Talán ismerős idézet József Attila Nem én kiáltok c. verséből. Különösen így van ez, amikor (kulturális) szolgáltatók vagyunk. Ahogy a minőségi mantrák között is első a minőség = szembesülés az elvárásokkal.

Abban is segít, hogy csökkenti a szakmai vakság esélyét. Amikor tevékenységünk és céljaink között meglazul a kapcsolat, netán - ha nem is tudatosan -, de céljainkkal szemben kezdünk dolgozni.

Még kellemetlenebb, ha tudatunkban nem választjuk el
- tevékenységünk valóságát
- az önimázsunktól (mit gondolunk saját tevékenységünkről)
- az arculattól (mit igyekszünk magunkról mutatni)
- imázsunktól (amit mások érzékelnek tevékenységünkkel kapcsolatban).
Arra kell törekednünk, hogy bár e négy fogalom soha nem azonos, közöttük azonban a lehető legkisebb távolságot tartsunk. A nagyobb távolság ugyanis személyes életünkben neurózist, intézményünkben pedig diszfunkcionális működést okoz.

Jó tehát, ha tudatosan, tervszerűen szembesülünk a külső valósággal. "A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; 'Indulás')" (új, 2026. okt. 12-es frissítés) link dokumentum a könyvtárügy sikerét a használók stratégiai elégedettségéből vezeti le, melyet párbeszéd útjén igyekszik elérni, könyvtárosokkal és nem könyvtárosokkal egyaránt. Emellett használóként - minőségellenőrként - kezeli a könyvtárosokat is, akiket az ellátókönyvtárak támogatnak abban, hogy a lehető legjobban szolgálhassák ki a könyvtárak meglévő és potenciális használóit. Így biztosítja a szakma a stratégiai fenntarthatóságát. (MG)

Az államnak - ha fejleszteni akar - látnia kellene ezt az állapotot: hol van kapacitáshiány, hol áll minden egyetlen emberen, hol volna szükség együttműködésre. Csakhogy ha a támogatási rendszerben a gyengeség feltárása azzal járhat, hogy kevesebb pénzt kapsz vagy támadási felületet adsz, akkor a gyengeséget eltakarni nem jellemhiba, hanem racionális viselkedés. Így áll össze az ördögi kör: a szakma nem bízik az államban, ezért nem tárja fel a problémáit; az állam torzított képet kap, ezért rosszul célzott beavatkozásokat hoz; ezek igazolják vissza a szakma bizalmatlanságát; és a következő körben még kevesebb látszik.
Both Miklós, a Hagyományok Háza főigazgatója cikksorozatának negyedik része.

Van egy jelenet, amelyet minden intézményvezető ismer, és amelyet én is sokszor átéltem. A miniszter ellátogat egy szakma éves nagyrendezvényére - amelyet jórészt állami pénzből rendeznek -, és mindent rendben talál. A színpad szép, a viselet ragyog, a nézőtér tele. Beszédek, zászlók, fotók. A szakma a legjobb arcát mutatja, a döntéshozó pedig látott egy működő területet. Csakhogy közben semmi lényeges nem derült ki.

A nagypolitika ideje a ciklus: négy év, amelyből a látványos első és a kampányoló utolsó a meghatározó.
A szakmai világok ideje ezzel szemben a reprodukció: az az idő, amíg egy gyerekből, aki ma lép be az első táncházba, az első múzeumpedagógiai foglalkozásra, az első próbaterembe, tanító, kutató, mester lesz. Ez tizenöt-húsz év: nem években számolnak, hanem nemzedékekben.
A legismerősebb példa nem is a kultúrából való. Egy kormány joggal büszke egy olimpiai éremre. Csakhogy az az érem jellemzően nem annak a ciklusnak a terméke: a sportoló tizenöt évvel korábban kezdett, tíz évvel korábban került jó edzőhöz, öt évvel korábban lett nemzetközileg versenyképes. Egy szakmai világ kérdése ezért sosem az, hány érem született idén, hanem az, hogy hány olyan tizenhárom évesünk van ma, akiből tizenkét év múlva olimpikon lehet? És pontosan ugyanez a kérdés vonatkozik a népzenészre, a restaurátorra, a régészre, a zenetanárra, a koreográfusra. Egy szakmai világ állapotát nem az mutatja meg, mit produkál ma. Az mutatja meg, mit képes reprodukálni holnap.

Both Miklós: egy szakmai világ teljesítménye jellemzően öt egymást követő vezető és három politikai rendszer kumulatív eredménye; egyetlen ciklusnak tulajdonítani nemcsak igazságtalan, hanem okságilag hibás. Ráadásul a politika a saját sikermutatóival mér: látogatószám, beruházás, megnyitó, sajtóvisszhang.

Vegyük a múzeumokat - a nagypolitika mércéjével a magyar múzeumügy jól mérhető: hány új múzeum nyílt, hány látogató volt, mekkora volt a beruházás. Csakhogy ezekből szinte semmi nem derül ki arról, egészséges-e a múzeumi szakma. Azt máson kellene mérni: van-e restaurátor-utánpótlás? Nő-e a gyűjtemények feldolgozottsága? Keletkezik-e kutatás? Tud-e a következő nemzedék többet, mint az előző?

Ami a nagypolitika felől sikernek látszik, az a szakmai világ felől lehet kudarc - és ami onnan nézve eseménytelenség, az lehet rendkívüli teljesítmény. Tíz év alatt rendeződik egy archívum, kinevelődik egy szakembergárda, kialakulnak az adatszabványok. Nincs szalagátvágás. A múzeumügy mégis erősebb lett.

Ugyanez a csendes teljesítmény látszik ma a Kodályék örökségéből kinőtt táncházmozgalomban: ötven éve a gyűjtéstől az archívumon, a táborokon és a művészeti iskolákon át a felsőoktatásig újratermeli önmagát, ezért vette fel az UNESCO 2011-ben a jó megőrzési gyakorlatok közé. Fentről ebből semmi nem látszik - csak az, hogy megvan.

