Rab Árpád jövőkutató - és más, több mint 30 könyvtáros és nem könyvtáros szakember mellett - véleményezte és javaslatot tett "A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; 'Indulás')" (új, 2026. nov. 8-i frissítés) link dokumentummal kapcsolatban.

A rövidesen elérhető KIT-DFMVK videóban az NKE Digitális Platformok a Tudástársadalom Szolgálatában az UNESCO Tanszék vezető kutatója méltatta azt, hogy az anyag több belső és külső nézőpontot hozott össze. Legfontosabb javaslata talán az volt, hogy a használók céljainak és fájdalompontjainak azonosítása után értékajánlatot érdemes megfogalmazni számukra. Fájdalompont lehet a társadalomban a mesterséges intelligenciától való félelem, használatának kérdései.
Emberek problémái lehetnek pl.:
- nincs bizalmuk az online térben
- kaphatunk ugyan választ, de nem tudjuk, mi az igaz
- "mindenre képesség" érzése, de mégsem működnek a dolgok.
Sok művelt ember támadás alatt érzi magát pl. az AI miatt, a populizmus miatt. Érdemes először metacélt, metanarratívát megfogalmazni - könyvtártípusonként lebontva.

Értékajánlatok lehetnek a közkönyvtáraknak:
1. Könyvtár: ahol a válaszok megmérettetnek. Vagy: Ahol az AI valósággá válik. - Mivel az a technológia, ami mindenkinek megvan, annak az értéke nulla. Hálózatokban kell gondolkodnunk - nem csak ember és AI, hanem másik ember is.
2. Közösség, kontextus a könyvtárban! - De a könyvtár fizikai helyszín is. A sikeres AI-használat a közösségen múlik, mert az ad kontextust, pl. a könyvtárban - több emberrel megvitatva. Az AI jó használata lehet az egyik értékajánlat: vitakörök, forráskritikai ellenőrzés, előadássorozat szervezhetők vele.
3. AI-állóvá tesszük a gyerekedet! Vagy: Az emélyült olvasás segít a jövőállóságban!
Nem a mennyiségi olvasás számít. A hosszú távú versenyképességhez az elmélyült olvasás kell. A szülők vihetik a gyerekeket: ha a gyerek napi 4 órát olvas, akkor ő lesz a főnök, ha nem, akkor a beosztott. - A könyvtár ezt tudja. Elmélyülten lehet benne olvasni, s ennek megvan a technikája. Ráadásul tudunk hozzá könyveket adni. Lehet személyre szabott foglalkozást is felkínálni: ha beíratod a gyerekedet, akkor a következő 4 év során adjuk a megfelelő könyveket és heti 2 órában megtanul csendben lenni, olvasni, elmélyülten olvasni, és kutatásokkal bizonyíthatóan jobb lesz a gyereknek. S miben tudnak kitűnni a gyerekek? - pl. olvasott könyvek által. (ref.: MG)

Az OMC (Nyitott Koordinációs Módszer) jelentés bemutatja, hogyan járulhatnak hozzá a közkönyvtárak Európa megerősítéséhez link . A 25 EU-s tagállam 36 szakértőjéből álló csoport szerint Európa mintegy 67 000 közkönyvtára évente 757 millió látogatót fogad, és 75 millió regisztrált olvasót szolgál ki.

A jelentés tíz olyan területet vizsgál, amelyhez a közkönyvtári hozzájárulás már most is jelentős. Pl.: írástudás, egész életen át tartó tanulás, kultúrához való hozzáférés, digitális befogadás, demokratikus részvétel, egészség és a jóllét, környezeti fenntarthatóság, közösségi rugalmasság. [A könyvtár nélkülözhetetlen egészségtámogató és jólléti funkciójáról: link ]. A modern közkönyvtár egyszerre szolgáltatóhely, alkotóműhely, menedék és közösségi központ.

A jelentés 6 prioritása: erős jogi és szakpolitikai keretek, közös felelősség és fenntartható finanszírozás, jobb adatok a döntések alátámasztására és a hatás bemutatására, képzett és értékes munkaerő, fenntartható és befogadó közterületek, digitális érettség és innováció. A szakértők arra kérik benne a döntéshozókat, hogy a közkönyvtárakat ismerjék el alapvető közszolgáltatásként, és vonják be azokat az oktatással, kultúrával, digitális részvétellel, társadalmi összetartozással, demokráciával, fenntarthatósággal és válságkezeléssel kapcsolatos döntésekbe. Ehhez stabil beruházások is kellenek: pl. személyzet, épületek, digitális szolgáltatások, adatok és partnerségek.

A jelentés konkrét bizonyítékokkal és ajánlásokkal segíti a könyvtárak európai, országos és helyi érdekképviseletét, hangsúlyozva, hogy a könyvtárak olyan megbízható helyek, ahol az emberek és közösségek valódi segítséget, tudást kapnak, és biztonságban lehetnek. (Ref. ChatGPT, Szabó Eszter)

A közelmúltban megjelent Kardos András informatikai szakember Infotéka: megvalósítási stratégia c. dokumentuma link , mely a könyvtárosszervezetek által szorgalmazott könyvtári stratégia mellett, a minisztériumi kérésre indult stratégiai folyamatot segíti. (Hasonló a célja "A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; 'Indulás')" a minisztériumi kérést megelőző dokumentumnak is.) Az Infotéka anyagnak szintén erénye, pl. hogy a könyvtári tevékenységet a használói elvárások felől tervezi vissza, s így a társadalmi elismertség növekedésének előrevetítésével erősíti a szakma fenntarthatóságát. Kiemelve "A könyvtári szolgáltatások jelenlegi arca" helyzetfelmérő szakasz részletét, mint izgalmas példát:

"- A könyvtáraknak két arcuk van: az egyik, amellyel a látogató a könyvtár épületében, a könyvtárossal és a polcok között találkozik, a másik pedig a digitális világban jelenik meg. Egyre több ember számára ez utóbbi az első, sőt sokszor az egyetlen találkozás a könyvtárral. Egy honlap, egy katalógus, egy keresési találat, egy esemény meghirdetése vagy egy kölcsönzési ügy elintézése. Ezeknek a szolgáltatásoknak a minősége alapvetően meghatározza, mennyire használható és vonzó ma a könyvtári rendszer.
- A helyzet azonban lehangoló. A könyvtárak digitális szolgáltatásainak jelentős része a szervezeti és informatikai széttagoltság terhét a használóra hárítja. Tudnia kell, melyik könyvtárhoz, katalógushoz, adatbázishoz vagy szolgáltatóhoz forduljon, különböző felületeken újra és újra keresnie, gyakran kérdés - hol találom meg ezt a könyvet, és hogyan juthatok hozzá? - megválaszolása is aránytalanul bonyolult lehet.
A digitális tartalmak, események és más szolgáltatások megtalálása sokszor még nehezebb. Nincs olyan természetes digitális belépési pont, amely a háttérben működő sokféle intézményt és szolgáltatást a használó számára egyetlen, könnyen kezelhető világgá kapcsolná össze - nincs
könyvtári BudapestGO vagy MÁVPlusz.
(...) Nem az a fő kérdés tehát, hogy szükség van-e korszerű, országosan összekapcsolt könyvtári szolgáltatásokra, hanem az, hogy miért nem sikerült eddig megvalósítani őket, és most hogyan sikerülhet."

Rövid tájékoztató videó: link .

Egy pék ritkán foglalkozik azzal, hogy elmagyarázza, miért éri meg az ő kenyerét vásárolni az otthoni sütés helyett. Az emberek túlnyomó többsége számára méricskélés nélkül is megéri a tevékenység "kiszervezése".
A könyvtárak esetében más a helyzet, az elismertség és finanszírozás deficitje miatt érdemes lehet - a használói élmény és a szolgáltatásminőség növelése mellett! - a megtérülés kiszámolása. Főként a döntéshozók meggyőzésére és a mundérbecsület táplálására éri meg számolni. (MG)

A ROI [a befektetés megtérülése] értéke azt mutatja meg, hogy minden egyes befektetett forintból mennyi többletértéket generál a könyvtár. Minél nagyobb ez a szám, annál eredményesebb a könyvtár, angolszász területen nem ritka a 6-7-szeres ROI-érték sem.

A módszertan kidolgozása során a három könyvtár [Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ, a Bródy Sándor Könyvtár (Eger) és a Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési Intézmény (Szolnok)] korlátozottan tudtak csak foglalkozni a könyvtárak társadalmi hasznosságának teljes feltérképezésével, mert szigorúan csak a szolgáltatásokból fakadó értékteremtést tudták a képletbe beilleszteni. Így valószínű, hogy a magyarországi könyvtáraknál egyelőre nem fog sikerülni ilyen magas értéket kimutatni.
Az eredményt azonban mégsem érdemes rangsorként kezelni. Egy magasabb ROI nem jelenti automatikusan azt, hogy az adott könyvtár jobban működik a többinél, hiszen a települési környezet, a szolgáltatási szerkezet, az erőforrások és a költségek rendkívül eltérőek lehetnek. Ennélfogva elsősorban csak saját magunkhoz érdemes mérnünk magunkat, és azt figyelni, hogyan változik az eredményünk évről évre.

Az olvasásról szóló beszélgetésekben gyakran kerülnek elő az aggasztó adatok: egyre kevesebben olvasnak rendszeresen, csökken a gyerekek olvasási kedve, a könyveknek pedig egyre több más tevékenységgel kell versenyezniük az időnkért és a figyelmünkért.

A brit Libraries Connected nemrég megjelent, Reading for pleasure and public libraries című írása azt járja körül, miért fontos az örömszerző olvasás, hogyan változnak az olvasási szokások, és milyen szerepük lehet a közkönyvtáraknak az olvasás iránti érdeklődés felkeltésében és fenntartásában.

A kiindulópont egyszerű: az olvasás nemcsak azért fontos, mert tanulunk belőle, hanem azért is, mert örömet szerez. Segítheti a tanulást, az önbizalom és az empátia fejlődését, a másokhoz való kapcsolódást, a kikapcsolódást és a jóllétet. Lehetőséget ad arra is, hogy más emberek életével, kultúrájával és gondolkodásmódjával ismerkedjünk meg.
A cikk ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy az örömszerző olvasás az elmúlt évtizedben jelentősen visszaszorult. A gyerekek körében 2026-ban ugyan némi javulás mutatkozott, de az olvasási kedv továbbra is jóval elmarad a korábbi szintektől. A felnőttek is ritkábban olvasnak rendszeresen, mint tíz évvel ezelőtt. Az okok, mint akadályozó tényezők közül kiemelhető az időhiány, a mindennapi kötelezettségek sokasága és a digitális média térnyerése.

S hogy mit tehetnek ez ellen a közkönyvtárak? - 9 pont (bővebben a forráslinken):
1. Hagyjuk, hogy az olvasók válasszanak!
2. Tegyük láthatóvá és közösségivé az olvasást!
3. Teremtsünk barátságos, elvárásoktól mentes környezetet!
4. Kínáljunk sokszínű, aktuális és releváns gyűjteményt!
5. Szervezzünk programokat, építsünk partnerségeket!
6. Segítsünk megtalálni a következő olvasmányt!
7. Támogassuk az olvasási szokások kialakulását!
8. Lépjünk ki a könyvtár falai közül!
9. Építsünk a könyvtárosok szakértelmére!

