

Az egyik ez a fókuszált olvasás, ami mondjuk a vadászat. És ha nem fókuszálsz eléggé, akkor kiderül, hogy te nem a vadász vagy, ha nem a préda. De van a "sok információból kiszedni valami fontosat" olvasás is. Ez mondjuk a gyűjtögetés, hogy megállsz a mező szélén és nézed, hogy hol vannak a bogyók. És most ezt csináljuk. Kinyitod a kedvenc internetes portálodat és nem tudod elolvasni, mert csak a nyitó oldal annyi, hogy nincs annyi időd. Ezért vastagon szedett rész, képfelirat, cím, és már lehet haladni tovább. Ez hasznos, mert valami információt kinyersz. Akkor van a baj, hogyha ez lecserélődik teljesen, és kiszorítja a fókuszált olvasást.

A nagyon aktív nyugati világban élő felnőttek erre kényszerülnek egész nap. Tehát mi ezeket mérjük mindenféle társadalomtudományi kutatásokban, hogy kik az olvasók meg kik a nem olvasók Magyarországon. És a nem olvasók elég masszív tömeg. Ma már a könyvet nem olvasók a többség. S ez két, körülbelül egyforma részre osztható.
- Az egyik, aki tulajdonképpen nem tud, ők a funkcionális analfabéták, ismerik a technikáját, de nem használják, és nem tudnak értelmezni egy szöveget. Ez nagy probléma.
- Egy picit kisebb, körülbelül 25%-a felnőtt magyaroknak, aki azért nem olvas szépirodalmát, mert egyébként nagyon sokat olvas, mert dől ránk a digitális információ egész nap, és egyszerűen nem tudjuk ezt fókuszáltan feldolgozni. Nem erre van kitalálva az agyunk. És akkor így szedegetjük belőle a morzsákat.
Ez utóbbival se lenne baj - én is ezt csinálom napközben, meg mindenki -, ha megtalálunk legalább napi 20 percet, hogy megtartsuk a másik képességünket, a fókuszált olvasást.

A generációs szegénység csak hosszú távú programként kezelhető. Az Igazgyöngy toldi (Told az egyik legszegényebb kistérség kis zsákfaluja a román határnál - a szerk.) mintaprogramja is 20 évre szól. Épp abban az évben, 2010-ben kezdődött, amikor a NER, és még van belőle közel 4 év. Mi várható 2030-ban?

L. Ritók Nóra:
- Azt mondtuk, akkorra már kell, hogy mutasson a modell olyan elemeket, amelyek arra utalnak, hogy a közösség önmaga képes megszervezni az életét. Van olyan munkatársunk, aki a szomszédos településen él, igazgyöngyös ösztöndíjas volt, és mára végzett óvónő. Egy másik volt tanítványunkat most vesszük fel egy munkaszocializációs program keretében. Ők tehát helyben igazgyöngyös munkahelyeket váltanak ki, ez nagyon nagy előrelépés. Elmondhatjuk, hogy nincs iskolai lemorzsolódás, vannak érettségizett és szakmát szerzett gyerekeink, teljesen beépültek a közösségi foglalkozások, erősödik a fiatal anyukák érvényesítési képessége, tudása a női szerepekről. A másik dolog az, hogy a közösség mire lesz képes. Tud-e önálló kezdeményezéseket megfogalmazni?
És már határozottan látszik, hogy a toldi közösség igenis képes erre. Ehhez jönnek még az önfenntartási képességek, például hogy hány embernek épül be az életébe, hogy folyamatosan kertet műveljen. Ha egy-két évig, segítséggel művelik a kertjüket, az még nem sikeres kertprogram. Az akkor lesz sikeres, amikor önmaguktól, a segítségünk nélkül megy. Mi sem lehetünk még ebben biztosak, de már több olyan önálló ötlet, szándék jön az emberektől, ami egyre biztosabban mutatja az attitűdváltást.

Ahol esetleg sikersztori van, ott nem nyúltak le ennyire a szegénység mélységébe. A szegénységnek sok szintje van, és az állami rendszer mindig a tetejéről próbál sikert felmutatni, miközben a mélység ott maradt, azt az emberek nem látják. Ez is egy elcsúszott kommunikáció lett. De ez is bele van kódolva a rendszerbe. Az indikátorkényszer.