Egy webinárium során Tomelilla, Vänersborg, Stockholm és Norvégia közkönyvtárai megosztották tapasztalataikat arról, hogyan hoztak létre olyan találkozóhelyeket, ahol a gyermekek és fiatalok hangját valóban komolyan veszik. "Kulcsfontosságú elem, hogy a gyermekek és a fiatalok érezzék, hogy meghallgatják őket az őket érintő kontextusokban, és hogy részvételüket keresik és komolyan veszik." - mondja Cajsa Blank, a Gävleborg régió könyvtárfejlesztője.

A Gyermekjogok a gyakorlatban című webinárium-sorozatban bemutatták, hogyan működnek együtt a közkönyvtárak az ország különböző részein, valamint Norvégiában a demokráciával a 2026-os választási évben.
- Az "Egész Tomelilla hallatja a hangját" szlogen jegyében a skonei Tomelilla Könyvtár biblioteksso.se/-/tomelilla-bibliotek a 2026-os választások előtt a demokrácia kérdéseivel foglalkozott. A szünetben gyermek- és ifjúsági programokat tartottak, augusztusban pedig demokrácia fesztivált rendeztek, amely egy családi szombattal zárult.
- Egy másik kezdeményezés egy levélíró projekt volt, amelynek keretében a település lakosai kérdéseket tehettek fel a helyi politikusoknak, majd a kérdéseket és a válaszokat egy kiállításon mutatták be. A kezdeményezést a közeli Hasse & Tage Múzeummal együttműködve valósították meg.

Tomelilla önkormányzata él a közösségi költségvetés lehetőségével. A fiatalok javaslatokat nyújthatnak be a helyi környezet vagy tevékenységek tervezésére. Ezután szavazást tartanak, ahol kiválasztják és megvalósítják a nyertes javaslatokat. Mivel a szavazóknak érvényes személyazonosító okmánnyal kell rendelkezniük a szavazáshoz, ezért létrehoztak egy rendszert, ahol a szavazást könyvtári kártyákkal lehet megerősíteni, ami lehetővé tette több gyermek és fiatal részvételét. A norvég könyvtári törvény kimondja, hogy a közkönyvtáraknak független találkozóhelyeknek és a nyilvános párbeszéd és vita színtereinek kell lenniük. A legújabb nemzeti könyvtári stratégiában úgynevezett demokráciaházakként is kiemelik őket. A 2026-os választások előtt a Västra Götaland régió megvalósította a Fiatal Demokrácia Nagykövetei kezdeményezést. A régió hét közkönyvtára kapott pénzügyi támogatást 18-24 éves fiatalok foglalkoztatására azzal a feladattal, hogy erősítsék az első szavazóik demokráciával, választásokkal és befolyásolási lehetőségekkel kapcsolatos ismereteit.

A webináriumon kiemelt példák közös vonása az új munkamódszerek kipróbálásának bátorsága, az, hogy néha merjünk elengedni az irányítást, és következetesen komolyan vegyük a gyermekek és fiatalok nézőpontját. (Ref.: Aux Eliza)

Az adatbányász és MI-tanító botok tömeges megjelenése új, stratégiai szintű kihívás elé állítja a nemzeti könyvtárakat és a digitális gyűjteményeket. Az IFLA 2026-os busani világkongresszusán a nemzetközi szakértők arra keresték a választ, miként védhetők meg a digitális örökségi rendszerek a túlterheléstől anélkül, hogy a jóhiszemű kutatók és állampolgárok hozzáférése sérülne. Az Amerikai Kongresszusi Könyvtárban például egyetlen év alatt a négyszeresére nőtt az internetes forgalom, aminek több mint a felét már az MI-tanító ágensek generálják.

A könyvtárak digitális infrastruktúráját ért bot-rohamok nemcsak a szolgáltatások leállásával fenyegetnek, hanem a fenntartási költségeket is drasztikusan növelik. A német, norvég, szingapúri és katari nemzeti könyvtárak tapasztalatai alapján a hagyományos kibervédelem már nem elegendő, hiszen az MI-botok az emberi viselkedést utánozva igyekeznek kijátszani a szűrőket.
A konferencián bemutatott jógyakorlatok és védekezési stratégiák a következők:
- Nyilvános API-k és elkülönített adatcsomagok biztosítása az MI-fejlesztők számára a közvetlen adatbányászathoz.
- Speciális tűzfalak (WAF) és anti-DDoS védelmi rendszerek bevetése a gyanús forgalom kiszűrésére.
- Új adatkezelési protokollok és hozzáférési szabályok (például CC Signals és MCP) alkalmazása.
- Átlátható kommunikáció és irányelvek kialakítása az automatizált adatgyűjtés feltételeiről.

A probléma a magyar közgyűjteményi és felsőoktatási szféra számára is egyre égetőbbé válik. A nemzeti és egyetemi digitális archívumainknak fel kell készülniük a tömeges bot-forgalom kezelésére, hogy a nemzeti kulturális örökség és a bibliográfiai adatok biztonságban, fenntartható módon maradjanak elérhetők. (ref.: Gemini, HL)

Meleg lámpafény, kifakult szőnyegek, görnyedő testtartások, hófehér, sercegő papírlapok és kellemes zene. A tokiói Shimokitazawa negyedben található SPREAD nevű underground klub nemrég egy book rave nevű nappali eseménynek adott otthont, amely során ideiglenesen közösségi olvasósarokká változtatták a táncparkettet, írja az edm.

A délelőtt 10-től délután 2-ig tartó eseményen szőnyeggel borították be a klubteret, és ahogy az alábbi rövid videón is látszik, a résztvevők ülve, a falnak dőlve vagy kényelmesen elnyúlva olvashatták a kedvenc könyveiket, miközben DJ-k által válogatott ambientzene töltötte meg a hátteret. A harmadik óra után a szervezők fokozatosan növelték a hangerőt, így a vendégek eldönthették, hogy tovább olvasnak, vagy a többi könyvmollyal együtt táncba kezdenek. A látogatók hozhattak saját könyvet, de a helyszínen is beszerezhették az olvasnivalót a szervezők által válogatott szépirodalmi művek közül, sőt a csendes rave a könyvcserére is lehetőséget biztosított.

Bár az olvasás és a zenehallgatás ötvözése elsőre talán sokaknak szokatlannak tűnik, az ambient megfelelő hátteret biztosíthat ahhoz, hogy az adott helyen összegyűlő olvasók közös frekvenciára hangolódjanak, hiszen nincsenek benne dalszövegek vagy hirtelen zenei váltások (azaz dropok), amelyek egy-egy combosabb Krasznahorkai-mondatból simán kizökkentenek.

