Szoktak hivatkozni a Willkommenskultur németországi végére. Igen, feltehetően van elmozdulás, szűkebbé váltak a korábban szélesebbre nyitott ajtók. A szűk és tág azonban nem egzakt fogalom, mert ugye: mihez képest?

Akármerre járunk Németországban, rendre visszaköszönnek a tudatos, vagy inkább zsigeri befogadás hol kifejezettebb, hol természetessé vált, ezért külön nem hangsúlyozott jelei. Ilyenek a könyvtában pl.:
- Beszélőórák (Sprechstunden), amelyeken jellemzően önkéntesek beszélgetnek friss bevándorlókkal, akik gyakorolhatják a nyelvet és segítséget kaphatnak hétköznapi dolgaik intézésében.
- Egyszerű nyelvű szövegek, pl. a könyvtár működéséről (rövid mondatok, ismeretlenebb kifejezések nélkül).
- Irodalom, anyanyelven: a polcokon rátalálhatunk urdu, magyar, spanyol, arab nyelvű kötetekre is, főként a gyerekrészlegen.
- A bevándorló gyökerű könyvtárosok a létükkel is bátorítják a nem helyben születetteket a betérésre.
- Rendezvények és kiállítások: a különböző hátterű emberek közötti kapcsolatokat segítenek generálni, a helyben születettek és a bevándorlók kölcsönös hasznára.
- Kifejezett, buzdító feliratok: "Üdvözlünk minden méretet, minden színt, minden kultúrát, minden nemet, minden hitet, minden vallást, minden életkort, minden típust, minden embert" (szék felirata Trier közkönyvtárában). (A fotókat ld.: link )

S hogy mindez extra ráfordítás?! Akár így is megközelíthető, de akár úgy is, hogy az ilyen akadálymentesítés a túlélés kérdése vagy közérdek is lehet: ami a speciális helyzetűeknek jó, az a közösség egészének is jó!
Fontos azt is tudni, hogy a felsorolt befogadó tevékenységek egy részében nem könyvtári munkatársak illetve költségvetés áll, hanem a könyvtár biztosít helyszínt, publicitási, reklámozási és szervezési hátteret.

Tágabb, közgazdasági összefüggést tekintve e tevékenységek a jövőbeni nagyobb versenyképesség előrejelzői. mármint, ahol csinálják ezeket. (MG)