Előző részt - állománybeszerzés és elrendezést, valamint digitális tartalomkínálatot link követően:

3. Saját tartalom-előállítás és kurátori szerep: a könyvtárosok felismerték, hogy az információs túlterheltségben a kurátori szűrés a legfőbb érték:
- "Book Bites" és mikro-ajánlók: a hagyományos, hosszú könyvismertetők helyett 60 másodperces videók (TikTok, BookTok, Instagram Reels), infografikákon és könyvtári hírlevelekben adnak lényegi összefoglalókat 1-1 szakkönyvről.
- Tudástérképek és egyoldalas információs csomagok: különösen a referensz szolgálatoknál divatosak lettek a komplex társadalmi vagy technológiai kérdéseket (pl. a MI alapjai, klímaváltozás hatásai) egyetlen A4-es oldalon összefoglaló, ellenőrzött forrásokat tartalmazó könyvtári segédletek.

4. Rendezvényformátumok: "Speed-Dating" és villámelőadások - a rendezvényszervezésben a 90 perces előadásokat egyre gyakrabban váltják fel a dinamikus, tömörített műfajok:
- PechaKucha (20 kép - 20 másodperc) és slam: kutatókat, szerzőket hívnak be, akik kötött, rövid időkeretben adják át egy-egy kutatás vagy könyv velejét a nagyközönségnek.
- Élő Könyvtár (Human Library) mikrotalálkozók: egész estés beszélgetés helyett 15-20 perces, fókuszált dialógusok egy szakértővel vagy egy különleges élettapasztalatú személlyel.

A szakmai stratégia lényege: a híd-funkció
- A könyvtárak nem a mély, elmélyült olvasás helyett vezetik be a mikrotanulási eszközöket, hanem bevezető kapuként (on-ramp): a zsebkönyv felkelti a kíváncsiságot, a könyvtár pedig a polcon azonnal kínálja mellé a teljes, átfogó monográfiát annak, aki a 100 oldal elolvasása után mélyebbre akar ásni. (Gemini, MG)

A SEXI modell - érzékenyítés, példaadás, informálás elvére hajaz a kanadai közkönyvtárak MI-stratégiája. (MG)

Kanada nemzeti "AI for All" stratégiáját (MI mindenkinek) 2026. június 4-én Mark Carney miniszterelnök hirdette meg. Abból indult ki, hogy Kanada ugyan jelentős K+F kapacitásokkal rendelkezik az MI területén, a technológia széles körű alkalmazásában elmarad több más országtól. A stratégia egyik fontos eleme az országos MI-műveltség-fejlesztési kezdeményezés elindítása. Minden kanadai számára hozzáférhető alapszintű MI-képzéseket kívánnak biztosítani. A tervek szerint egymillió felsőoktatási hallgatót érnek el, és több mint háromezer oktatót készítenek fel az MI-tanulókészletek tanórai alkalmazására. A program ingyenes, gyakorlati képzéseket és különböző szakterületekhez kapcsolódó tananyagokat is kínál majd.

A kanadai városi közkönyvtárak szakmai szervezete, a Canadian Urban Libraries Council (CULC/CBUC) 2026-os módszertani eszköztára a következő területekkel foglalkozik:
- Stratégiai felkészülés: Külön dokumentum segíti annak átgondolását, milyen stratégiai kérdésekkel kell foglalkoznia egy könyvtárnak, ha az MI tudatos alkalmazására törekszik.
- A könyvtári munkatársak MI-kompetenciái: A közkönyvtárak számára kidolgozott kompetenciakeret a munkatársaktól elvárható ismeretek és készségek meghatározását támogatja. Ehhez kapcsolódik egy kompetenciatérképezési eszköz, amely a meglévő tudás és a fejlesztési szükségletek feltárásában segíthet.
- Az MI alkalmazása a különböző munkakörökben: A módszertani csomag tipikus felhasználási helyzeteket mutat be a könyvtári munkatársak feladatköreihez kapcsolódva. Ez lehetőséget ad arra, hogy az intézmények konkrét munkafolyamatokból kiindulva gondolkodjanak az MI használatáról.
- Képzés és gyakorlati támogatás: Az eszköztár képzési ajánlásokat, tanulási forrásokat, MI-fogalomtárat és könyvtári munkatársaknak szóló promptolási útmutatót tartalmaz.
- Más könyvtárak tapasztalatainak felhasználása: A dokumentumcsomagban a Chicago Public Library "AI Ambassadors" programjának esettanulmánya is szerepel. Emellett elérhető a chicagói könyvtár munkatársainak MI-alapismereteit felmérő előzetes kérdőív, amely más intézmények számára is hasznos minta lehet.
- Az MI-használat átláthatósága: A tizenkettedik dokumentum egy MI-használati tájékoztatási nyilatkozat (AI Disclosure Statement) mintáját tartalmazza, amely segítséget nyújthat annak jelzéséhez, ha egy intézmény valamely tartalom vagy munkafolyamat létrehozásához mesterséges intelligenciát alkalmazott.

Az Amerikai Könyvtáros Egyesület közkönyvtári tagozata (ALA PLA) és a Microsoft nagyszabású közös kezdeményezést indított Building AI Skills and Agency Through Libraries néven, hogy ingyenes oktatóanyagokkal és képzésekkel támogassa a könyvtárosokat és a használókat. A program célja nem pusztán a technikai szoftverhasználat megtanítása, hanem a felelős, kritikus és biztonságos MI-alkalmazáshoz szükséges tudás és döntési képesség felépítése. Az ingyenes online workshopok és szakmai webináriumok 2026 decemberétől 2027 tavaszáig tartanak. Az első webinárra a regisztráció itt elérhető: link

A partnerek elismerik a közkönyvtárak kulcsszerepét mint a digitális írástudás és az MI-műveltség megbízható közösségi csomópontjait. A felmérések szerint a könyvtári dolgozók és az olvasók körében is hatalmas az igény az olyan gyakorlati ismeretekre, amelyek segítenek a mindennapi feladatok, a tanulás és a karrierépítés során.

