Nem látja a modellváltás előnyeit Deák Dániel, az első alapítványi fenntartásba került egyetem, a Corvinus kutatóprofesszora.
Deák Dániel kifejti a cikkben:
- Németországban alulról felfelé történik a szabályozás.
- A hazai egyetemi érintettek semmiféle érdemi információval nem rendelkeznek.
- Folyamatosan romlanak a hazai egyetemek helyezései a különböző nemzetközi listákon.
- Megszűnik a formális állami kontroll, de az informális felügyelet ugyanúgy megmarad.
- Az intézmény számára sokkal kevesebb mozgástér marad. Az egyetemtől elvonták a maradék autonómiát.

DD: A magánosításnak pont az az egyik oka, hogy hatalmas pénzek jönnek a kutatás-fejlesztésre és a humán szférára a következő 7 éves uniós költségvetési ciklusban. Sokkal több pénzt kapnak majd az egyetemek, és a kormányzat szeretné ezt a pénzt az utolsó forintig ellenőrizni.
- Nem új épületekben és eszközvásárlásban kell gondolkodni - a kormányzat fantáziája általában csak eddig terjed -, egy egyetem értékét ugyanis nem az épületei, ingatlanjai, eszközei adják, hanem 99 százalékban a tudás és az a reputáció, amit a benne dolgozó értelmiségiek megteremtettek. Nem a rektor, nem a kancellár, hanem az a professzor, aki sikereket ért el belföldön és külföldön. És ez adódik össze abban, amit úgy hívunk, hogy az egyetem hírneve. A kapitalista gazdaságban ez az érték, ez a reputáció pénzben is mérhető. A magyar egyetemek azonban nincsenek kitéve ennek a fajta mérésnek, mert nincsenek versenyhelyzetben. Ennek következtében az, hogy egy adott hely mennyire sikeres, hány hallgató szeretne oda menni, azt nem az ott dolgozók munkája határozza meg, hanem döntő mértékben minisztériumi döntéstől függ.

HVG: Mi segíthetné az egyetemek nemzetközi felzárkózását?
DD: Az autonómia, az önszerveződés. Mert az egyetemi munkatársak, akik összerakják az egyetem reputációját, maguk tudják a legjobban, hogy milyen reális terveik lehetnek, fölmérhetik azt, hogy milyen eszközökkel rendelkeznek, mit tehetnek meg és mit nem. Nálunk azonban semmi ilyesmi nem történik. A sikeres egyetem ugyanakkor nagyon komplikált viszonyban van a társadalom más alrendszereivel. Azt, hogy miképp lehet hasznára a társadalomnak, nem szabad, hogy például a gazdaság, a politika vagy a vallás mondja meg. Ennek az egyetem önértékelő képességén kell múlnia. Ehhez persze bölcsesség és demokratikus kultúra kell.