A Felzárkózó Települések program legnagyobb hibáját is abban láttam, hogy a rendszer mellett épült fel, holott a rendszeren belül is lehetett volna ilyen beavatkozás. Ha a mi programunkat más településre átvisszük civil és céges támogatásra épülve, akkor az állam hátradőlhet, mert megoldódik a probléma. Ez nem jó így. Azon kell dolgoznunk, hogy az oktatási rendszer legyen esélykiegyenlítőbb, meg az egészségügy, sőt minden más, és próbáljuk átalakítani a paternalista viszonyulásokat.

Inkei Péter már 2007-ben úgy jellemezte a magyar kulturális kormányzatot, hogy az "inkább sodródik", és a rendszerváltás utáni kelet-európai dokumentumgyártásról is lesújtó volt a mérlege: a régió több országában formálisan létezik ugyan stratégia, de valójában olyan, mintha nem lenne. Véleménye szerint a markáns kultúrpolitika nem szakértői elemzésből születik, hanem politikai akarat teremti meg az irányvonalakat, a szakértők feladata pedig ezek szakmai megszűrése. Húsz évvel később ezen gondolat mindkét fele aktuálissá vált.

A politikai lehetőség most adott. Egy kormány ritkán kap ennél erősebb felhatalmazást újjáépítésre és reformra. Ahhoz azonban, hogy ebből tartósan működő rendszer szülessen, meg kell teremteni azt a szakmai, ágazati infrastruktúrát is, amelyen át kell mennie az adatnak, az egyeztetés rendjének.
És itt válik fontossá a felismerés: az elmúlt évtizedben folyamatosan a stratégiaképtelenség uralkodott a széttagolt rendszerben. Nem volt ugyanis egy olyan, kultúrpolitikai felelősséggel felruházott szereplő, aki egyszerre rendelkezett volna az egész rendszerre rálátást adó adathalmazzal, koordinációs felhatalmazással és számon kérhető felelősséggel - és nem volt asztal sem, amelynél az egész egyszerre jelen lett volna.

A magyar kulturális élet évtizedek alatt hozzászokott ahhoz, hogy a központtól pénzt és utasítást kap, de elemzést már nem.
Finn kutatók a teljes központi államigazgatáson végigkövették országukban a kulturális közpénz útját tárcáról tárcára, függetlenül attól, melyik költségvetési sor minek nevezi magát. Kiderült például, hogy a kormányzat nem egységes szereplő: a tárcák egymástól függetlenül, egymásnak olykor ellentmondó célokkal támogatják a kultúrát. A felmérés hatására tények alapján vitatkozhatnak, túllépve a benyomások ütköztetésén.

Készüljön el - és ezután évente frissüljön - a magyar kulturális térkép: Minden tárca, minden alap, minden állami és államközeli forrásgazda kulturális kiadása legyen egységes módszertannal nyilvánosan, ott, ahol lehet, települési bontásban. Ez nem osztana újra egyetlen forintot sem, és nem döntene el egyetlen stratégiai vitát sem - de minden későbbi vitát tényekhez rögzítene.
A járadékvadászatot nem tiltaná be, hanem láthatóvá tenné: ahol minden költségvetés átlátható, és minden forrásgazda látja a többiekét, ott nem fordulhatna elő az, hogy egy szakmai szűrőt megkerülve árnyékkeretekből épüljön fel egy projekt, sőt az sem, hogy ez éveken át senkinek ne tűnjön fel.

A környezet folyamatosan változik: evidens. Ahogyan az is, hogy tegnapi hozzáállásunk ma már eséllyel nem megfelelő. Ha viszont nem vizsgáljuk felül rendszeresen eddigi gyakorlatunkat, garantáltan aláássuk saját teljesítőképességünket. Miképpen a (katolikus) egyházban, úgy a könyvtárban is. (MG)