A kezdeményezés a következő fő pillérekre épül:
- Ingyenes tananyagok és eszköztárak biztosítása az MI biztonságos használatához, az adatvédelemhez és a hallucinatív tartalmak kiszűréséhez.
- Szakmai gyakorlóközösség (Community of Practice) és webinárium-sorozat működtetése a könyvtárosok közötti tapasztalatcsere támogatására.
- A könyvtárak központi szerepének előmozdítása az MI-írástudás helyi terjesztésében.
- A kritikai szemlélet és a kockázatelemzés fejlesztése, hogy a használók maguk dönthessék el, mikor és hogyan érdemes az MI-t alkalmazni.

A projekt a magyar közkönyvtári hálózat számára is követendő modellt kínál a lakossági digitális felzárkóztatásban. Rávilágít arra, hogy a könyvtárak alapvető feladata a technológiai átállás idején nem az eszközök kritika nélküli népszerűsítése, hanem a használók felkészítése a kritikus, biztonságos és felelős döntéshozatalra. (ref.: Gemini, HL)

A Globális Média- és Információs Műveltségi Hét témája, "Mindannyian szerepet játszunk - Média- és információs műveltség az emberekért". A cím arra ösztönöz minket, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan járulnak hozzá a könyvtárak ehhez a közös felelősséghez azáltal, hogy segítenek mindenkinek abban, hogy magabiztosan, biztonságosan és felelősségteljesen férjenek hozzá az információkhoz, értékeljék és használják azokat. Ahogy az online eszközök fejlődnek, és a generatív MI a mindennapi információkeresés részévé válik, egyre összetettebb keverékkel szembesülünk a megbízható, félrevezető és megtévesztő online tartalmakból. Soha nem volt még ennyire szükségünk a könyvtárakra, hogy megbízható tereket biztosítsanak az információhoz való hozzáféréshez, a kritikus gondolkodáshoz és a közösségi tanuláshoz.

Ebben az összefüggésben az IFLA örömmel jelentett be egy új, a Google-lal folytatott együttműködést, amelynek céljai:
- a könyvtárak és a könyvtáros szakemberek kapacitásának erősítése az információs műveltség előmozdítása érdekében, valamint
- annak segítése, hogy közösségeik bizalmat építsenek ki a digitális környezetekben való biztonságos eligazodás terén.
A kezdeményezés két egymást kiegészítő programot hoz el az észak-amerikai könyvtári és közösségi hálózatokba a "train-the-trainer" (oktatók képzése) megközelítés révén: a Super Searchers és a Meet LEO programokat.
A "Super Searchers" a kritikus keresésre, a források értékelésére, a félrevezető információkra és a csalásokra, valamint a mesterséges intelligenciával támogatott kereséssel kapcsolatos lehetőségekre és kihívásokra összpontosít.
A "Meet LEO" célja, hogy támogassa a szakembereket és a szülőket abban, hogy tájékozott döntéseket hozzanak az online biztonságról és a digitális tanulásról.

Egy interaktív, online "képzőképzés" modell révén a részt vevő szakemberek felkészülnek arra, hogy intézményeiken és hálózataikon keresztül további foglalkozásokat tartsanak. Az együttműködés lehetőséget teremt a szakmai tapasztalatcserére, lehetővé teszi az anyagok különböző könyvtári és közösségi kontextusokban való alkalmazását, valamint olyan visszacsatolási kör kialakítását, amelyen keresztül a részt vevő szakemberek és a szélesebb könyvtári szakma hozzájárulhat a képzés folyamatos fejlesztéséhez. (Ref.: Aux Eliza)

Milyen érzés hajléktalannak lenni Magyarországon? Milyen nehézségekkel kell szembenézniük az érintetteknek, és milyen út vezethet a kilábaláshoz? - Ezekre a kérdésekre kaphatnak választ az érdeklődők november 11-én, szerdán a Halis István Városi Könyvtárban.

Az Első Kézből a Hajléktalanságról (EKH) című előadás különlegessége, hogy nem szakértők vagy kívülállók beszélnek a témáról, hanem maguk az érintettek osztják meg személyes tapasztalataikat és történeteiket. Három előadó mesél saját sorsáról, a hajléktalanság mindennapi valóságáról és a kiemelkedés lehetőségeiről.

A kezdeményezés célja, hogy a személyes élményeken keresztül közelebb hozza a társadalomhoz a hajléktalanság kérdését, és segítsen árnyaltabban megérteni az érintettek helyzetét. A program november 11-én, 17 órakor kezdődik a Halis István Városi Könyvtárban.

Az augusztus végi stratégia konferenciának link plenáris ülésén több félmondat is utalt az utóbbi évek szakmai tévedéseire, hibáira. Ám, hogy ezek pontosan mik voltak, és miért voltak tévedések, netán milyen hatásuk volt, arról nem esett szó. Ha így marad a helyzet, az csökkentheti a szakmai tanulási és megújulási képességet. Ezért is érdekes a múlt heti KIT-kérdés tárgya és eredménye. A nem reprezentatív válaszok:

0 - Spongyát rá!
30 - Minél pontosabban megnevezni, hogy tanulhassunk belőle
1 - Megbüntetni a felelősöket!
1 - Elég általánosságban utalni rájuk
3 - Nem voltak olyanok.

Eszerint az elsöprő, közel 90%-os igény mutat a feltárás szükségességére. Mindez diagramon: link . (MG)

A közgyűjteményi dolgozók méltó megbecsülése nem halogatható tovább!