Nem a SPREAD volt ugyanakkor a világtörténelem első ilyen jellegű rendezvényének az otthona.
A brooklyni bázisú Reading Rhythms 2023-as indulása óta világszerte már 500-nál is több olvasópartit szervezett, amelyek zenével és közösségi interakcióval ötvözték a csendes olvasást.
A Melbourne-ből indult, a közös olvasást ambient DJ-szettekkel megtámogató Book Doof csapata pedig azt írja az oldalán, a rendezvényeikre pizsamában, partiszettben vagy "cottagecore" könyvtárosnak öltözve is érkezhetünk, ahogy a legkényelmesebb.

"A könyvtárak igencsak elcsendesedtek, mióta ez megjelent" - írta valaki a Redditen, és ha ez így megy tovább, könnyen lehet, hogy igaza lesz.

A börtönkönyvtárak nemzetközi gyakorlatában a fókusz a pusztán adományozott könyvekből álló, passzív raktárak felől elmozdult a tudatos reszocializáció, a digitális felzárkóztatás, valamint a családi kapcsolatok fenntartását célzó programok irányába tart. Nézzünk néhány meghatározó, nemzetközi szakmai modellt és partnerséget:

1. Az IFLA külön szekciót működtet a speciális igényű csoportok - köztük a fogvatartottak - ellátására (Library Services to People with Special Needs Section). A modellben az IFLA iránymutatása rögzíti, hogy a börtönben élőknek ugyanolyan joguk van az információhoz, az önképzéshez és a kulturális javakhoz, mint a szabad társadalom tagjainak. A dokumentum standardokat határoz meg az állomány nagyságára, a cenzúra minimalizálására, a jogi adatbázisokhoz való hozzáférésre és a szakképzett könyvtáros személyzet biztosítására. Hivatalos IFLA-kiadványok között elérhető a börtönkönyvtári irányelvek többnyelvű kiadása: Guidelines for Library Services to Prisoners link .

2. Az egyik legsikeresebb, brit börtönkönyvtárakból kiindult, és mára nemzetközivé vált reszocializációs és családi olvasási program a Storybook Dads / Storybook Mums link Az Egyesült Királyságból indult modell lényege: a börtönkönyvtárosok és civil partnerek segítségével a fogvatartott szülők hang- vagy videófelvételre olvassák fel gyermekeiknek a könyvtári mesekönyveket. A felvételeket a börtön műhelyeiben szerkesztik, effektekkel és zenével látják el, majd eljuttatják a gyermekeknek. A program bizonyítottan csökkenti a visszaesési rátát, mivel segít megőrizni a szülő-gyermek kötődést a büntetés-végrehajtási idő alatt, egyben motiválja az alacsony írástudási szinttel rendelkező elítélteket az olvasásfejlesztésre. (Gemini, MG)

Folytatva múlt heti link beszámolónkat, szélesebb, stratégiai kontextusra pillantva...

A linzi zöldkönyvtári ökoszisztémában a Dingelei(h) nem elszigetelt szolgáltatás, hanem a könyvtár klímatudatos stratégiájának szerves része. A Stadtbibliothek Linz 2024-ben elnyerte az Osztrák Könyvtári Szövetség (BVÖ) "Év Könyvtára" fődíját, részben a participatív és zöld projektjei miatt.
A tárgykölcsönző mellett a könyvtár terében működik:

- Repair café (közösségi szerelőműhely): havonta egyszer a lakosok szakemberek segítségével megtanulhatják megjavítani az elromlott eszközeiket.
- A Fairteiler és Kost-nix-Regal: közösségi hűtő és polc a kidobásra ítélt, de még fogyasztható élelmiszerek megosztására, illetve egy "ingyenes polc" a feleslegessé vált, jó állapotú háztartási tárgyak cseréjére.
- A teherbicikli-kölcsönző (Linzrad) ingyenesen kínál kölcsönzésre teherszállító kerékpárokat a nagyobb tárgyak hazaszállításához.

A dolgok könyvtára akkor működik a leghatékonyabban és hitelesen, ha az intézmény egy komplex megosztáson alapuló, fenntartható közösségi csomópontként pozícionálja magát. (Gemini, MG)

A frankfurti könyvvásár első napján a cseh és a német nemzeti könyvtárak, valamint a berlini Állami Könyvtár főigazgatói beszélgettek a könyvtárak és a mesterséges intelligencia viszonyáról. A kétségtelenül meglévő hatalmas negatív kockázatok tudatában inkább arra fókuszáltak, hogy milyen pozitívumokkal járhat az MI használata a könyvtárakban.

- Elhangzott, hogy sokat segíthet az MI a speciális igényű emberek kívánalmaira szabott szolgáltatásfejlesztésben, az akadálymentes digitális könyvtári szolgáltatási környezetek megteremtésében.
- Szóba került, hogy számos mechanikus tevékenységet automatizálni lehet, így viszont nagyobb lehetőség nyílik a felhasználók igényeinek személyre szabott kiszolgálására, közvetlen emberi kommunikáció révén.
- Utaltak rá, hogy kevés ártalmasabb tévhit van annál, hogy ha valamely munkafolyamat 20-30 éve ugyanúgy működik, az változatlanul maradjon a jövőben is.
- A különféle munkafolyamatok felesleges intézményi szintű párhuzamossága is előkerült, amit szintén segíthet optimalizálni az MI eszköztára.

