... hallom több könyvtárostól is, amikor a téma és a réma kérdése merül fel. Rövid emlékeztető:
- téma: a közlés tartalmának összegző megjelenítése, pl. Ülést tartott a könyvtári bizottság / Meglátogatták a várhegyi könyvtárat
- réma: ízelítő a befogadót érdeklő lényegi tartalomból, pl.: XY lett a könyvtári bizottság új elnöke / A várhegyi könyvtár 20%-kal növelte használóinak számát.

A címben szereplő blikfang nyilván kis túlzás: a réma természetesen nem lépheti át a tárgyilagos, korrekt híradás határát. A puszta téma közlése ugyan korrekt, de jóval kevésbé kelti fel a lehetséges olvasó érdeklődését. És itt van az eb elhantolva. Ha a közlés funkciója az, hogy minél több érdeklődő számára átadja a számára releváns tartalmat, akkor a puszta téma közlése éppen ennek a célnak az elérését korlátozza. A szerző vagy szerkesztő önkezűleg lövi lábon magát a futóverseny előtt. Ha ugyanis a cím nem kelt érdeklődést, akkor a tartalom nagyszerűsége egyszerűen tárgytalanná, hiábavalóvá töpörödik. Aminek persze az ellenkezője sem szerencsés, azaz a figyelemfelkeltő cím mögötti gyengécske tartalom is visszaüt. Az első esetben érdektelenséggel, a második esetben csalódással reagál az olvasó. A megoldás lehet a két szempont kombinálása is. Pl. alcímes megoldással: XY lett a könyvtári bizottság új elnöke - Ülést tartott a könyvtári bizottság. Szerencsés, ha a réma a nagyobb figyelmet kiváltó első tag, ugyanis érdeklődés esetén az olvasó tovább olvas. A téma előbbre helyezésénél ennek kisebb az esélye.

Amikor tehát következetesen csak témával találkozunk a tájékoztatás szakemberei, a könyvtárosok által készített közleményekben - legyen az továbbképzés, szakmai sajtó, híradás, szakkönyv, konferencia -, akkor az a tájékoztatási képesség súlyos hiányára, a marketingorientáció elégtelen szintjére utal. (MG)