Máté-Tóth András vallásszociológus szerint...
- A mi régiónk meghatározó vonása a sebzett kollektív identitás. ... az újat gyakran fenyegetésként, nem pedig lehetőségként éli meg.
- Fogadtatás: feltűnően hasonlít a II. Vatikáni zsinat idegenkedő fogadtatására.
- A szorongó társadalomban szorongó egyház él.
"Ha a probléma gyökere a szorongás, akkor a megoldás sem lehet más, mint a szorongás csökkentése. A pedagógiai és szervezetlélektani kutatás azonban figyelmeztet: a puszta megnyugtatás nem elég. A biztonságos, de irány nélküli közösség a kényelmes status quóba zárkózik, nem a tanulás felé nyílik meg. A befogadókészség növeléséhez a biztonságot össze kell kötni az iránnyal és a felelősséggel; a defenzív bezárkózást pedig - ahogy a fenyegetés-kutatás kimutatta - a kontroll-élmény és az önérték helyreállítása oldja, nem a fenyegetés puszta tagadása. A megoldás tehát nem a szorongás elfojtása, hanem az átfordítása: a bénult, védekező állapotból a bizakodó, közelítő állapotba.
... Amit a szakirodalom a defenzivitás feloldásának feltételeként ír le - identitásbiztonság, kontroll-élmény, méltóság, biztonságos tér a kérdezésre -, azt az elfogadó, irgalmas közösség képes megadni. Nem a sebzettség eltüntetésével, hanem annak komolyan vételével és átértelmezésével éri el: a szenvedés mondatának végére nem pontot téve, hanem vesszőt. Az ilyen szellemiségű közösségekben a szinodalitás nem fenyegető parlamentarizmusként jelenik meg, hanem annak természetes gyakorlataként, ami az egyház lényege: koinonia, közös úton járás, szinódus.

Hogyan lehet a stratégiai előnyök fényében kimutatni a hozzáadott értéket? A sok könyvet olvasó kislányokkal való foglalkozás a könyvtárban is látványos eredményeket hoz. De nulla könyvet olvasóból évi egy könyvet elolvasó hátrányos helyzetű gyerek esete nagyobb társadalmi (és személyes) haszon. És persze, sokkal nehezebb is. Nincs is nagyon hír róla. (MG)

Radó Péter oktatáskutató kicsit nagyobb látószöggel nézi a helyzetet: ... nehéz eldönteni, hogy mi az a legsúlyosabb probléma, amit szerintem ez a rendszer ránk, vagy az új kormányra hagyott, de hogyha mégis kötelező, akkor én a döbbenetes mértékűvé vált egyenlőtlenségeket mondanám. Tehát azt, hogy létrehoztak egy kasztrendszert, és az oktatás most nem egyszerűen újra termeli a korábbi egyenlőtlenségeket.

Az oktatás létrehozott egy olyan kasztrendszert, ahol mindenki ott marad, ahová született. Megszűnt az oktatáson keresztüli társadalmi mobilitás. Olyan mértékű szociális szelekció van ma közoktatási rendszerben, ami kizárólag egy-két latin-amerikai országra jellemző. A PISA szelekciót mérő indikátora szerint az egész földgolyón, tehát az egész Tejút-rendszerben egyetlen egy olyan ország van, aminek az oktatási rendszere szelektívebb, mint a miénk. Ez Kolumbia. Ha nem lenne Kolumbia, a miénk lenne a naprendszer legszelektívebb oktatási rendszere. Ez egészen döbbenetes mértékű elkülönítést okoz. És ezekre kellene reflektálni.

A könyvtárak mellett a hazai múzeumi szakma is stratégiaalkotás folyamatában van. Könnyebbséget jelent számukra, hogy nemzetközi szervezetük néhány évvel ezelőtt modernizálta a múzeum definícióját, mely folyamat Magyarországon is visszhangot váltott ki (vö.: link ). (MG)

"Az ICOM Magyarország Agóra munkacsoportjainak javaslatai - *
2026" c. dokumentum tartalma:
1. Országos múzeumi stratégia és fenntartói-jogi működési keretek
2. A magyar múzeumok közös brandje
3. Múzeumi autonómia és intézményi működés
4. Minőségbiztosítás, akkreditáció és szakfelügyelet
5. Finanszírozás, gazdasági önállóság, társfinanszírozás és az NKA reformja
6. Szakmai díjak és kuratóriumok
7. Humánerőforrás és fiatal múzeumi szakemberek
8. Részvételiség és társadalmi felelősségvállalás
9. Oktatás, hozzáférhetőség, közösségek bevonása
10. Zöld múzeumi gazdaságosság
11. Gyűjteménygyarapítás és raktározás
12. Állományvédelem
13. Digitalizálás és revízió.

A sikeres könyvtári dolgozói képzés kulcsa nem az információk puszta átadása, hanem a gyakorlás által felépített önbizalom és a támogató környezet. A folyamatos tanuláshoz olyan szakmai légkörre van szükség, ahol a kérdésfeltevés természetes, a hibázás pedig a fejlődés elfogadott része. A képzések során a megszégyenítés teljes kiküszöbölésére és a megelőző, segítő hozzáállásra kell helyezni a hangsúlyt.