Folytatva múlt heti link hírünket két brit példával:

Bodleian Könyvtár Shopjában található link (Oxfordi Egyetem, Egyesült Királyság) a történelmi, akadémiai könyvtárak (heritage libraries) referenciapéldája arra, hogyan lehet a muzeális gyűjteményeket ízlésesen piacosítani. A koncepció szerint - történeti gyűjtemények luxuscikként - a Bodleian külön kereskedelmi igazgatót foglalkoztat a kiskereskedelmi stratégia irányítására.
A merchandising alapját a különgyűjtemények képezik: középkori kódexek illuminációiból, régi térképekből és J.R.R. Tolkien eredeti rajzaiból készítenek magas minőségű selyemsálakat, nyakkendőket, porcelánokat és csomagolóanyagokat.
Stratégiai céljuk az elit akadémiai örökség prémium ajándéktárgyakként való értékesítése, amely nemcsak a turistákat, hanem az öregdiákokat (alumni) és a kutatókat is megszólítja, jelentős bevételt generálva vele. Forrás/Link: Bodleian Libraries Shop és Association for Cultural Enterprises esettanulmány

A British Library nagyszabású tematikus kiállításait (pl. Harry Potter és a mágia története, Alice Csodaországban, angolszász királyságok) masszív, időszakos merchandising kampányokkal kíséri. Az állandó kínálat (fakszimile kiadások, irodalmi tematikájú tárgyak) mellett a kiállítások idejére limitált szériás dizájntárgyakat dobnak piacra. Az e-kereskedelmi platformjuk integrált része az intézményi marketingnek. Forrás/Link: British Library Shop

A sikeres könyvtári merchandizing nem öncélú kereskedelem. Ezek az intézmények felismerték, hogy a könyvtárhasználók identitásként élik meg az olvasást és a könyvtárba járást. Amikor megvesznek egy olvasójegy-mintás pólót vagy egy kódex-illusztrációs bögrét, valójában a könyvtár "márkanagyköveteivé" válnak a mindennapokban. (Gemini, MG)

A 100 ezer lakosú hollandiai Deventer közkönyvtárának központi épületében többféle módon "fogják meg" a gyerekeket. A link oldal fotói mutatják:
- a csecsemőket kiságyakba fektethetik szüleik, miközben elfoglalják magukat
- 0-12 éves korig tart a gyerekkönyvtár, benne persze játékok is, a könyvek mellett (és jól látható ugrálójáték, kuckó és elsősegélydoboz is van)
- fából kisvasút építhető abban a térben, melyben meseolvasást is tartanak
- a meseórákat a településen lakó gyerekeknek többféle anyanyelven is kínálják, gyakran önkéntesek bevonásával (vö.: Megoldjuk! - rutinszerű menekültellátás, közkönyvtárakban link ). (MG)

megjelent a Könyvtári trendjelentések legújabb száma. A Könyvtári Intézet története során ötödik alkalommal készítette el Könyvtári trendjelentések címmel a hazai könyvtári rendszer jellemzőit, számszerűsíthető működésbeli adatait, szolgáltatásait bemutató, és azoknak az elmúlt évhez viszonyított alakulását ismertető online kiadványát.

A kizárólag online formában megjelenő kiadvány az országos kulturális statisztika (OSAP 1442 majd 2571) adatai alapján mutatja be a Magyarországon működő könyvtári szolgáltatási pontok számának, működésének, szolgáltatásainak és használatának elmúlt évekbeli alakulását. A tematikus kiadványsorozatot a Könyvtári Intézet 2021-ben kezdte el a 2015-öt követő időszak feldolgozásával, ugyanis ekkortól állnak rendelkezésre az adatok idősorosan. Így a 2025. évi országos könyvtári statisztikai adatgyűjtés feldolgozásából készített 12 tematikus riportból a 2015-től kezdődő évek adatai összehasonlíthatók, illetve kiolvashatók a vizsgált időszak trendjei, a könyvtárhasználat változásai. Az elektronikus kiadványok elérhetők a Könyvtári Intézet honlapján és az Elektronikus Periodikaarchívumban.

A jelentés alapjául szolgáló adatok letölthetők a Könyvtári Intézet holnapjáról, továbbá ugyanitt elérhetőek folyamatosan frissített adatvizualizáció formájában is, amelyben az eredmények többek között leszűrhetők az egyes könyvtártípusokra illetve különböző földrajzi egységekre.

A tizenkét tematikus szám az alábbi területeket dolgozza fel, illetve foglalja magában:
Könyvtárstatisztikai módszertan (1),
Könyvtári hálózat (2),
Könyvtárhasználók (3),
Könyvtárhasználat (4),
Könyvtári rendezvények: programok, képzések (5),
Könyvtári állomány (6),
IT-ellátottság (7),
IT-szolgáltatások (8),
Kutatástámogatás, repozitórium (9),
Akadálymentesség (10),
Munkaügyi létszámadatok (11),
Könyvtári pénzügyek (12).

Múlt heti kérdésünkre kapott nem reprezentatív válaszok megoszlása:
6 - Tudás, személyes képességek
1 - A könyvtári struktúrában választás által betöltött pozíció
0 - A könyvtári struktúrában szavazással által betöltött pozíció
10 - Kapcsolatrendszer a döntéshozók irányában.
Mindebből úgy tűnik, hogy a válaszadók leginkább az ismeretséget tartják nyerőnek (60%), mely feltehetően több száz éves "hagyományra" vezethető vissza. Ezt a szaktudás követi (35%); a bármilyen úton szerzett pozíciót a válaszadók pedig nem tartják mérvadónak (amennyiben nem lehet vele feljebbvalói kapcsolatokat szerezni). A vonatkozó diagram: link . (MG)

Az ukrán Jaroszlav Mudrij Nemzeti Könyvtár link 2026 szeptemberében 10 régió 96 könyvtárában - beleértve Kijev könyvtárait is - felmérést végzett. E könyvtáraknak szerepei kibővültek: bombamenedék a könyvtár, mentálhigiénés tanácsadás és pszichológiai segítségnyújtás szolgáltatója, ill. közösségi központ. A 115 válaszon alapuló elemzés a helytállás sokféle formáját villantotta fel. Az elszenvedett károk ellenére sok könyvtár megpróbál nyitva maradni. A teljes körű invázió kezdete óta az ukrán nyilvános könyvtári hálózat 18,7%-kal zsugorodott. A megszállt területeket tartalmazó régiók, pl. Luhanszk és Herszon könyvtáraik 92%-át veszítették el (Zaporizzsija: 88%, Donyeck: 82%). Ennek ellenére sok könyvtár megújította szolgáltatásait.

