A St. Louis Megyei Könyvtár link (SLCL) Missouri állam legforgalmasabb nyilvános könyvtára. A megye lakosságának (több mint 860 000 fő) szegénységi küszöb alá eső aránya 0,3 százalék és 25 százalék között ingadozik. Az SLCL 2022-ben elnyeri a Gerald M. Kline Családi Alapítvánnyal közösen kidolgozott 2024-25-ös Jerry Kline Közösségi Hatás Díjat is. A díjjal a közkönyvtárat mint létfontosságú, magas szintű közösségi értéket ismerik el. Az elismerést az erős, kölcsönös partnerséggel lehet kiérdemelni. (A teljes cikk 2012-től máig végigkíséri a változtatást a tervezéstől a közösségek kialakításáig, beleértve az épületfelújításokat is. Itt a partnerségeket, a külső és belső erőforrásokat és az elért eredményeket emeljük ki - A Szerk. )

- Az SLCL és a megye közösen megalakította a Digitális Egyenlőségi Kezdeményezést. A Covid idején a távoktatáshoz 4 millió dolláros megyei támogatással 39 iskolai körzetben 10 000 hotspotot, 2500 Chromebookot és Tutor.com előfizetéseket adtak. Más forrásokból a könyvtár 3000 táblagépet osztott szét az idősek társadalmi elszigeteltségének leküzdésére.
- Az Operation Food Search (OFS) éhínség elleni segélyszervezettel együtt 2020-tól 2,4 millió OFS-étkezést szolgáltak fel 10 fiókban. 2023-ban az OFS és a könyvtár élelmiszer éléskamrát hozott létre (Rock Road Branch): polcokon tárolható, egészséges rágcsálnivalókat oszthatnak ki a dolgozóknak.

- Az SLCL a St. Louis Area Diaper Bankkal (SLADB) dolgozott együtt 2019-ben. Ez volt az első nemzeti pelenkabank-ügynökség - közkönyvtár kapcsolat az országban. A családok hat fiókban vehettek át havi pelenkakészletet és ajánlásokat is kaphattak a hosszú távú pelenkaellátáshoz és a családtámogatáshoz. A világjárvány idején volt mód autós átvételre is. (folyt. köv.) (Ref.: Szabó Eszter)

Világverő bokszolók beazonosításában kér segítséget a könyvtár - azaz, közvetett módon elismeri: a könyvtárosok nem tudnak mindent. Ez azonban az őszinteség mellett kiváló lehetőség arra, hogy a használó értékesnek érezze megát, és tudása a közösséget gyarapítja. Sajnos ritka a hazai példa ilyen együttműködésre. Pedig például a méltán híres Fortepan állományát és a bennük lévő tudás nagy részét is használóitól szedi. S e folyamat során válik a közösség értékes, elismert forrásává. (MG)

Egy több, mint 57 évvel ezelőtt készült fotón szereplő sportolókról szeretnének többet tudni a Vachott Sándor Városi Könyvtár helyismereti részlegének munkatársai, ahol a fotógyűjtemény nemrég ezer darab értékes fényképpel gazdagodott. A fotókat Szendrővári György készítette, aki az egykori gyöngyösi Zalka SE, és a Heves Megyei Építőipari Vállalat hivatalos profi fotósaként dolgozott. A kép, amelyet közzétettek, 1967. december 6-án készült néhány Zalkás bokszolóról. A fotón eddig három személyt sikerült beazonosítani: Szakál Béla edzőt, Klenovics Ferencet és Mincsik Miklóst. A többiek kilétét azonban egyelőre homály fedi, ezért a könyvtár arra kérik a lakosokat, segítsenek a beazonosításban.

Dr. Vinkler Bálint, helyismereti könyvtáros lapunknak elmondta: várhatóan a továbbiakban előbukkannak majd olyan kuriózumnak számító fotók, mint a 80-asi városrész régi épületeinek, vagy a Toronyháznak az építése. A régi képeket mindig szívesen várják a könyvtárban, ezeket digitalizálják. A közeljövőben a nagyobb gyöngyösi építkezésekről készült képeket szeretné digitalizálni és előhívni a Vachott Sándor Városi Könyvtár.

Visszaszámlálás indul. Ezek az Utolsó napok. Baróthy Zoltán regényének fejezetei visszafelé számozódnak, elérve a végkifejletet: egy csatát a nemzeti könyvtár kincseiért a mindent magának akaró hatalom és az örökség megőrzését szívügyként kezelők között. Ám már az összecsapásig vezető út sem leányálom, sok esetben inkább lidércnyomásszerű: a könyvekbe zárt szellemek ugyanis elszabadulnak... A regény és a könyvtár labirintusát a szerzővel beszélgetve jártuk be.

