"Közel húsz évet dolgoztam könyvtárban, de legfőképpen kíváncsi vagyok. Most oktatóelőadásokat tartok gyerekeknek. Ugyanakkor rajongó is vagyok. Rajongok a Science-Fiction-ért, a Star Wars világáért, de különösen az ókor és középkor történelméért rajongok.

A hobbinál jobban hangzana a hagyományőrző vagy kísérleti régész, de azzal messze túlértékelném a tevékenységemet. A kíváncsiság, a jobb megérthetőség mozgat. Igyekszem persze megragadni a és visszaadni a kor valós hangulatát. Nem olvasni akarok róla, hanem kézben tartani, megtapintani, megtapasztalni. Ehhez persze elég sok dolgot újra kellett alkotni (ez az, ami talán a legfőbb hobbim... a dolgok létrehozása), amihez nagyon sokat kellett olvasni könyveket, folyóiratokat, internetes forrásokat, kutatni mindenfele.

Hiszek abban, hogy a tanulás akkor a leghatékonyabb, ha nemcsak a könyvek által szerzünk ismereteket, hanem halljuk, látjuk, tapintjuk és kipróbáljuk.
Az utóbbi hónapban könyvtárról könyvtárra utaztam, történelmi ismeretterjesztő élményórákat tartva. Azért, mert
- évek óta csináltam és már kissé hiányzott ez a kapcsolat a gyerekekkel
- ne maradjanak parlagon szemléltető holmik, ha használhatók tanulásra
- maradt még a könyvtári időből származó késztetés.

A köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nkt.) szeptember 1-jétől hatályos 27.§ (2) bekezdése szerint az általános iskolában 16 óráig foglalkozásokat kell tartani.
Az utóbbi 12 évben szembe kellett néznie a könyvtáraknak azzal a ténnyel is, hogy negatív hatásként élik meg az általános iskolások egész napos távolmaradását. Hisz reggel nyolc órától délután négyig kötelező iskolában lenniük, mivel erre törvényi szabályozás van.
Ugyanezen törvény 46.§ (1) bekezdés a) pont szerint a tanulóknak kötelessége a 16 óráig szervezett egyéb foglalkozásokon részt venni. Ezek a szabályok minden évfolyamra vonatkoznak (1-8.).
Akkor úgy okoskodtam, hogy ezzel a módszerrel (és ebből csak egy volt a történelem) aktív és látványos kapcsolatot lehet fenntartani a korosztállyal és az iskolákkal.

Piszkosul élveztem ez élményórákat. Nemcsak önmagában az "adni jó" elven történő előadást, hanem a végén a lepacsizást egy egész osztállyal, a spontán tapsvihart egy másiknál, vagy az olyan felvezető bemutatást, mintha személyesen Leonidász spártai király érkezett volna meg. A visszavárásokról már nem is beszélve. Van, aki a horvát tengerparton nyaral, én 600 km körutazáson, hat város könyvtárában töltődtem fel.
Edgar Dale, az Ohio egyetem tanára szerint az ember a szóban vagy írásban kapott információknak mindössze csak az 5-10 százalékát jegyzi meg. A média (például egy film) 25 százalékos teljesítményre képes.

A szerepjáték útján történő tanulás 40-60 százalékra emeli a befogadás mértékét. A legjobb, 80-90 százalékos teljesítményt pedig a téma saját bőrünkön való tapasztalata nyújtja.
E. Dale a médium kiválasztásához a következő pedagógiai-módszertani jó tanácsot adta: "Ereszkedj olyan alacsonyra a skálán, amennyire csak szükséges a tanulás biztosítása érdekében, de emelkedj olyan magasra, amennyire csak tudsz a leghatásosabb tanulás érdekében!"
Mindezt 45 percbe kell sűrítenem úgy, hogy megmaradjon és élményszerűnek, a korosztály számára érdekessé, befogadhatóvá válónak." (A fotókat ld.: link )