A Donyecki régióból egy falu, Novoekonomicsne könyvtárosa pl. postai úton kezdte küldeni a könyveket. Online klubokat indítottak, hogy kapcsolatban maradhassanak az emberekkel. Noha 2025-ben felszabadították a falut, azt továbbra is heves tüzérségi támadások érik. A könyvtár a saját Facebook-oldalán keresztül tartja a kapcsolatot a lakosokkal; Legutóbb Liliya, a könyvtáros egy olyan hazafias kezdeményezést osztott meg, amelyet maga a könyvtár indított el "Szív a védelmezőnek" címmel. A kezdeményezés keretében a gyerekek rajzolnak, és olykor verseket is felolvasnak az ukrán katonák tiszteletére. Ezzel az Ukrajna Védelmezőinek Napja (október 1.) alkalmából szervezett kreatív kampányhoz való csatlakozásra buzdítanak.

Közösségi erőforrásként szolgálnak a könyvtárak: pl. Kijariakivka falu könyvtára "szociális ruhatárat" nyitott. Egy másik falu könyvtára fodrászszolgáltatást nyújt az idősebb lakosoknak. Az Arbuzin városi könyvtár hagyományos ukrán hímzéssel foglalkozó mesterkurzusokat tart. A Zaporizzsjai régióban - több mint 70%-ban megszállt területen - Novoolekszandrivka falu könyvtárosai létrehozták a "Könyvtári Varrónők Zászlóalját". Ruhákat javítanak a helyi területvédelmi erők számára, sisakhuzatokat és ágyneműt varrnak a lakóhelyüket elhagyni kényszerült embereknek stb. Kijevben a H. Szkovoroda könyvtár kórust szervezett. Az ukrán dalok éneklése belső erőt ad és az összetartozás érzését nyújtja.

Olha Kohut, a Harkivtól keletre fekvő Szlobozsanszka könyvtárának munkatársa szerint a háborús idők könyvtárosának egyszerre kell pszichológusnak, információs szakembernek és szervezőnek lennie - és mindenekelőtt embernek. A kultúra háború idején nem luxus! Segít az embereknek emlékezni arra, kik ők, és miért harcolnak.

A könyvtárak számára létkérdés a kiadókat, raktárakat ért károk helyreállítása. A helyreállítási költségeket 125 millió euróra becsülik. A tüzérségi támadások miatt az újonnan gyártott tankönyvek 9%-a megsemmisült. Iskolák százai maradtak tankönyv nélkül. "[...] tudva, hogy bármelyik pillanatban elveszíthetjük a gyűjteményünkben őrzött gazdag helytörténeti anyagokat, igyekszem a lehető leggyorsabban digitalizálni ezeket..." - mondja Okszana Palcsevszka, a mizocsi könyvtár (Rivnei régió) munkatársa. (Ref.: Szabó Eszter)

A könyvtárak és a közlekedési társaságok partnersége a nemzetközi gyakorlatban az elérést növelő (outreach) stratégiák egyik legfontosabb terepe: ott éri el a potenciális olvasókat, ahol a legtöbb holtidőt töltik - az ingázás közben.

A vonatokon és állomásokon kialakított olvasósarkokon túl az alábbi kiforrott, intézményi együttműködési modellek léteznek forrásokkal:

1. "Subway Library" és metrókocsi-belső átalakítás (New York, ahol a New York City Transit (MTA), a New York Public Library, a Brooklyn Public Library és a Queens Public Library fogott össze. Egyrészt a metrószerelvények belső terét könyvespolc-illusztrációkkal fóliázták le, másrészt az állomások ingyenes Wi-Fi hálózatára csatlakozva az utazók egy dedikált portálon keresztül ingyen tölthettek le e-könyveket, fejezetrészleteket és rövid novellákat az utazás idejére - olvasójegy nélkül is. (folyt. köv.) (Gemini, MG)

Budapesten nem kell sokáig keresgélni, ha egy különleges kávézóra vágyunk, ám ha dolgozni is szeretnénk, nem csupán lazítani vagy finomságokat kóstolni, érdemes azokat a helyeket is felfedezni, amelyek kifejezetten a nyugodt, munkabarát helyek palettáját színesítik.

A Fekete Kávézó a Múzeum körút 5. szám alatt már 2013 óta a Belváros egyik különleges vendéglátóhelye, ahol mennyei pörkölt kávék, minőségi teák és ínycsiklandó sütemények várják a vendégeket. A fedett tér meghitt hangulatot áraszt, a belső kert pedig igazi oázist jelent az Astoria forgatagában.
A Space térrel kiegészülve a hely már a tanulóknak és a távdolgozóknak is ideális környezetet kínál, akik egy gőzölgő kávé mellett, laptopjuk fölé hajolva élvezhetik az iroda nyugalmát.

Ha a Ferenciek terén keresel nyugodt helyet a tanuláshoz, munkához vagy olvasáshoz, akkor az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár jó választás lehet. A történelmi épület impozáns olvasótermei csendes környezetet kínálnak az elmélyült munkához. Csak figyelj rá, hogy ne csak bámészkodással töltsd az időd, míg itt vagy!

Tarr Zoltán az alap támogatásával korszerűsített, és új ifjúsági részleggel kibővített Lendvai Könyvtár ünnepélyes átadásán hangsúlyozta: a mintegy félmillió eurós beruházás jóval több egyszerű ingatlanfejlesztésnél. A miniszter rámutatott, hogy az új ifjúsági részleg kialakításával vonzóbb, tágasabb és otthonosabb környezet fogadja a betérő fiatalokat és családokat. Tarr Zoltán bízik benne, hogy a megújult tér hozzájárul ahhoz, hogy "a gyermekek tényleg letegyék a kütyüket, és minél gyakrabban térjenek vissza a könyvtárba, hogy a könyvekkel és egymással találkozhassanak". A támogatási programnak köszönhetően érdemben bővült a lendvai magyar nyelvű könyvállomány is, különösen a helyi magyar kisebbség történetét feldolgozó művek és a szlovén-magyar együttélést bemutató helytörténeti gyűjtemények terén.

Magyar János, Lendva polgármestere felidézte, hogy a városszerte ismert, patinás épületbe napra pontosan ötven évvel ezelőtt költözött be az intézmény. Mivel műemléki védettséget élvező ingatlanról van szó, a korszerűsítés különleges szakmai kihívást jelentett; az új ifjúsági részleget az udvarban található melléképületben rendezték be. A városvezető hangsúlyozta, hogy Lendva a nyelvek, kultúrák és hagyományok találkozási pontja, ahol a könyvtárnak meghatározó szerepe van a két nyelv békés egymás mellett élésében, és abban, hogy "az irodalom segítségével jobban megismerjük és megértsük egymást". Mint fogalmazott, a kultúra segít a gyökerek megőrzésében és nyitottá tesz a világra, ami ebben a többnemzetiségű közösségben kiemelkedő jelentőséggel bír.