Népszava: A könyvek, az olvasás amúgy is veszélyes tevékenység, hát még, ha egy-egy olvasmány NTM, azaz nem tárgyi mellékletek kiegészítéssel kerül katalógusba, értve itt a fentebb már említett és nem mindig jóakaratú fantasztikus lények elszabadulását. Ez a jelzés egyébként létező besorolási formula?
B.Z.: Nem, ezt speciel én alkottam meg, de a regényben szereplő könyvtári rendszerezés legtöbb formája, struktúrája valóban létezik, esetenként persze valamiképp kiegészítve általam.

Népszava: ... Az említett kulcsfontosságú helyszíne a történetnek a Nemzeti Nagykönyvtár, ami a budai vár komplexumában található, csakúgy, mint valóságbeli ihletője, az Országos Széchényi Könyvtár. Nem titok, hogy egykor ön is a munkatársa volt az intézménynek, a helyismerete innen eredeztethető. Milyen feladatokat látott el a nemzeti kultúra eme fellegvárában?
B.Z.: Kétszer öt évet dolgoztam ott: 2000-2005 között a Kézirattárban, 2014-2018 között pedig több különböző részlegen, a Kézirattárban, a Gyarapítási és a Tájékoztató Osztályon, valamint vezettem látogatói csoportokat. A könyvtárral kapcsolatos tudás, amit ehhez a regényhez felhasználtam, tehát sok pozícióban megalapozódott, ráadásul pont olyan osztályokon dolgoztam, amelyeknek ismerniük kellett a többi munkáját is. Elmondhatom, hogy viszonylag kevesen vannak olyanok, akiknek ennyire átfogó képük lehet a könyvtárról.

Népszava: Elég különleges kollégák veszik körül a fültaláló főszereplő Becsey Gergelyt, aki a könyvkiadó pultnál áll az olvasók rendelkezésére. A karikírozás mellett kijelenthető azért, hogy könyvtárosnak lenni már önmagában is rendkívül sajátos munkavégzés?
B.Z.: Amikor ott dolgoztam, az a mondás járta, hogy a könyvtáros legnagyobb ellensége az olvasó. Nyilvánvalóan történt azóta szemléletváltás ebben, de amikor a volt kollégáim elolvasták a regényemet, hallottam általam nem ismert munkatársak nevét, akikre állítólag egy az egyben illettek a leírások. Egy könyvtár nagyon színes, érdekes és bizarr világ belülről, én ennek a kifejezésére törekedtem, de odafigyelve arra, hogy konkrét személyekkel ne legyenek beazonosíthatók a szereplőim, inkább a mesés fantázia révén mindennek a szellemisége mutatkozzon meg.

Népszava: Tehát a könyvtár alapító okiratából vett mottó - "gyűjti, feltárja és megőrzi" - nem valami elavult szólam?
B.Z.: Ellenkezőleg! Épp az afelett érzett fájdalom, elégedetlenség és düh adta a regény megírásához a hajtóerőt, hogy a mai gyakorlat nagyon sok esetben nem felel meg a mottónak.

Népszava: Ennek fényében a könyvtár szervezeti-működésbeli visszásságairól is sok mindent megtudhatunk?
B.Z.: Ez mindenképpen vállalása a könyvnek. A könyvbemutatón egy volt kollégám oda is súgta: te aztán nagyon bátor vagy, hogy ezt mind megírtad. Még ha a fikcióval párosítva is, teszem hozzá. Mert azért igen erős az érzelmi kötődésem a könyvtárhoz, sok barátom dolgozik ott a mai napig, tehát nem volt könnyű a felháborodásomnak e könyv által nyilvánosan hangot adni, hiszen amit megjelenít, az mégiscsak kultúrpolitikai vetülettel bír - még úgy is, hogy a valóság elemeitől szatirikus, parodisztikus jelleget öltve eltávolodik.

Népszava: S tart egy nagyszabású "könyves apokalipszis" felé, a már említett műfajok mellé a közéleti-közérzeti regény attitűdjét is felsorakoztatva, hiszen a mai magyar politikai hatalomnak és elitnek való kiszolgáltatottságot is tollhegyére tűzi - szóval rendszerkritikus is?
B.Z.: Abszolút. Lehet írni ugyan a könyvtár működési hiányosságairól, a kultúra kiszolgáltatottságáról, de úgy, hogy magáról a politikai rendszerről ne ejtsünk szót, nem érdemes. A szálak mindig felfelé vezetnek... A hősnek pedig egyre nagyobb hatalmakkal kell szembenéznie, és egyre esélytelenebb is ezekkel szemben. Ennek vállalása teljesen tudatos volt.

A Deep Research nevű eszköz napokkal azután érkezik, hogy az OpenAI kiadott egy másikat, amely el tudja intézni a bevásárlást vagy le tud foglalni egy asztalt egy étteremben.

