Van előzetes cenzúra - abba tartozik a valamilyen szinten megfélemlített emberek öncenzúrája is, és az is, amikor a cenzor nem engedi valamely mű vagy annak részletének megjelenését. Az utólagos cenzúra a kiadás utáni korlátozásra utal: például a megjelent példányok lefoglalása, és / vagy megsemmisítése, törlés az internetről, vagy a megjelent művek részben egészen fizikai olvashatatlanná tétele. Ez utóbbiból mutat be példákat az anderlechti Erasmus Múzeum link .

Mint írják a múzeumban: "Jóllehet Erasmust gyakran támadták teológusok és egyháziak olykor képmutató módon, élete során nem cenzúrázták. Azonban IV. Pál pápa által 1559-ben megjelent első Tiltott Könyvek Jegyzéke Erasmus egész életművét elítélte.
Ezt a radikális álláspontot némileg tompította 1564-ben, amikor megjelent a második, az úgynevezett Tridenti Tanács Index, amely Erasmust a részleges cenzúra alá eső szerzők közé sorolta. Ez a cenzúra megtiltotta azoknak a szövegeknek az olvasását, amelyekben bizonyos tiltott részek nem voltak kitakarva. Csak cenzúrázott és átdolgozott változatokat lehetett közzétenni. Ma már nem tekinti Erasmust gyanúsnak a katolikus egyház."

A link oldalon található galériában látható olyan eredeti Erasmus-mű, melynek
- kifogásolt lapjait összeragasztották,
- a lapokat pengével kivágták,
- az kritizált sorokat fekete vagy kék tintával besatírozták,
- a sorokat leragasztották.

Erasmusról készítettek a ma tapasztalt diskurzusokhoz hasonló, propagandisztikus szellemű rézmetszetet is: műveit patkányok rágják, az ihletet pedig az ördögtől kapja. Portréja mellől Medusza néz (hajában kígyók), akinek csúfsága miatt - a mitológia szerint - mindenki kővé dermed, aki rápillant. (MG)