Zágorec-Csuka Judit, a Lendvai Könyvtár és Kulturális Központ igazgatója arról tájékoztatott, hogy az infrastrukturális fejlesztést követően a következő időszak fő feladata a hagyományos könyvtári szolgáltatások és a digitális kor kihívásainak összehangolása lesz. Az új ifjúsági részleg kulcsszerepet játszik majd a fiatalok olvasási kedvének ösztönzésében, valamint a digitális és médiaműveltség fejlesztésében.

A 2026/27-es tanév őszi szemeszterétől új önkiszolgáló szolgáltatásokkal bővült az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár. Az új automaták segítségével az olvasók önállóan kölcsönözhetik és adhatják vissza a könyvtári könyveket, valamint online kérések külső automatából történő átvételére is lehetőség nyílik az SZTE közleménye szerint.

Az önkiszolgáló kölcsönzőrendszer részeként négy beltéri kölcsönző automata, egy külső könyvvisszaadó és egy könyvátvevő automata állt szolgálatba. A fejlesztés része az új, RFID-alapú biztonsági- és állományvédelmi rendszer is. Az RFID egy olyan automatikus azonosítási módszer, amely rádióhullámok segítségével képes adatokat továbbítani egy speciális címke (tag) és egy beolvasó (reader) között.

A szegedi egyetem szerint beruházást megelőzően, az RFID-alapú kölcsönzési rendszer kiépítésének első lépéseként, néhány hónap alatt megtörtént a csaknem 350 ezer kötetes szabadpolcos olvasótermi állomány RFID-címkékkel való ellátása, valamint a példányok összekapcsolása a könyvtár online katalógusával.

A földszinten, a tájékoztató pult mellett két, kölcsönzésre és visszavételre egyaránt alkalmas automata kapott helyet. Az első és a harmadik emeleti olvasótermekben egy-egy kölcsönzésre használható automata található. Az épület Zászló utca felőli oldalán elhelyezett külső könyvvisszaadó automata a könyvtár nyitvatartási idején kívül is lehetőséget biztosít a kölcsönzött könyvek visszaadására. Ugyanitt könyvátvevő automata is működik, amelybe az egyetemi polgárok a könyvtár katalógusán keresztül raktári és szakolvasótermi dokumentumokat kérhetnek átvételre, akár otthonról is.

A szokványosnak éppen nem mondható bibliotékák mezőnyében is külön kategóriát képviselnek a könyvtárhajók, amelyek a világ több pontján biztosítják azt, hogy könyvekhez jussanak azok is, akik nehezebben megközelíthető helyeken élnek. Laoszban például, ahol még mindig magas az írástudatlanok aránya, két hosszú, fedett csónak közlekedik fel-alá a Mekongon, valamint a Nam Ou folyón, és áll meg több mint száz falunál egy-egy napra. Ilyenkor a tanítás elmarad, a gyerekek a csónakra sereglenek, hogy könyveket válasszanak az ezerkötetes kínálatból, amelyeket a nap hátralévő részében olvashatnak el. A gyerekek másnap reggel visszaviszik a könyveket, a csónak pedig folytatja útját. A két úszó könyvtár azért is örvend nagy népszerűségnek, mert a személyzet rendszeresen tart mesedélutánokat és egyéb foglalkozásokat az érdeklődőknek.

A svédek úszó könyvtára, a Bokbaten 1953 óta keresi fel a Stockholm környéki szigetek lakóit. A fedélzetén körülbelül 3000 könyv található, gyerekkönyvek, szépirodalmi és ismeretterjesztő művek vegyesen. A Bokbaten évente kétszer indul útnak, tavasszal és ősszel, és a kikölcsönzött könyveket elég akkor visszaadni, amikor a hajó legközelebb kiköt a szigeten. Ha pedig egy kötet nem szerepel a kínálatban, a könyvtárosok készséggel fogadják az iskoláktól, óvodáktól vagy a szülőktől befutó kéréseket.

A kölcsönözhető könyvek számát tekintve ennél is grandiózusabb az Epos nevű norvég könyvtárhajó, amelynek aranykora az 1960-as évek derekától a 2010-es évek végéig tartott. Mivel a fjordok szabdalta norvég partvidék távoli településeihez hajóval könnyebb eljutni, mint autóval, könyvtárosok egy csoportja 1959-ben kormányzati támogatást szerzett a vízi könyvtári szolgáltatás elindításához. Először két, már meglévő hajót állítottak üzembe, majd 1963-ban kimondottan erre a célra megépítették a közel 26 méter hosszú és több mint 6 méter széles Epost, amely három délnyugat-norvégiai megye - Hordaland, Sogn og Fjordane és More og Romsdal - kisebb településeit kereste fel 6000 kötetes kínálatával. Ezek közül néhány százat mindig kirakodtak az Epos megérkezésekor, és a helyiek szabadon forgathatták őket, amíg a hajó vissza nem tért a kikötőbe. Idővel aztán a vízi jármű olvasóesteknek, gyermekszínházi előadásoknak és egyéb kulturális rendezvényeknek, például koncerteknek is otthont adott.

Egy hazai közkönyvtári épület tetejére méhkaptárat tervezett a könyvtár, hely biztosításával, méhész bevonásával; elsőként az országban. A település illetékes vezetője a tervet viccnek nevezte, az emberek biztonságára hivatkozva. A kimondott szó után már nem lehetett a kontrollált veszély koncepcióra hivatkozni, mely szerint az embert potenciális veszélyforrások veszik körül, de szocializációja közben megtanulja kezelni ezeket, így gyakorlatilag nullára csökkenti a tényleges veszélyt. Praktikusan: nem irányítjuk a gyerekeket a tetőn lévő kaptár mellé játszani. Ezzel szemben megfelelő közelségből elmagyarázzuk a gyerekeknek a méhek szerepét, hasznát és az együttélés szabályait. Mindez kaptár nélkül nyilván nehezebb.
Summa: a szokatlantól való félelem megakadályozta egy új, több szempontból a lakosok, a könyvtár és a település-pr szolgálatába állítható projektet.