Egy héttel ezelőtt az OpenAI kiadott egy olyan eszközt, amely képes online bevásárolni az élelmiszerboltokban vagy éttermi asztalfoglalást intézni. Most olyan mesterséges intelligencia technológiát kínál, amely képes információkat gyűjteni az egész internetről, és azokat tömör jelentésekben szintetizálni. Az OpenAI a Deep Research nevű új eszközt egy YouTube-on közzétett videóban mutatta be néhány nappal azután, hogy Washingtonban törvényhozóknak, politikai döntéshozóknak és más tisztviselőknek bemutatta a technológiát.

"Olyan összetett kutatási feladatokat tud elvégezni, amelyekhez egy embernek 30 perctől 30 napig tartó idő lenne szükséges - mondta Kevin Weil, az OpenAI termékigazgatója a washingtoni eseményen.
Ezzel szemben a Deep Research a komplexitástól függően öt és 30 perc között képes elvégezni az ilyen feladatokat. A mesterséges intelligencia kutatói az ilyen technológiát MI-ügynöknek nevezik. Míg a chatbotok kérdésekre tudnak válaszolni, verseket írni és képeket generálni, addig az ügynökök más szoftvereket és szolgáltatásokat használhatnak az interneten. Ez a DoorDash-en keresztül történő vacsorarendeléstől kezdve az internetről származó információk szintetizálásáig bármit jelenthet.

"A program képes böngészni a világhálón, és megérti a szöveget, a képeket és a PDF-eket" - mondta Weil. "És mindezt rekurzív módon. Képes egy keresést elvégezni, ami további keresésekhez vezet, majd szintetizálni tudja az összes megismert információt." Weil elmondta, hogy az eszköz által generált jelentések tartalmaznak hivatkozásokat, amelyek megmutatják, hogy hol találták az információt.
De az ilyen MI technológiák még mindig tévedhetnek, vagy akár ki is találhatnak információkat - ezt a jelenséget a kutatók "hallucinációnak" nevezik. Ez azt jelentheti, hogy helytelen hivatkozásokat ad meg.

A kínai DeepSeek mesterséges intelligenciával érdemes foglalkozni a Libraries Lead Podcast szerint.
Háttér: a DeepSeek ezek miatt kiemelten nagy dobás:
1. Költséghatékonyság: a nagy nyelvi modellek, például a ChatGPT fejlesztése általában milliárd dolláros költségekkel jár. Ezzel szemben a DeepSeek csupán 6 millió dollárból hozta létre a saját modelljét, amely teljesítményben vetekszik a legújabb csúcstechnológiás modellekkel.
2. Új üzleti modell lehetősége: a DeepSeek sikere megkérdőjelezi azt az elképzelést, hogy csak a legnagyobb tech cégek (Google, OpenAI, Microsoft) képesek hatékony AI modelleket fejleszteni óriási pénzügyi befektetéssel.
3. Kínai fejlesztés és adatkezelés: a DeepSeek működéséhez való regisztrációkor egyértelműen kijelenti, hogy minden adatot a Kínai Népköztársaság tárol, ami adatvédelmi szempontból aggályos lehet. Ugyanakkor a modell helyben is futtatható, akár internetkapcsolat nélkül is.

Működési különbségek más MI modellekhez képest:
- Látható gondolkodási folyamat: A felület teljesen hasonló, de ha kipróbáljunk a parancsadást, akkor többlet funkciót is láthatunk. Pl. "Hogyan járult hozzá Mike Eisenberg a könyvtárossághoz?" A DeepSeek megmutatja, hogyan "gondolkodik", vagyis lépésről-lépésre leírja azt, hogyan jutott el a válaszig.
Megnézi, milyen információkat talál a keresett személyről, aztán elkezdi keresni, miért lehet fontos és érdekes a könyvtárosság szempontjából. Adott esetben látható, hogy a modell hol téved a következtetésekben, és ez pedig módot ad a korrigálásra is.
- Hatékonyabb modell: a legtöbb modern AI modell több százmilliárd paraméterrel dolgozik, ami óriási számítási kapacitást igényel. A DeepSeek viszont egy nagyobb modell segítségével egy sokkal kisebb, 7 milliárd paraméteres modellt tanított be, amely szinte ugyanolyan pontos eredményeket ad. Ezáltal akár személyi számítógépen vagy mobiltelefonon is futtatható.
- Energiahatékonyság és fenntarthatóság: mivel a kisebb modell sokkal kevesebb számítási teljesítményt igényel, az energiafogyasztás, a hőtermelés és a karbonlábnyom is jelentősen csökken.

A modell nyílt forráskódú, tehát bárki hozzáférhet az algoritmusokhoz, paraméterekhez és működési elvekhez. Ez növeli az átláthatóságot, ugyanakkor felveti a kérdést, hogy egy ennyire hatékony technológia milyen etikai és biztonsági kockázatokat hordoz.