A munkatársak fejlődését és szakmai magabiztosságát több gyakorlati módszerrel is ösztönözhetjük:
- Teret és időt kell biztosítani a kérdésekre, normává téve a nemtudás felvállalását.
- Nem kell mindenkinek mindent tudnia, érdemes differenciálni és a személyes érdeklődésre, kíváncsiságra építeni.
- A párban végzett munka vagy a közös programtartás segít a tapasztalatlanabb kollégáknak a rutinszerzésben.
- A tudásfrissítő alkalmakat büntetésmentesen, a kezdeményezőkészséget ünnepelve érdemes megszervezni.
- A konkrét helyzetekre reagáló segédletek (például nehéz telefonos megkeresésekre adott mintapárbeszédek) érdemi segítséget nyújtanak.

A cikk gondolatai a magyar könyvtári kollégáknak is fontos útmutatást adnak a belső képzések szervezéséhez. A könyvtár csak akkor tud rugalmasan megújulni és színvonalas szolgáltatást nyújtani, ha a dolgozók biztonságos közeget kapnak az új készségek próbálgatására, a kérdezésre és a közös tanulásra. (ref.: Gemini, HL)

Ha első látásra nem tudja értelmezni a címet, akkor az nem azt jelenti, hogy ön boomer, eljárt ön fölött az idő, és lehet menni aludni. A modern, internetes kommunikáció egy olyan nehezen dekódolható, metajelentésekkel teletömött útvesztő lett, amiben sokszor maguk a fiatalok is nehezen igazodnak el.

Az emodzsik ma már jóval többet jelentenek egyszerű kis képeknél: ugyanaz a jel mást jelenthet különböző generációknak, közösségeknek, sokszor két hasonló korú embernek is.
Steigervald Krisztián generációkutatót kérdeztük arról, hogy miért értjük meg ennyire nehezen egymást az online írott térben, és hogy miért nem segítenek ezen feltétlenül az emodzsik. - Ami az egyik generációnak teljesen természetes, az a következőnek ciki vagy elavult lehet.

Az emodzsi ezért a generációkutató szerint egyfajta digitális metakommunikációként működik, sokszor nem azt mondja meg, hogy mit mondunk, hanem azt, hogyan kell érteni azt, amit mondunk.

Az adott jel vagy poén egy olyan közösségen belül alakult ki, amelynek az idősebb ember nem tagja. Ahogy Steigervald fogalmazott: a belső poén elsősorban nem azt mondja, hogy "te nem tartozol ide", hanem azt, hogy "mi viszont szorosan összetartozunk".

Az internetes szlenghez hasonlóan ugyanis egy emodzsi éppen attól veszítheti el a vonzerejét, hogy túl sokan kezdik használni. A generációk közötti különbség más jeleknél is megfigyelhető. A fiatalabbak például egyre gyakrabban használják a [lángoló tűz] emodzsit ott, ahol az idősebbek inkább [aláhúzott 100-as]-t küldenének.

Ha akarom, androidos telefon, ha akarom, e-könyv-olvasó. Ugyan nem a TCL P80 Ultra az első ilyen készülék a világon (rövid videó róla: link ), de azzal, hogy az Amoled képernyővel sikerült házasítani az e-papírra hajazó Nxtpaper technológiát, ez az eddigi legjobb. A 6,83 hüvelykes Amoled kijelző hozza a mostanában kötelezőt: 1280 x 2772 felbontás, a gyors mozgásokat zökkenőmentesen mutató 120 Hz-es képfrissítési ráta, 3200 nites csúcsfényerő.

A mobil oldalán pedig van egy gomb, amivel ezek az előnyök semmissé tehetők - azzal lehet ugyanis átkapcsolni a monokróm, papírhatású kijelzőre. Ennek egyik előnye, hogy jóval kevesebb energiát fogyaszt: a Max Ink Mode azért is bekapcsolható, hogy az 5800 mAh-s akkumulátorral szerelt telefont elég legyen egy héten egyszer tölteni. (A használat nélküli készenléti ideje 26 nap.) A mindennapokban ez nem túl életszerű, az e-papír-szerű kijelző ugyanis szükségképpen jelentős használatbéli kompromisszummal jár, például képeket vagy videókat nézni, játszani érdemben nem nagyon lehet rajta. De praktikus lehet például egy hosszabb kirándulásnál vagy utazásnál, amikor az élményeket egyébként sem a telefonjától várja az ember.