A Ljubljanai Néprajzi Múzeum vendégei a tetőn termett mézzel ízesíthetik kávéjukat. Ami azért is hasznos, mert a méztermelési emlékeit bemutató részlege is van a múzeumnak. Ahogyan a könyvtáraknak is vannak rovarokról szóló, mézfelhasználással foglalkozó és fenntarthatósági összefüggésekkel foglalkozó dokumentumai, foglalkozásai is.
S akkor még nem is beszéltünk a Párizsi Operaházról... (MG)

Tudtad, hogy a párizsi Operaháznak is saját méze van? Nem, ez nem egy különleges francia mézmárka neve. A mézet tényleg Párizs egyik legismertebb épületének tetején élő méhek készítik.
A Palais Garnier tetején már évek óta kaptárak állnak, később pedig az Opéra Bastille tetejére is kerültek méhcsaládok. Az Opéra national de Paris hivatalos oldala szerint a kaptárakat profi méhészek gondozzák, a mézet pedig begyűjtik és értékesítik az Operaház üzleteiben.
És ami igazán különleges: ezek a méhek Párizs virágzó kertjeit járják. A Tuileriák, az Invalidusok környéke, a Champs-Élysées és a város számtalan parkja mind a "méhlegelőjük" része lehet. (Mézelő Méhészet, Facebook)

Generált képek és videók mesélnek sosem volt múltról, és ez nem jó. A szintetikus történelem az igazságot is megkérdőjelezi, és könnyű visszaélni vele.

Idealizált kép ugyanis elvárást teljesít, nem a valóságot adja.
Célja gyakran: pénzszerzés, politikai propaganda. Következménye: az igazság eróziója és az ismereti bizonytalanság. Talán még nagyobb gond, hogy szkepticizmust váltanak ki a valódi dokumentumokkal szemben is.

Könnyen terjednek, mert könnyelmű vevők vagyunk rájuk. A megismerés ugyanis erőfeszítést igényel: források keresése, kritikus gondolkodás, ellentmondások kezelése.

Az agyunk biztonsága érdekében felteendő kritikus kérdések: honnan származik, ki készítette, mi a célja vele.

Az olvasás jóval több egyszerű kikapcsolódásnál - a videóban 5 olyan hatást mutatok, amit kutatások is összefüggésbe hoztak az agyműködéssel.

1. Megváltoztatja az agyi hálózatokat (összeköti az olvasáshoz szükséges agyterületeket)
2. Mentalizáció és empátia; segít másokat megérteni
3. Lassíthatja a kognitív öregedést
4. Csökkentheti a mentális zajt; elmélyülés a stressz csökkentése által
5. Munkára fogja a memóriát.

A könyv kulturális mikroörökség - akár az ipari örökség bármely darabja. Az a kulturális örökségobjektum, amely az értékláncba pillanatnyilag nem fér bele, nagy eséllyel elpusztul, pl. a könyvörökség is kerülhet zúzdába. Pedig megvan a tartalmi, esztétikai értéke egyaránt. A Világirodalom remekei c. sorozatnak ma nincs piaci értéke. Ám ilyen esetben is felhasználható a könyv, akár esztétikai célra, pl. mint installáció vagy könyvszobor - mondja link Z. Karvalics László, információtudós, a Könyvkerék Egyesület link alapítója. Önként vállalt feladatuk a könyvek megőrzése nagy depókban, illetve továbbadása. Elképesztő az igény arra, hogy könyvet kapjanak az óvodák, sőt idősotthonok is.

Nagyszakácsi községben szakácskönyvtárat építenek. Így a gasztrofesztiválok résztvevői nézegethetik a kiadványokat. Szigligeten pedig a vár tárgyú könyveket nézegethetik a látogatók.

A konjunktúrát figyelve még 8-10 évig gyűjthetőek a könyvek. Jó példa az isztambuli könyvdepó, ahol üres épületbe gyűjtik a nem használt könyveket. Az interjút itt láthatod: link .

... fordult hozzám hirtelen a heidelbergi ismerősöm, könyvtári dolgokról beszélgetve. De idehaza is gyakran megkapom (ha nem is szó szerint, de lényegileg) ugyanezt a kérdést. Nem akarlak megbántani, de tényleg van jövője a könyvtáraknak? Amire természetesen nem válasz a "hülye vagy fiam, hiszen eddig is voltak könyvtárak", vagy "a könyvtár már sokkal több, mint könyvek tára..." sablon, ha az illető tapasztalatai távol állnak a mi szakmai mantráinktól.

Esélyes azonban, hogy az adott időszak trendjei nem tartanak örökké, vannak visszatérések, és persze közvetlen / közvetett tárolási költségek is. Nem fogjuk hát megmondani a tutit, viszont talán sikerül új gondolatokat gerjeszteni...

Megtartás...
- maradjon helyén a házikönyvtár (kegyelet és nosztalgia szempontjából jó, de helyet foglal az állomány, és csökkenti a lakás értékét)
- eljárunk könyves klubba, ahol kell a "háttérbázis"
- csak a kiválasztott könyvek legyenek megtartva (Ok, de mi az értékes, és mely könyv érdekel annyira engem?)
- garázsban vagy más száraz, rágcsálómentes helyen elhelyezni a könyveket, várva az ellenirányú divat eljöttét.

Megszabadulási módszerek a régi könyvektől:
- átadás könyvepónak (vö.: Kulturális mikroörökség - könyveket raktároz a Könyvkerék egyesület link )
- könyvtárnak felajánlani
- antikváriumnak értékesítés.

És szerinted? Milyen érvek, ellenérvek merülnek fel benned?

A kérdést feltettük Dr. Fodor Jánosnak, az ELTE BTK KITI adjunktusának is, aki az alkotói életművek digitalizálásával és hagyatékok sorsával kutatóként is foglalkozik.
- Nyilván mindent meg kell tenni azért, hogy aki szeretné, méltó módon "szabadulhasson meg" örökségétől. Ebben segíteni nemes feladat, akár barátilag, akár szolgáltatásként. De vegyük ki a képből az értékes könyveket és a kegyeletből, vagy a gyűjtő személyének fontossága miatt minden áron együtt tartandó könyvhagyatékokat. A házi könyvtárak sorsát tekintve ezek kivételek - tragikus, ha ebek harmincadjára jutnak, de az igazán szomorú az átlagos szülői gyűjtemények szinte megmásíthatatlan sorsa, a könyveket tisztelő, de megtartani képtelen örökösök tehetetlensége.