Két további videó a témáról:
a Microsoft korábbi mérnöke beszél a DeepSeekről link ; Egy MI-specialista elemzése link . (ref.: Habók Lilla)

Tág tere van a könyvtár általi MI-oktatásnak link - írtuk a Pénzcentrum híre alapján a múlt héten. A területért Nemzetgazdasági Minisztérium felel, de a Nemzeti Adatvagyon Ügynökség hatáskörébe tartozó terület a képzésben már több-kevesebb tapasztalatok szerzett könyvtárak számára is társadalmi ügy lehet. (MG)

A Palkovics László-féle stratégia 2020-ban még ehhez hasonló hangnemet ütött meg, ami a magyar közoktatás állapotának ismeretében kifejezetten haladónak számított: "A felelős és biztonságos felhasználás érdekében kiemelten fontos az MI kapcsán a fiatalok felkészítése a technológia sajátos veszélyeire, valamint a kritikus gondolkodás fejlesztése. További kiemelt cél a szülők, pedagógusok felkészítése a gyermekek megfelelő védelmére."

... Nem igazán hallani például arról az ambiciózus és állítólag teljesült célról, hogy 2021 végére 100 ezer magyar elvégezzen egy alapszintű MI-kurzust. Azt sem tudni, hogy 2030-ra miként fog 2,5 millió ember MI által támogatott oktatásban részesülni. Főleg, hogy 2025-ben még mindig olyan regulák vannak életben egyes magyar egyetemeken, amelyek plágiummal teszik egyenértékűvé "a mesterséges intelligencia bármely formájával - részben vagy egészben - készült" munkát. ... A magyar kormány MI-politikájának csődje azért is furcsa, mert ha valami, akkor ez valóban szuverenitási kérdés. A gazdaságfejlesztés és a nemzetbiztonság miatt is nagy szükség lenne szuverén MI-re.

Számos skót önkormányzat azt tervezi, hogy bezárja a közkönyvtárait. A szakszervezetek és az állam azonban egyértelműen fogalmaz az ügyben, aggasztónak és rendkívül károsnak tartják a javaslatot. Véleményük szerint a megszüntetés helyett a könyvtári szolgáltatások védelmére kellene fókuszálni.

Számos skóciai önkormányzat ugyanis a könyvtári szolgáltatások csökkentését javasolja, amely mások mellett 13 Aberdeenshire-ben 13, Moray-ban 7 és Perthshire-ben pedig 5 közkönyvtár bezárását jelentené, mert azok jelentős anyagi gondokkal küzdenek. A javaslatot nem nézi mindenki jó szemmel, sőt vannak, akik nemtetszésüknek adnak hangot. Ilyenek McDermid és Barr írók, akik jelenleg a közkönyvtárakat népszerűsítő kampány nagykövetei, mert őket kérte fel erre a Skóciai Nemzeti Könyvtár. Val McDermid úgy véli, a bezárásoknak pusztító hatása lehet az ország kulturális jövőjére nézve.

Angus Robertson kulturális államtitkár nemrégiben a Skót Nemzeti Könyvtár centenáriumi évfordulójának megnyitóján vett részt Edinburghban. Amikor a tervezett könyvtárbezárásról kérdezték, elmondta: "Azt hiszem, mindenkit aggaszt, hogy a könyvtári szolgáltatások csökkenhetnek." A kulturális államtitkár szerint minden olyan intézkedést meg kell vizsgálni, amely a könyvtári ellátás és hozzáférés védelmét elősegítheti.

Nagyon elszomorítana, ha a könyvtárak bezárnának. Mindenképpen szoros együttműködést szeretnék látni az ügy érdekében - fogalmazott Robertson, aki szerint a kultúrára lehetőségként kell tekintetünk, és azon kell gondolkodnunk, hogyan játszhat egyre nagyobb szerepet az emberek egészségében és jólétében. Ezért most újra kell gondolni, hogy a könyvtárak miben segíthetnek.

(Egy éve közöltük.) Nyugdíjas könyvtáros vagyok. Az én generációm még úgy nőtt fel, hogy "csak a szépre emlékezem" és "ne szólj szám, nem fáj fejem". Hogyan fért volna bele mindebbe a kudarc? Most összevetem saját tapasztalataimmal az alábbi cikket link , mert veszíteni is tudni kell ahhoz, hogy nyerni tudjunk.

A svéd Örebro Megyei Régió Könyvtára 2017 óta dolgozik "Kudarctábor"-ral. (Fail Camp). A konferenciákon, találkozókon a kudarcokra vagy olyan dolgokra összpontosítanak, ahol nem minden úgy alakult, ahogy elképzelték: mi a kudarc, a kudarcok elismerése javíthatja-e a munkakörnyezete, a szervezet fejlődését? A válaszok vezettek a "Kudarctábor" elnevezéshez; az eredmény egyszerre módszer és találkozóhely.

