A legtöbb könyvtár a könyvtári látogatottság növekedését várja el a lebegő állomány szisztémájának bevezetésével. Elméletben jól működik ez a terv, a valóság viszont a Nashville-i Könyvtárban másként alakult. [A lebegő állomány e cikkben értelmezett koncepciója szerint a használók a hálózaton belül bárhová visszavihetik a dokumentumokat, melyek azután egyéb tervszerű mozgatás hiányában ott is maradnak.]
Egy ALA által megrendezett műhelyfoglalkozást követően sok könyvtár kezdett bele ilyen projektbe, egyrészt az állomány frissítését, másrészt a várakozási idő lecsökkentését várva ettől a lépéstől. A Nashville-i Könyvtárban is bevezették ezt a rendszert, de mivel a minőségellenőrzés nem volt megoldva, ezért ellenőrizni sem tudták, hogy ténylegesen mennyire növekedett a könyvtárak látogatottsága ettől a lépéstől.
A lebegő állomány projekt alatt a tényleges állomány selejtezésére fókuszáltak, ezzel is növelve a helyet a polcokon. Egy későbbi felmérés során viszont kiderült, hogy ez a fajta "állománynövelés" nem hozott tényleges sikert.
7 %-kal csökkent a szépirodalmi állomány, 56%-kal az öregbetűs könyvtári anyagok kölcsönzése (4 fiókkönyvtár kivételével, melyekben a számok a felmérések alapján mindig magasabbak voltak. Ez beszámítható a nevezett könyvtárak jobb felszereltségének, a kedvezőbb támogatási formának, a könyvtárak elhelyezkedésének is).
A legnépszerűbb szépirodalmi művek kikölcsönzésére is negatívan hatott a lebegő állomány bevezetése.
A szakkönyvek kikölcsönzését nem befolyásolta akkora mértékben a változtatás.
A szerző rámutatott, hogy a felhasználók bármelyik fiókkönyvtárba visszavihették a kikölcsönzött könyvtári tételeket, ezzel is növelve néhány népszerűbb alkönyvtár állományát.
Megállapítható, hogy a lebegő állomány létrehozása nem mindenkinek ajánlott. Előnyt jelent az állományt frissítése, de a könyvtárhasználók szokásait kell leginkább figyelembe venni.
A kísérlet negatív hatása miatt visszaállították az eredeti rendszert, és azóta a könyvtárhasználat megtöbbszöröződött. (ref.: NM)