A Nxtpaper másik előnye, hogy e-könyveket sokkal kényelmesebben lehet rajta olvasni, mint egy hagyományos mobilkijelzőn, miközben a szemet sem bántja annyira.

Hogy a bajokat elkerüljük, kissé ki kell lépnünk a komfortzónánkból, vagy inkább lustaságzónánkból és jobban oda kell figyelnünk magunkra. "Emellett a munkáltatónak is van dolga ezen a téren, mivel fontos a megfelelő munkakörnyezet kialakítása. Ez nagyban segíti, hogy munkánkat megfelelő pozícióban tudjuk végezni. A gerinc teljes hosszát egyetlen, összefüggő funkcionális egységnek kell tekintenünk, munka közben testünk minden része komplexen összedolgozik" - magyarázta Boldizsár Katalin gyógytornász-fizikoterapeuta. Nem meglepő, de az ergonómiai szempontok egyik legfontosabb eleme a megfelelő szék, amely alátámasztja a gerinc természetes görbületeit, különösen az ágyéki szakaszon.

Felmerül a kérdés, ha egy munkahelyen ugyanolyan székek vannak, azok vajon ugyanúgy megfelelnek-e a 155 centi magas, 47 kilós kollégának, mint annak, aki 195 centis, és 90 kilót nyom. Boldizsár szerint azok a székek, amelyek nem vagy alig állíthatóak, nem ideálisak minden testalkathoz. A legjobb az lenne, ha személyre szabott széket kaphatna mindenki, ám az egyedi ergonómiai szempontok alapján készülő székek a prémium kategóriába tartoznak, az egyénre szabott kialakítás jelentősen megnöveli az előállítási költségeket. Elérhetőek azonban olyan munkaszékek, amelyek több elemükben állíthatók. Ezeknél elsősorban a testmagasságot, a combhosszt és a medence szélességét veszik figyelembe, a testsúlyhoz igazodva a szék teherbírása és dőlésmechanizmusa is megválasztható.

A talpak stabilan a talajon helyezkedjenek el, a térd és a csípő közel 90 fokos szöget zárjon be. A testsúly ülve az ülőgumókra nehezedjen, így a gerincoszlop munka közben is képes megtartani természetes, fiziológiás görbületeit. Kisebb testmagasság esetén lábtámasz alkalmazása javasolt, ha a talpak a szék megfelelő beállítása mellett sem érik el stabilan a talajt. A monitor optimális esetben szemmagasságban és körülbelül egy karnyújtásnyi távolságra helyezkedik el. A helyzetének időnkénti kisebb módosítása - például enyhén jobbra vagy balra történő elhelyezése - elősegítheti a testhelyzet változatosságát, és csökkentheti a folyamatosan azonos struktúrákat érő terhelést. A billentyűzet és az egér megfelelő pozicionálása szintén hozzájárul a vállövi és felső végtagi túlterhelés megelőzéséhez. A vállak és a csukló laza helyzetben legyen - mondja Boldizsár Katalin.

John Harris (The Guardian) riasztó képet fest az olvasáskultúra hanyatlása és a demokráciaválság közti közvetlen összefüggésekről. Figyelmeztet: a kritikai gondolkodást és a kontextusteremtést lehetővé tevő elmélyült olvasás háttérbe szorulásával védtelenné válunk a populizmussal, a dezinformációval és a szélsőséges ideológiákkal szemben. Főbb megállapításai:

- A kontextus halála és az információ-töredékek kora: a digitális platformokon (pl. a TikTok-on) a felhasználók villámsebesen pörgetik a tartalmakat (akár 260 videót 35 perc alatt). A komoly politikai események - például a közelmúltbeli brit szélsőjobboldali tüntetések - kontextus nélkül, vicces állatos vagy sportvideók közé ékelve jelennek meg. A történelmi és társadalmi összefüggések (melyeket hagyományosan az olvasás alapoz meg) hiányában a fiatalok egyre apatikusabbak: egy friss YouGov-felmérés szerint a 18-24 évesek 53%-ának egyszerűen semmilyen véleménye nem volt ezekről az eseményekről.
- A "poszt-literális társadalom" hajnala: a statisztikák drámaiak: a National Literacy Trust húszéves mérései szerint történelmi mélypontra esett a szabadidejükben olvasó gyerekek száma (36%-os csökkenés), míg a felnőttek 35%-a már "leszokott olvasónak" (lapsed reader) vallja magát. Akadémiai fókuszcsoportok jelentései szerint sok középiskolás számára az olvasás ma már "idegen gyakorlat".
- A populizmus melegágya a képernyőkultúra: az olvasás hanyatlásával és a helyi sajtó visszaszorulásával eltűnik az igény az összetett, érvekre és bizonyítékokra épülő kommunikációra. Ezt az űrt a Donald Trump-féle retorika tölti ki, amely logikus, alá-fölérendelt mondatszerkezetek helyett - az írástudatlan kommunikációhoz hasonlóan - csupán hangzatos, dühös állításokat halmoz egymásra.

A tömeges írástudás és a modern tömegdemokrácia a történelem során együtt fejlődött ki. Egyáltalán nem biztos, hogy az utóbbi képes túlélni az előbbi halálát. Harris írása egy komor jövőképpel zárul: a jövő szélsőségeseinek már nem lesz szükségük könyvégetésekre, mert az emberek maguktól is abbahagyják az olvasást. (ref.: Gemini, Németh M.)

Szakkönyvtáros kutatástámogatási munkáját segítik a konkrét adatok: tudományterületenként eltérő publikációs és idézettségi mintázatok állnak az egyetemi tanári pályázatok mögött. Sasvári Péter friss tanulmánya az MTMT-, ORCID- és Scopus-adatok együttes vizsgálatával érzékelteti a pontos szerzői azonosítás, az adatminőség és a kutatói profilok karbantartásának jelentőségét, amelyekben az egyetemi könyvtáraknak meghatározó támogató szerepük van. Gyakorlati támpontot ad a kutatástámogatási, bibliometriai és publikációs tanácsadási szolgáltatások fejlesztéséhez, valamint az egyetemi tanári pályázatra készülő oktatók tudatos felkészítéséhez. Nem mechanikus rangsorolásra ösztönöz, hanem a bibliometriai mutatókat az egyes tudományterületek eltérő publikációs kultúrájának figyelembevételével értelmezi. (ChatGPT, SP)

A tanulmány a 2026. augusztus 31-én egyetemi tanári kinevezést elnyert 161 személy intézményi, bibliometriai és életpálya-jellemzőit vizsgálja. Az elemzés a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT), az Országos Doktori Tanács (ODT) és további nyilvános források adataira épül; a kinevezettek intézményi megoszlását a MAB 2026. évi anonimizált döntési adataival aggregált szinten is összeveti, a kinevezetteket pedig a MAB 13 szakterületi értékelőlapja szerint, kutatói rekonstrukcióval csoportosítja. Az eredmények jelentős tudományterületi különbségeket mutatnak a publikációs volumenben, a folyóirat-kvartilisekben, a dokumentumtípusokban, az idézettségben és a társszerzőségi mintázatokban. A természettudományi, valamint az orvos- és egészségtudományi területeken erősebb a nemzetközi folyóirat- és többszerzős orientáció, míg a bölcsészet- és társadalomtudományokban nagyobb a könyvek, könyvfejezetek és az egyszerzős közlemények szerepe. A kinevezettek átlagos év-alapú életkora 53,1 év, 24,8%-uk nő. Az eredmények nem teljesítményrangsort képeznek, hanem a 2026. évi kinevezetti kör eltérő tudományterületi publikációs és életpálya-profiljait mutatják be a MAB 2a.1. értékelési keretének kontextusában.

A kormány társadalmi egyeztetésre létrehozott platformján, a most elindított Közhang oldalon először a közmédia jövőjéről lehet véleményt nyilvánítani. Nem csak adatvédelmi kérdések merülnek fel ezzel kapcsolatban, hanem az is, hogy hogyan keretezi majd a platform a világnézetileg megosztóbb témákat.

A Közhang link , a Tisza-kormánynak a társadalmi egyeztetés céljára létrehozott online platformja, amelyet Radnai Márk, a Működő és Emberséges Magyarországért felelős kormánybiztos koordinál.