Az ötlet a régió Read, bro'! elnevezésű együttműködési projektjéből indult. A fiatal fiúk olvasásösztönzésére összpontosító hároméves projekt nem a tervek szerint alakult. A projektmenedzserük a zárókonferencián azt mondta: inkább arról beszélne, ami rosszul sült el. Belefáradt a jó példákba és a szép konferenciákba. Ekkor jött az ötletük: Nem tehetnék az ellenkezőjét, és nem beszélhetnének inkább a nehéz és rossz dolgokról?

Ki is dolgozták a kudarcokról beszélgetés módszertanát, mert nem mindegy, kik, hogyan, kommunikálnak róla. A konferenciákon kívül csoportos beszélgetéseket szerveztek. (Az említett cikkben a csoportfoglalkozások módszerét részletesen bemutatták, amire most nem térek ki. A végcél, ki-ki kudarcaiból való közös vonások, sajátosságok felismerése, s ezekre alapozva a rossz gyakorlatokból jó gyakorlatok kidolgozása, ami változáshoz - akár innovációhoz - vezethet.)

Az önképzés mellett én ezekből próbálok építkezni:
- Kommunikációs készségek fejlesztése (Segítenek ezen a tréningek? Szerintem csak akkor lesz változás, ha az ott tanultakat valóban átültetjük a gyakorlatba. Feltétel pl. a jó munkahelyi légkör, az elfogadó csoport.)
- Információáramlás javítása (A túlzott tekintélytisztelet, pozícióféltés miatt az érdekérvényesítést külön tanulnom kell + gyűlnek a technológiai fejlődés jó gyakorlatai nálunk is)
- Másokkal való problémamegosztás (Azóta a közös megoldásra törekszem... )
- Leszokás a címkézésről (Nekem az asszertív kommunikáció segített..)
- Perfekcionizmus mérséklése (Van hová fejlődnöm.) (Szabó Eszter ny. könyvtáros)

Nyáry Krisztián:
- A kultúrában azt látjuk, hogy a nyugati világban évről évre csökken a könyvet olvasók száma. Ezen belül a sokat olvasók száma is csökken, miközben még nem találtunk ki hatékonyabb módszert a kreativitás és az empátia növelésére, az intelligencia karbantartására, mint a sok olvasás. Óriási szakadék van az olvasók és nem olvasók között. Korábban az alkalmanként olvasók voltak a legtöbben, ez a réteg fogyatkozik most leginkább. Az is egy világtrend, amit én mint bölcsész természetesen szomorúan látok, hogy az úgynevezett magas irodalom közönsége szűkül. A magyartanárok úgy szokták megfogalmazni, hogy ma már egy középiskolás nem tud minőségi különbséget tenni a Háború és béke és a Trónok harca között, ami kulturális értékmegőrzés szempontjából rossz, de ha közben legalább mégis olvasnak, akkor az egy fokkal mégis jobb.

Egy nemrégiben készült finn kutatás szerint a fiatalok a saját problémáikról akarnak olvasni, és ezeket általában szórakoztató zsánerekben találják meg. Tehát az államnak, az oktatásnak és nekünk könyvcsinálóknak az a feladatunk, hogy közel vigyük hozzájuk a mégiscsak igazán értékeset. Ezzel együtt: azzal, hogy a magyarok többsége nem olvas, nagyjából az európai középmezőnyt hozzuk. Ezen belül a nők többsége még olvas, aminek az lesz a következménye, hogy ők lesznek kreatívabbak és kritikusabban gondolkodók, mert az olvasás ezzel eléggé szorosan korrelál, ami azt jelenti, hogy az úgynevezett kreatív munkákat is a nők fogják elvégezni.

Az információszerzés áttevődése a digitális térbe nem egyszerűen kulturálisan jelent mást, mert a digitalitás az idegrendszert is átalakítja. A záporozó - többnyire képi - digitális ingerek miatt alkalmatlanokká válunk a mély figyelemre, és ez az oka annak, hogy a fókuszált olvasás gondot okoz sok mai gyereknek és fiatalnak. Ma már magyar szakos egyetemisták sem tudnak feltétlenül elolvasni hosszú regényeket.

Aligha véletlen, hogy a Wikimédia Alapítvány összesítése szerint tavaly világszerte a halállal, halálesetekkel kapcsolatos keresések vitték a prímet a Wikipédián (44 millió oldalletöltéssel), megelőzve a második helyen álló, Kamala Harrisszel és az amerikai elnökválasztással kapcsolatos információk begyűjtését. 2015 óta már ötször szerepelt az első helyen az év haláleseteiről szóló oldal, és azóta is rendre a három leglátogatottabb Wikipédia-oldal között volt.