A közgyűjteményi szakmai szervezetek közös állásfoglalásban hívják fel a figyelmet az ágazatban dolgozók hosszú ideje rendezetlen bérhelyzetére. Üdvözöljük a 2027-re bejelentett 10,7%-os béremelést, ugyanakkor hangsúlyozzuk: ez jelentősen elmarad a korábban ígért 25%-os emeléstől, és önmagában nem jelent érdemi megoldást a felhalmozódott bérfeszültségekre. A könyvtárak, múzeumok és levéltárak nélkülözhetetlen közfeladatokat látnak el. Az itt dolgozó, magasan képzett szakemberek munkája társadalmi érték, amelynek megfelelő anyagi elismerése elengedhetetlen. A megkezdett bérrendezésnek folytatódnia kell! Valódi, rendszerszintű megoldásra, kiszámítható szakmai jövőképre és érdemi intézkedésekre van szükség. A közgyűjteményi szakmai szervezetek egységesen állnak ki mindezek mellett, és készek a további szakmai párbeszédre. A közgyűjtemények jövője a bennük dolgozó szakemberek megbecsülésén is múlik.

Közös szakmai állásfoglalás a közgyűjteményi dolgozók 2027. évi béremeléséről: link

A kulturális és egyetemi élet szereplői, közgyűjteményi dolgozók, alkotóművészek, kultúrmunkások jelezték felháborodásukat és csalódottságukat a hétvégén, amikor napvilágot látott a kormány 2027-es költségvetés-tervezete. Merthogy abban változatlan, vagy még nagyobb költségvetéssel, lényegében érintetlenül benne maradt az Orbán-korszak számos torz kreatúrája.

De nemcsak a kultúráról, és nem csupán néhány intézményről és területről van szó. Rainer M. János történész Facebook-posztja további anomáliákra mutat rá. Így például az orbáni történeti és politikai narratívát építő és azt propagáló intézetek továbbélésére: "Az orbánista emlékezetpolitikai intézmények állami támogatása lényegében változatlan lesz jövőre. A Magyarságkutató, a Veritas, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Hivatala, a Nemzetstratégiai Intézet, a Nemzeti Örökség Intézete és a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért együttes állami támogatása kb. 7,4 milliárd forintra rúg." Rainer M. János történész szerint, ha az orbánizmus intézetei csak a felét kapnák a jelenlegi tervezett összegeknek, már megvolna a fedezet a közgyűjteményi dolgozók nagyobb arányú béremelésére.

A közgyűjteményi terület dolgozóinak szakszervezete, a KKDSZ szinte azonnal a választások után tájékoztatta miniszterelnököt a dolgozók elfogadhatatlan bérhelyzetéről. Május elején egyeztetést kezdeményeztek Tarr Zoltán kultúrárt felelős miniszterrel is, vele nem sikerült találkozniuk, de Sári Zsolt, közgyűjteményekért felelős államtitkárral igen. Dobrovits Orsolya, a KKDSZ elnöke a Qubitnek elmondta:
"A 10,7 százalék eleve úgy áll össze, hogy nő a garantált bérminimum és benne van az SZJA-kedvezmény, tehát végső soron alig van bérnövekedés, sokaknál pedig nincs is. Tudjuk, hogy nem a Kulturális Minisztérium őrzi a kassza kulcsát, ezért a Pénzügyminisztériumot is megkerestük, ott viszont azt a választ kaptuk, hogy menjünk vissza a kultúráért felelős minisztériumhoz. Vagyis tovább él ugyanaz a struktúra és módszer, ami ellen tiltakoztunk. Sokszor elhangzott, hogy 16 év bűneit, mulasztásait nem lehet egycsapásra jóvá tenni. Ez igaz, de jelenleg az út sem látszik, amin elindultunk volna."

A Linzi Városi Könyvtár aktívan segít fenntarthatóbbá és klímabarátabbá tenni a mindennapjaidat, megosztás, kölcsönzés, újrafelhasználás, javítás, barkácsolás vagy közösségi csere révén (fotókat ld.: link ). Pl.:
- Fairteiler - Együtt az élelmiszer-pazarlás ellen: ingyenesen leadhatsz és magaddal vihetsz élelmiszert
- Repair café (közösségi szerelőműhely) havonta egyszer megjavítják az elromlott tárgyakat és bővítik a javítási készségeket
- Dingelei(h) - dolgok könyvtára - 160 hasznos kölcsönözhető tárgy (pl. JBL party hangszóró, álló evezős deszka, szerszámok és varrógépek)
- Linzrad (teherkerékpár-kölcsönzés) - több helyen a városban
- Klímarejtvény - a klímaoktatás találkozik a csapatépítéssel; közös, szórakoztató workshop az éghajlatváltozásról. A Klíma Rejtvény egy együttműködésen alapuló, lebilincselő workshop az éghajlatváltozásról. A Kormányközi Éghajlatváltozási Testület gyűjtötte tudományos információkat bontja le, és 42 játékkártyán foglalja össze. Csapatként ok-okozati sorrendben rendezzük el ezeket a kártyákat, így mindössze három óra alatt átfogó képet kapunk éghajlati rendszerünkről. Kollektív ötletelés és beszélgetés révén felfedezzük saját cselekvési lehetőségeinket.

A könyvtár előterében
- CD-k, újrahasznosításra (vö.: Régi CD-ket lehet leadni Linz közkönyvtárában link ) a Linz AG-val partnerségben.
- Használt mobiltelefonok az 1. emeleten adhatók le, használt elemek pedig a földszinten.
- Használt papírtérképeket a Linz-i Alpok Egyesület a könyvtárban gyűjti, újrahasznosításra (upcycling).
- A Városi Könyvtár Klímasarok (KlimaEck) részlegében kölcsönözhetők válogatott, éghajlattal kapcsolatos témájú médiaanyagok.