Elsőként a közmédia jövőjéről mondhatjuk el a véleményünket, de a témát tíz fejezetre bontották, vagyis hetente újabb fejezetet nyitnak meg. A későbbi fejezetekben szó lesz a közszolgálatiságról, a tartalom arányosságáról, a különböző generációk igényeiről, a külhoni magyarságról és a kisebbségek helyzetéről, az AI-ról, a kulturális és tudományos tartalmak sorsáról, a digitális hozzáférésről, és a hitelesség és függetlenség fogalmairól is.

A Közhangon regisztráció nélkül, anonim módon is lehet válaszolni a kérdésekre.

"A következő két hónap során tíz egymásra épülő fejezetben járjuk körül a közmédia jövőjének legfontosabb kérdéseit. Egy-egy fejezet körülbelül 20 perc tartalmas és élvezetes közös gondolkodásra hív" - olvashatjuk a honlapon, és valóban, a saját véleményünk elmondása előtt különböző tudnivalókat, infografikákat és nemzetközi kitekintést is végig kell olvasnunk, bár a "tovább" gombra kattintva könnyen elérhetünk ahhoz a szekcióhoz, ahol mi magunk is leírhatjuk, mit gondolunk a közmédia küldetésének. (HVG)

Kapcsolódó: Tényleg beleszólhatunk a kormányzásba? ? kipróbáltuk a Közhangot link .

Fizikai tárgyra épülő, digitális hangkönyvtár: a gyermek egy kis figurát tesz a Toniebox nevű lejátszóra, és az lejátssza a figurához tartozó mesét, zenét vagy ismeretterjesztő anyagot. A rendszer három fő elemből áll:
- Toniebox: egy kifejezetten kisgyerekeknek tervezett, egyszerűen kezelhető hangszóró/lejátszó.
- Tonie: egy kis, mágnesesen a készülékre helyezhető figura. A figura azonosítja, hogy melyik hanganyagot kell lejátszani. Például lehet rajta A kis herceg, Bambi, Disney-mese, Bobo Siebenschläfer, Peppa Pig, dalok vagy hangoskönyv. A német kínálat jelenleg több száz különböző tartalmat fog össze.
- Kreativ-Tonie: ennél a szülő vagy más felhasználó saját hanganyagot tölthet fel. Így például a nagymama felolvashat egy mesét, a szülő pedig saját történetet rögzíthet.

A digitális technológiát egy gyerek számára nagyon konkrét fizikai tárgyhoz köti. A gyermeknek nem kell: okostelefont kezelnie, alkalmazást megnyitnia, menüt keresnie, CD-t behelyeznie, jelszót vagy lejátszási listát ismernie. Felteszi a figurát és megszólal a mese. A hangerőt a két "fül" segítségével lehet szabályozni, a készüléket pedig úgy tervezték, hogy kisgyerekek önállóan is használhassák. A Tonies ezt kifejezetten az önállóság és a képernyőmentes használat egyik előnyeként kommunikálja. A kínálat meglehetősen széles. A klasszikus meséktől a populáris kultúrán át az ismeretterjesztésig terjed.

Könyvtári szempontból érdekes, hogy a Tonies sikere azért figyelemre méltó, mert nem a könyvet vagy a mesét digitalizálta egyszerűen, hanem újra fizikai élményhez kötötte a digitális tartalmat. Ez egy érdekes "ellenirányú" digitalizáció: CD -> streaming -> okostelefon -> alkalmazás helyett: digitális hanganyag -> fizikai figura -> gyermek önálló használata. A gyermek tehát nem a technológiát tanulja meg használni, hanem a tartalmat. A Tonie-modell nagyon közel állhat a hangoskönyv-kölcsönzés újragondolásához. A könyvtár számára a kérdés például az lehetne: lehet-e egy hasonló rendszerrel úgy hozzáférést adni mesékhez, hangoskönyvekhez és helyi tartalmakhoz, hogy a gyermeknek ne kelljen digitális eszközt kezelnie? A Toniebox maga körülbelül 120 euró, a hagyományos figurák pedig jelenleg jellemzően 16,99 euró körül vannak a német webáruházban; a Book/Pocket Tonies olcsóbb kategóriát is kínál. Vagyis a modell: lejátszó megvásárlása + egyenként megvásárolt tartalmak. A könyvtárakban: egy példány - sok használó - közösségi hozzáférés.

Német nyelvű könyvtárakban kb. 8 éve használják. Nem egy rövid életű "kütyütrendről" van szó, hanem egy 7-8 éve könyvtári állományba integrálódó médiatípusról. (ChatGPT, MG)