Nap mint nap szembesülünk a halállal, olykor kifejezetten érdeklődéssel fogyasztjuk az elmúlásról szóló tartalmakat.
Már egy ismert ember halála is felkelti a figyelmünket, és sokan kíváncsiak az áldozatokat követelő természeti katasztrófákra, a gyilkossággal végződő bűnesetekre vagy akár egy ilyen fikciós történetre is. De miért? - kérdeztük Kánya Kinga szociológust, gyászkíséréssel foglalkozó szakembert, aki az általa vezetett Napfogyatkozás Egyesület keretében többféle gyászcsoporttal segíti a veszteségek feldolgozását.
A szakember és a szakirodalom szerint azért is övezi a témát ilyen érdeklődés, mert annak ellenére, hogy a média híradásai vagy a kulturális szféra (színházak, irodalom) ontják magukból a halállal kapcsolatos tartalmakat - a filmek ezt gyakran még az erőszak ábrázolásával is "megspékelik", a napi használatban mégis tabusítva van a téma. "Valójában az történik, hogy ezek a tartalmak aktiválják a halálfélelmünket, amit utána persze nem feltétlenül halálfélelemként élünk meg, hanem áttételesen például az öregedéstől, a betegségtől való félelemként, táplálva az ebből adódó szorongásokat" - mondja Kánya. Hozzátéve még, hogy gyakran olyan emberek beszélnek a nyilvánosság előtt a halálról, akik annak nem a legyakoribb formáival találkoznak, hanem például a balesetek, természeti katasztrófák tragikus következményeivel, így ennek a fajta kíváncsiságkielégítő nyilvánosságnak egyfajta torzító hatása is van.

Egészségügyi információ, szakkönyvtár, az orvos is ember... - többfelől közelíthetünk a címben feltett kérdésre. Strukturális erőszak kapcsán megismerhetjük, hogy a rendszer azokat az embereket lehetetleníti el, akik javítani tudnának a helyzeten. A segíteni a segítőket attitűd pontosan ennek az ellentéte. Egyben társadalmi ügy: végülis a mi bőrünkről, mindannyiunkéról van szó... - A társadalmi ügyek kezelése lesz a KIT-műhely egyik témája az MKE idei vándorgyűlésén (júl. 9.-12.). (MG)

"A járvány előtt ritkán láttak síró sebész főorvosokat" - a magyar orvosok nagy része ma is szakértői segítségre szorulna. Eleinte tapssal és adományokkal köszönték meg áldozatvállalásukat, később rajtuk csattant a járvány frusztrációja. Az orvosoknak a Covid után sem volt idejük hátradőlni, sem feldolgozni a járvány okozta traumát - azt is elvárták tőlük, hogy a korábbinál is nagyobb fordulatszámon kezdjék meg a járvány idején elmaradt ellátások pótlását. Megviselt egészségügyi személyzettel, hozzá nem értő irányítással fordulunk rá egy esetleges következő világjárványra.

Egy vidéki kórházban dolgozó orvos: "a Harvard egyetem tett elérhetővé egy lélegeztetéssel kapcsolatos online kurzust, az egyik hétvégén azt csináltam végig, hogy kicsit képbe kerüljek. ... A MOK lapunk kérdésére úgy fogalmazott: minden, már lezárt vizsgálat eredménye abba az irányba mutat, hogy a magyar orvosok jelentős része nemcsak több pihenésre, a magánélet és munka egyensúlyának javítására, de kifejezett szakértői segítségre is szorulna. Ezalatt - ahogy fogalmaztak - nem feltétlenül a mentális betegség diagnózisát kell érteni, hanem a személyiség, illetve a hivatáshoz való viszony hosszabb távon is ható sérülését.

Spányik András pszichoterapeuta szakorvos szerint Magyarország abból a szempontból is lemaradásban van, hogy az irányítók fejében alig-alig jelenik meg a gondolat, mennyire fontos az egészségügyben dolgozók mentális egészsége, pedig más országokban erre már külön szakemberek és külön programok léteznek. "Itthon ezzel szemben nincsenek átfogó mérések, intézkedések, pedig a mentális teher tizedeli a dolgozókat, magas a körükben az addikciók aránya, sok a rossz családi háttér; az öngyilkosság, a depresszió és szorongásos kórképek aránya pedig meghaladja az átlag populációét. Ezt az sem segíti, hogy Magyarországon még mindig a macsó orvos a jó orvos, aki minden körülmények között elrejti érzéseit" - mondta. Spányik szerint megoldás lehetne, ha minden kórházban lennének olyan külső szakemberek, akiket kifejezetten erre alkalmaznak, és sokat segíthetnek a néhány kórházban már kipróbált Bálint-csoportok link is. A másik fontos feladat az edukáció lenne. "Ez a befektetés az államnak is megérné, hiszen csökkentené a dolgozók elvándorlását, a betegszabadságaikat, és az orvos-beteg kapcsolaton is javít" - mondta.