A könyvtár e tevékenysége több díjat is kapott. Pl.: Felső-Ausztriai Állami Környezetvédelmi és Fenntarthatósági Díj 2024., 1. helyezés az Osztrák Könyvtári Szövetség (BVÖ) 2024-es Könyvtári Díján a részvételen alapuló projektek kategóriában. A KlimaEck projektet 2024-ben Linz város Klímaalapja finanszírozta, és az Felső-Ausztriai Klímaszövetséggel együttműködésben valósult meg. Köszönetet mondunk partnereinknek és a közösségnek, akikkel a KlimaEck Linz élénk klímatalálkozóhellyé vált. (ref.: MG)

Sok vendéget zavar, amikor rég nem látott ismerősével beül egy helyre egy kávéra, és a másik asztalnál emelt hangon online értekezlet zajlik. Sok vendéglátóst pedig az zavar, hogy az órákig mítingelő vendég csupán egy eszpresszó áráért foglalja a teret. Nemrégiben laptophasználatot visszaszorító intézkedéseket vezettek be több budapesti helyen is, így már nem lehet a nap bármely órájában vagy a kávézó teljes területén órákig dolgozgatni és az asztalt elfoglalni. De miért csinálják ezt egyes vendégek, és hogyan lehet közösen kialakítani egy vonzó kávéházi kultúrát?

Ma a kávézók már sokkal inkább építenek a fogyasztásra, mint a közösségi élmény biztosítására. Saly Noémi kávéháztörténész elmondása szerint annak ellenére, hogy nő a kifejezetten coworking célból létrehozott közösségi terek száma, ezek sokak számára még ismeretlenek. A tanulni vagy dolgozni vágyó emberek továbbra is szívesen választják a számukra komfortos kávézókat, azok viszont több esetben már egyre kevésbé látják őket szívesen. "A vendéglátás elfelejtette mi az, hogy kávéház" - fogalmazott Saly Noémi.

A kávézói környezet bizonyos feladatoknál valóban segítheti a gondolkodást: egy 2012-es kísérletsorozatban a mérsékelt háttérzaj kedvezett a kreatív teljesítménynek, míg a túl nagy zaj már rontotta azt. Ettől persze még nem lesz mindenki produktívabb egy kávézóban, de jól mutatja, hogy a környezet és a zajszint is befolyásolhatja, hogyan dolgozunk.

Habár sokan a könyvtárakat választják a vizsgára való felkészüléshez, a kávézók azért komfortosabbak, mert ha többen érkeznek, akár segíteni is tudnak egymásnak, szabadon tudnak enni-inni, és nem szegeződik minden szem rájuk, ha épp hangosabban beszélgetnek - mondták el a diákok. Emellett még az is pluszenergiát ad a dolgozónak/tanulónak, hogy láthatja, mások produktívak körülötte. Az említettek bekapcsolják az agyban a "munka üzemmódot" - a baj ezzel csak az, hogy ez nem az a szolgáltatás, amit a kávézók elsősorban nyújtani szeretnének. Persze vannak kivételek.
A Starbucks már a kezdetektől fogva kifejezetten úgy pozícionálta magát, mint "egy harmadik tér" az otthon és a munkahely között. A világcég a 2000-es évek elején vezette be a WiFi szolgáltatást üzleteiben, ezzel kommunikálva a vendégkörnek, hogy szabadon használhatják a kávézókat munkavégzés céljából.

Új helyet kaptak a régi, gazdára váró kötetek a Paksi Pákolitz István Városi Könyvtárban. Az antikvárium a könyvtár eddig kihasználatlan, kissé kaotikus sarkából született meg, és már várja a böngészni vágyó látogatókat. A Villany utca 1. szám alatt egy eddig kevésbé szem előtt lévő könyvtári zug alakult át. A korábban csak "függöny mögötti" vagy "lépcső alatti" területként emlegetett helyiséget újragondolták, rendbe tették, és mostantól a régi könyvek birodalmaként működik.

A könyvtár közösségi oldalán számolt be arról, hogy a hagyatékokból bekerült, illetve az állományból selejtezés miatt kikerült könyvek végre méltó helyre kerültek, hogy új olvasókra találjanak. A frissen megnyitott antikvárium nem a megszokott könyvesboltok rendjét követi. Nincs katalógus, és egyelőre szigorú rendszerezés sem, éppen a szabad böngészés adja a hely különlegességét. A könyvtár munkatársai szerint a kialakítás még változhat, a helyiség arculata tovább formálódik, de ez nem akadálya annak, hogy az érdeklődők már most betérjenek.

A digitális világban való eligazodást segíti egy új lakossági szolgáltatás. A FSZEK Okospont célja a közérthető, biztonságos és személyes segítségnyújtás az okostelefonok, digitális eszközök, online szolgáltatások, vagy akár az elektronikus ügyintézés terén.

FSZEK Okospont néven új lakossági szolgáltatást indít a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, megkönnyítendő azoknak az életét, akiknek gondjai támadnak az egyre bonyolultabb és kiismerhetetlenebb digitális világban való eligazodással. Az új szolgáltatás célja, hogy közérthető, biztonságos és személyes segítséget nyújtson mindazoknak, akik a mindennapi digitális eszközök, online szolgáltatások, elektronikus ügyintézési felületek vagy információforrások használata során elakadnak.

Az Okospont nem egyetlen korosztályt céloz: bárki fordulhat az FSZEK könyvtárosaihoz digitális kérdéseivel. A szolgáltatás alapelve, hogy a munkatársak nem a használó helyett végzik el a feladatot, hanem megmutatják, elmagyarázzák és végigkísérik annak lépéseit, ezzel támogatva a digitális önállóságot. Ezt fejezi ki az Okospont üzenete is: "Értsd. Tudd. Használd."