A kérdés az, kialakulhatnak-e még új olvasók felé bejáratott (fenntartható) útvonalak a gazdátlanná váló könyvek tömegei számára? Aki örökölt már könyvtárat, tudja, hogy a "valaki hallott róla" típusú jótékonysági lehetőségek és a használt könyvek piaca minden logisztikai és technológiai fejlesztés ellenére képtelenek betölteni ezt a szerepet: a könyvek olyan kulturális fogyasztási cikkek, amelyek messze túlélik az egyre gyorsabban változó igényeket, az ízlést, érdeklődést, tájékozódási és felhalmozási szenvedélyt, ami kiválasztásukat és összegyűjtésüket meghatározta.

Családon belül is csak szerencsés esetben öröklődtek ezek az igények, de mára már nemzedékről nemzedékre is annyira megváltoznak, hogy az örökölt könyvek jó része nem kell senkinek. Illetve valaki biztos örülne nekik, de nem éri meg szállítani, tárolni, rendszerezni őket, amíg az új olvasó jelentkezik. Ehhez Amazon-léptékű tárolási és igényfelmérő rendszert kellene üzemeltetni egy folyamatosan beszállító, könyveket fogadó hálózattal kiegészítve. Alulról jövő, vagy akár társadalmi akarattal felülről támogatott jótékony kezdeményezés csak akkor enyhíthetne nagy léptékben a problémán, ha viszonyunk a könyvhöz is nagyot változna. Nem volna ez teljesen váratlan fordulat.

A nyomtatott könyv, mint fizikai térben létező tudás-tároló több okból is fölértékelődhet. Nem kell hozzá disztópikus romlás, hogy megfoghatóságát, tartósságát és múltat megőrző lezártságát, illetve a létrehozásához felhasznált energiát (szellemit-emberit is) többre becsülje a következő nemzedék. Az elfeledett könyvek, szerzők iránti igény felkeltésében komoly perspektíva előtt áll az értékeikhez irányító hiteles tájékoztatás, azaz a könyvtártudomány. A személyre szabottan tájékoztató webes szolgáltatások, a nekünk, de nélkülünk kutató mesterséges intelligencia ellenhatásaként pedig megnőhet az igény az önálló felfedezés "analóg" izgalmára. Addig is, e remélt folyamat előfutáraként üdvözlendő és népszerűsítendő minden szemléletet formáló új kezdeményezés, amely használt könyveket irányít új olvasók felé, legyen az könyvcsere szolgáltatás, vagy akár kávéházi dekorációs felhasználás.

Szász Máté, neurobiológus:
- Azt látom, hogy az AI-használat az agyunkat hihetetlenül rombolja. Elképesztően rombolja. Ma már tehát munkáltatóként például borzalmasan nehéz dolgunk van. Látjuk, hogy kognitív deficit van. Tehát látjuk, [hogy a jelentkezők] nem tudják már ugyanazt. Vannak egyetemi tanárbarátaim, akik korombeliek, és együtt jártunk a suliba. Ők bent maradtak az egyetemen. Hát azt mondták, hogy az évfolyam 15-20%-a használható valamire. A többiek egyszerűen nem ütik meg azt a szintet. Nagyon sok helyen már csökkentik a kritériumokat, hogy megfeleljen neki, ne kelljen mindenkit megbuktatni, de hogy elképesztő deficitet szenvedett az emberi agy.

- Amellett, hogy van nagyon sok pozitív változás, azt láttam: a társadalom jelentős része számára folytatódni fog a polarizáció és az agresszió, és egyre könnyebb lesz őket táncba vinni. Lásd: az orosz-ukrán háború. Azonnal kialakult [a megosztottság]. Még nem tudtuk, hogy mi történt, de már megvolt a két ellentábor, online. Alig telt el egypár nap. Tehát mondjuk semmi hiteles információ nem volt. Máris tüzeltek egymásra online. Tehát ezeket csak hatalmi szóval lehet megváltoztatni. Az Európai Unió és az Egyesült Államok is elindított most egy komoly törvénytervezetet, hogy korlátozzák [ezt a folyamatot]. A egyelőre a nagy technológiai moguloknak óriási lobbierejük van, és azt hazudják, hogy nem sötét mintázatok, amelyek a figyelemgazdaságot hajtják, hanem a felhasználóélménynek a javítására valók. De hát tudjuk, hogy nem igaz. Itt az a kérdés, hogy például az Európai Unió elég liberális lesz-e ahhoz, hogy "szép szóval" megfingassa ezeket a technomogulokat, ami nyilván gazdasági veszteséggel jár, mert csökkenni fog az e-kereskedelem volumene, ami nem tesz jót a gazdaságnak, ugyanakkor a társalom egészségesebb marad. Nem tudjuk, hogy hova vezet ez a dolog.

Szeptember végén jelentették be, hogy bezárásának tizedik évfordulóján, október 8-án újraindul a Népszabadság, egyfelől az nszo.hu internetes oldalon, másfelől nyomtatott hetilap formájában. Ennek előfeltétele volt a Népszabadság Egyesület által birtokolt védjegy használatára vonatkozó engedély, amelyet az egyesület egyhangúlag hagyott jóvá.

A megújuló Népszabadság kiadója a Liberty Press Kft., amely a Jelen után augusztusban megszerezte a Népszava kiadói jogait is. A Népszava nyomtatott kiadása a választások után nem sokkal szűnt meg, amikor felmondta a Mediaworks nyomdája az akkori tulajdonos Leisztinger Tamással kötött szerződést arra hivatkozva, hogy az több mint 300 milliós tartozást halmozott fel.

Azóta kiderült, hogy a Népszava újságírói a Népszabadság szerkesztőségéhez csatlakoznak (közülük többen korábban is ott dolgoztak), maga a Népszava elnevezés (valamint a melléklete, a Szép Szó) pedig szintén a lapon belül kap helyet.