A link oldal képgalériájában nem kimondottan Valentin-napi kiskiállítások láthatók; szeptemberben gondoltak a témára Brüsszel (Etterbeek fiókkönyvtár), Trier és Memmingen közkönyvtárai. Ebből arra is következtethetünk, hogy eséllyel nem kampányszerű bemutatóról van szó Németország, illetve Belgium érintett könyvtáraiban. A téma megjelenik kiemelésben (Memmingen), illetve az állomány elrendezésében: "innentől egy helyen találod az összes szerelmesregényt" (Trier) - gyerekek számára is, piktogrammal (Brüsszel, Etterbeek).

Jól kitapintható, hogy a könyvtárak azonosították a terjedő elmagányosodás problémáját, mely a széles társadalom tagjait, és annak részeként a könyvtárosokat is érinti. Ezért vagy saját maguk terveznek ilyen célú rendezvényeket, vagy teret adnak külső szervezeteknek, vendégeknek, előadóknak, hogy a közösségépítés változatos eszközeit alkalmazzák.

A könyvtárak hitelességét a SEXI modell link alkalmazása segítheti e témában is. Azaz: érzékenyítés, példaadás, informálás. (MG)

A kérdésre kapott tájékoztató jellegű válaszok megoszlása:
9 - Aligha lehet őket könyvtárhasználóvá tenni
13 - Egyre fontosabb lehetőség
3 - Előbb a többségi lakosságra érdemes koncentrálni
1 - Túl nagy ráfordítás a könyvtár számára
3 Megírom: kit@gmconsulting.hu
Az utóbbi válasz kifejtéseit ld. itt ill.: link .
Dömsödy Andrea: - A válaszlehetőségek spektruma számos válaszopciót hagy ki. Az egyik például, ami azt sugallja, hogy a romák is egyenlő emberek és nem is homogén csoport. Például: ugyanúgy cél és köteleség mint minden más nemzetiségi vagy más szempont szerint meghatározott csoporté
A kérdés sokkal értelmezhetőbb, ha a szegregátumokban élőkre, vagy a képzetlen kétkezi munkásokra... vonatkozna. Vagy nem tudom, igazán mire gondolt a költő a kérdés megfogalmazásával.

Benyovszky Pál Márton: - Ugyanolyan fontos a cigányok könyvtári ellátása, mint bármely más társadalmi réteg és közösség közgyűjteményi ellátása. Számukra testre szabott programokat lehet elindítani és működtetni. Ezt a helyi szakemberek dolgozzák ki. Erről részletesebben írok, ahol kérik.

- Nos, igen. A válaszlehetőségek nem teljesen polkorrektek, de talán így segítenek a háttértényezők bemutatásában. A korábban kapott válaszokat együtt mutatva a diagram: link . Eszerint a válaszadók továbbra is lehetőséget értékelik a legfontosabbnak (47%). De a bizonytalanság is igen erős (40%) Tehát a könyvtári küldetés, mely szerint a használók 100%-áért vagyunk felelősek, érvényes-e az attitűdükben? (MG)

A múlt heti KIT-kérdésre link Szabó Esztertől kapott Megírom... választ terjedelmi okokból itt közöljük.

- A cigány/roma népességet könyvtárhasználóvá lehet tenni, sőt, ez egyre fontosabb lehetőség. Eddig is fontos volt (vagy az lett volna). A KIT-szavazásnál opció volt még az is, hogy "Előbb a többségi lakosságra érdemes koncentrálni", ez a mondat azonban előítéletességet jelez, mint ahogy a könyvtárhasználóvá tételükkel kapcsolatos pesszimizmus is utalhat burkolt rasszizmusra. Nem gondolom, hogy túl nagy ráfordítás a könyvtár számára e célcsoport megnyerése, de tény, hogy tanulással, munkával jár, amire valóban készülni kell (V.ö. A feladatra készülni kell : A cigányság kulturális beilleszkedése és a közkönyvtár. Szerk. Nagy Attila, Péterfi Rita link .