A Theodore Roosevelt elnöki könyvtárának meghatározó eleme a táj. Építészek, tájépítészek és ökológusok közös munkája révén a helyszín, a környezet és a történelem egyetlen, átfogó élménnyé áll össze. A látogatók olyan élő tájban mozognak, amely éppúgy hívogat felfedezésre, mint elmélyült gondolkodásra. Az épület szerves része a tájnak: diszkréten helyezkedik el a magaspart peremén, lejtős kialakítása révén pedig belesimul a környező földfelszínbe, miközben megnyílik a Nemzeti Park, a Little Missouri folyó völgye és az Elkhorn Ranch irányába. A látogatók nem csupán megismerik a 26. elnököt, hanem tanulnak is tőle: megtanulják, hogy a bátorság nem feltétlenül jár hangoskodással.

(Megjegyzés: - Theodore Roosevelt a korábbi, 26. elnök (1901-1909), republikánus, "Teddy", természetvédő, a Panama-csatorna építésének kezdeményezője. Vele "szemben" Franklin D. Roosevelt a későbbi, 32. elnök (1933-1945), demokrata, a New Deal és a második világháború elnöke; az egyetlen, akit négyszer választottak elnökké.)

"Ivicsics Borbála a BKK - Budapesti Közlekedési Központ szakértőjeként és városban közlekedőként is nap mint nap tapasztalja, hogy mennyire fontos lenne a biztonságos városi környezet mindenki számára. Ha nyitott szemmel és elmével jársz, te is észreveheted, hogy mi az, ami neked nem, de másoknak akadályt jelenthet. Találkoztál ilyen városi problémával? Jelentsd be a Járókelőn!"

Ivicsics Borbála mozgássérültként látja el feladatát. Így nehezen merül fel, hogy ne "testközelből" érzékelné a szolgáltatás mozgássérültek szempontjából kritikus hiányosságait. Azokat, melyek a többi ember számára alig tűnnek fel. Az esélyegyenlőség, befogadás, minőségirányítás "hatáskörébe" tartozó funkció illetve szemlélet könyvtári online és offline szolgáltatások számára is kialakítható - ahogyan az "A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; 'Indulás')" link című dokumentumban is szerepel, országos hatáskörben tervezve a monitorozás, visszacsatolás és a helyzet javítására vonatkozó könyvtárakat, könyvtárosokat támogató szolgáltatást. (MG)

A DIKW piramis logikája egyszerű, a rövidítés feloldása elemei angol nevének kezdőbetűi. Legalul az adat (data) található, utána az információ (information), ezt követi a tudás (knowledge), végül pedig a csúcson a bölcsesség (wisdom). A tudás szintjeinek egymásra épülését, hierarchiáját szemléltető fogalmat létrejötte óta sokan csiszolják, kritizálják hierarchikus mivoltát, illetve próbálják értelmezni, megragadni a különböző szintek közötti különbségeket. Én megújítani szeretném :)

A piramis első szintje számomra azt írja le, hogy valamit tudunk, vagy sem (adat), utána, hogy mit tudunk (információ), később hogy hogyan használjuk (tudás), végül pedig hogy miért tesszük mindezt (bölcsesség). Nem szétválaszthatók logikailag és folyamatában, és ahogy az előbbi szerzők is kiemelik, az, hogy hogyan érzékeljük ezeket, illetve hogyan is működhet, nagyon változatos lehet az információs társadalomban.

Az AI korában a két alsó réteg tömegcikké válik. Az algoritmusok soha nem látott sebességgel és mértékben dolgozzák fel a strukturálatlan adatokat, és szintetizálnak belőlük kontextussal rendelkező információt. A nagy nyelvi modellek és a gépi tanulási rendszerek képesek a tudás illúzióját vagy egyfajta szintetikus tudást generálni. Kiválóan ismernek fel rejtett mintázatokat és statisztikai korrelációkat, így a hogyan kérdésre gyakran meggyőző választ adnak. Ugyanakkor ez a tudás nem tapasztalati. Hiányzik belőle a valódi ok-okozati összefüggések mély megértése. A gép képes tudásként tálalni egy predikciót, de nem érti annak fizikai vagy társadalmi kontextusát. A gép tudása valójában csak magas fokú, valószínűségi alapú információ-szintézis.

Úgyhogy a jövő DIKW piramisa szerintem inkább egy homokóra. (...) A jövő már nem a puszta adatelemzés, hanem a szintetikus tudás kritikus hitelesítése és kiválasztása, az AI rendszerek felelős, emberközpontú irányítása. (...) A kölcsönvett tudás korlátainak felismerése, elhelyezése életünkben nem csak alázatot, és őszinteséget igényel, de egy új társadalmi képességet is, a mesterséges intelligencia írástudást.

Ismerik a régi pesti viccet, amiben a pincér megkérdezi a vendéget, hogy ízlett-e az étel, de a választ már meg sem várva nyújtja a számlát? Valahogy így fest ma a társadalmi párbeszéd is. Asztalhoz lehet ülni, a mikrofon be van kapcsolva, csak éppen a forgatókönyv már rég megíródott. A szakszervezetek negligálása nem egyszerűen politikai baki - ez a nagy csel, amivel a valódi vitát cserélik le egy jól koreografált biodíszlet bemutatóra.

Kormányváltás történt, új miniszterek érkeztek, új ígéretek hangzottak el. A szakszervezetek azonban egyre több ágazatban ugyanazzal a jelenséggel szembesülnek. A döntések megszületnek, a bejelentések elhangzanak, az érdekképviseleteket pedig legfeljebb utólag tájékoztatják. A rendvédelemben, az egészségügyben, a szociális szférában, a közgyűjteményi területen, az oktatásban, a villamosenergia-iparban és a honvédelemben tapasztalható feszültségek egy súlyosabb, rendszerszintű problémára utalnak. Arra, hogy Magyarországon továbbra sem sikerült megteremteni a valódi ágazati érdekegyeztetés feltételeit.

A társadalmi párbeszéd az egyik leggyakrabban hangoztatott politikai ígéret. Kevés olyan kormány van, amely ne hangsúlyozná a munkavállalói érdekképviseletekkel való együttműködés fontosságát. A gyakorlatban azonban már jóval nehezebb elfogadni azt, hogy a szakszervezetek nem pusztán meghallgatandó szervezetek, hanem a gazdasági és társadalmi döntések előkészítésének legitim szereplői.

A 2026-os kormányváltás után érthetően erősödtek fel a munkavállalói várakozások. Az előző tizenhat évben számos ágazatban súlyosan meggyengült az intézményes érdekegyeztetés, beszűkültek a szakszervezeti jogosítványok, és a kollektív munkavállalói érdekek egyre inkább háttérbe szorultak.

Az új kormány a társadalmi párbeszéd helyreállítását és a szakszervezetekkel való együttműködés megújítását ígérte. Az elmúlt hónapok eseményei azonban azt mutatják, hogy a politikai szándék kinyilvánítása és annak intézményes megvalósítása között jelentős távolság maradt.

A legnagyobb probléma már nem is feltétlenül az, hogy nincs kommunikáció. Hanem az, hogy sok esetben van kommunikáció, csak éppen nincs valódi egyeztetés.

Mit tesz az ember, ha hirtelen több ezer könyv sorsáról kell döntenie? Mit tesz akkor, ha ez nem csak fizikai, hanem érzelmi kérdés is? Az egyik válasz szerint:
- "(...) Ha könyvektől akarsz megszabadulni, ne nyisd ki vagy lapozd át őket, olvasni pedig végképp ne kezdj!"
- A másik szerint viszont: "Kezdd azzal, hogy alaposan megnézed magadnak az adott tárgyat. Ha könyvről van szó, vizsgáld meg a kötését, a lapjai szagát, a lapozás hangját, a szamárfüles oldalakat, a beleírt nevet, a gerincről lepergő aranyozást... (...) ... aztán érezd, ahogy a gerinc felől induló, láthatatlan szálak körbefonják az ujjaidat, masnit kötve rá, amit végül a száddal oldasz ki. Mindezt ismételd meg naponta, egészen addig, amíg már nem érzed a szálakat."

A szerző ez utóbbit választja: a rövid könyvben végiglapozza a köteteket, és az idézetekkel megtűzdelt szövegben megpróbálja feltérképezni a könyvekhez, és az azokban leírtakhoz való viszonyát. Az izlandi nyelv sajátosságai miatt (amely sok szempontból rokonítható a magyarral), valamint a könyvkultúra radikális átalakulása miatt (amely a magyarral szemben igen magas szintről indult) a könyvek nominális értéke szinte semmi: 22 doboznyi könyv értéke egy nehezebben megszerezhető verseskötet, a Dunganon által írt Corda Atlantica. Az egy nap alatt elolvasható írás egy izgalmas utazás a könyvek, a könyvek értéke, a nyelvészet, a történelem, a popkultúra és a néprajz, valamint a kultúr- és a családtörténet között.

S a könyv, mely e témát veszi górcső alá: Ragnar Helgi Ólafsson: Apám könyvtára (Typotex, 2026)

A budapesti Rákóczi út egyik régi polgári lakásában könyvek ezrei sorakoznak a polcokon, a kényelmes fotelek és szőnyegek pedig inkább egy otthonos nappalit idéznek, mint egy hagyományos könyvtárat [korábbi híradásunk róla: link ]. Ám a Közkincs jóval több egy könyvgyűjteménynél, közösségi tér is, ahol az olvasás mellett beszélgetések, könyvklubok és kulturális programok hozzák össze az embereket. Megnéztük, hogyan lett Antonia Burrows személyes gyűjteményéből egy mindenki számára nyitott budapesti könyvtár.

Könyvklubok, filmvetítések, esetenként jógaóra vagy borkóstolás teszi még izgalmasabbá a könyvtárat, ami mindemellett a feminizmussal és a különféle háttérből érkező nők segítésével is foglalkozik. A Közkincs életéről Antonia Burrows alapító és Florence Laffitte, a könyvklubok egyik szervezője mesélt nekünk.

Már az elején fontos leszögezni, hogy a Közkincs Könyvtár alapvetően feminista könyvtár, itt főként az ehhez kapcsolódó szépirodalom és szakirodalom kap kiemelt szerepet, de a gyűjtemény ennél jóval szélesebb. A nagyjából 15-16 ezer kötetes könyvtárban vannak szépirodalmi, irodalomkritikai, filozófiai, szociológiai, életrajzi, illetve a rasszizmussal, LMBTQ-témákkal foglalkozó kötetek is. Ahogy a polcokat néztük, feltűnt, milyen sok könyvet találunk, amelyek akár a saját életünkre is alkalmazhatók, így vannak példányok, amelyek a lányok szocializációjával, a párkapcsolatokkal, a nők elleni erőszakkal, a szexualitással foglalkoznak, és amelyek többsége még mindig hiánycikk Magyarországon. Ez a hatalmas gyűjtemény persze nem egy nap alatt jött létre, sokéves gyűjtőmunka áll mögötte.

A brit származású Antonia Burrows története több mint fél évszázada kapcsolódott össze Magyarországgal. Először 1970-ben járt az országban, amely annyira megtetszett neki, hogy a következő években rendszeresen visszatért, később pedig Budapestre költözött. Angoltanárként dolgozott, többek között az ELTE-n is oktatott, és közben egyre inkább foglalkoztatta, hogy a Nyugat-Európában és Amerikában széles körben hozzáférhető feminista irodalom Magyarországon alig volt elérhető. Amikor később Kaliforniában élt, elkezdte gyűjteni ezeket a könyveket, amelyek végül a Közkincs alapját adták.