Arra nem vállalkozom, hogy megítéljem, hogy ez a ráfordítás sok-e vagy kevés. Mindenesetre fontos. Inkább néhány személyes problémámat, tapasztalatomat osztom meg. Kincsesbányán nekem is gondot okozott egy népes cigány család kamasz gyermekeinek, fiataljainak hangoskodása, viselkedése a könyvtárban. Miután sem az én kérésemre, sem a kolléganőmre nem hallgattak, kénytelenek voltunk a komplex közművelődési intézmény akkori igazgatójához (főnökünkhöz, Say Istvánhoz) fordulni. Ő összehívta az érintetteket egy közös megbeszélésre a könyvtárba. Elmondta, hogy vannak bizonyos viselkedési szabályok, amelyeket mindenkinek be kell tartania, aki könyvtárba jár, így nekik is. Természetesen konkretizálta ezeket, a be nem tartásuk következményeivel együtt, az asszertív kommunikáció jegyében. A család apraja-nagyja rendszeres könyvtárlátogató lett. Később másokat is becsábítottak.

Dunakeszin, még a 80-as évek elején a városi könyvtár akkori munkatársa, Enyingi Lajos egy izgalmas beszélgetést szervezett, amelyre egy roma költőt is meghívott. Az esten romák és nem romák nyíltan beszélgettek olyan előítéletekről, hogy "a romák nem szeretnek dolgozni", "büdösek, piszkosak" stb. Néha úgy érzem, napjainkban is elkelne egy-egy hasonló rendezvény, mert segíthetné a másság elfogadását, továbbá hozzájárulhatna a cigányok/romák és a többségi lakosság közötti, ilyen-olyan szakadékok áthidalásához.

Debrecenben, a Méliusz Központi Könyvtárában rendszeresen szerveztünk kisebbségi napokat, így volt ún. roma nap is. A kisebbségek ünnepei, jeles napjai kitűnő alkalmat szolgáltatnak olyan rendezvényekhez, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy minél több "nem használót" is becsalogassunk a könyvtárba. A kisebbségi kultúra megismertetése csak akkor sikerül igazán jól, ha mi is kitűnően ismerjük. A Méliusz Könyvtár pl. segített Hajdú-Bihar megye könyvtárainak, hogy a Magyar Írószövetség támogatásával cigány/roma írók, költők is tarthassanak közönségtalálkozókat a megyében. Több könyvtáros is jelezte, hogy jól sikerültek a találkozók, sőt, alig akartak hazamenni a könyvtárból - ez utóbbira már kevésbé voltak felkészülve.
A speciális habitus, az eltérő szokások, stb. ismerete szintén megkerülhetetlen. Mindez a célcsoporthoz igazodó állomány alakítására is vonatkozik: nekem pl. mindegyik munkahelyemen olasz szótárakat kellett pótlólag beszereznem, mert ezt keresték és kölcsönözték közöttük a legtöbben.

Végül, a roma népességet használóvá lehet tenni, amire jó példa, hogy tavaly, amikor egy borsodi faluban, Selyeben jártam (már nyugdíjasként), egy ottani anyuka szóba hozta, hogy tovább is nyitva lehetne a selyebi könyvtár, mert a gyerekek szeretnek oda járni és olvasni. Identitásáról elmondta, hogy ők már "nem a régi romák". Nekünk is ideje haladni a korral.

A Prison Library Support Network (Börtönkönyvtári Támogatói Hálózat - PLSN) önkéntes alapon működő szervezet, amely levelezés útján segíti bebörtönzöttek információs igényeit az Egyesült Államokban. Mivel a rabok számára a könyvekhez és az internethez való hozzáférés gyakran korlátozott vagy teljesen elérhetetlen, az PLSN célja az információs hiányok pótlása. Willie Kearse szerint, akit korábban ártatlanul ítéltek el, e könyvtárak a szigorú szabályozás és cenzúra miatt gyakran nem képesek kielégíteni az információs igényeket.

A PLSN 2015-ben alakult, és 2021 óta működteti levelezéses referencia-szolgáltatását. Az önkéntesek eddig közel 3000 levélre válaszoltak, főként Texasból, Pennsylvaniából, Illinois-ból, Ohioból és Floridából érkezett megkeresésekre. A szervezet 2024-ben havonta már 200 levelet kapott, ami jelentős növekedést jelentett az induláshoz képest.
A PLSN célja a párbeszéd kialakítása a rabokkal, hogy megerősítse őket abban, hogy igényeik és álmaik értékesek. A szervezet eltér más börtönkönyvtári programoktól; például jogi kérdéseket is igyekszik megválaszolni. Nincsenek fizetett munkatársai, és döntéshozatala konszenzusos alapon működik. Nem működnek együtt az Egyesült Államok börtönügyi hatóságaival, követve ezzel abolicionista elveiket. Képzéseiken azt hangsúlyozzák, hogy a rabok tudják legjobban, milyen információra van szükségük. A COVID-19 járvány idején indult el a nemzeti szintű tájékoztató szolgáltatásuk. A levelek kategorizálása és a válaszadás előzetes összefoglalók alapján történnek. Gyakoriak még az egészségügyi témájú kérdések, amelyek a rabok jogaiért való fellépéshez kapcsolódnak.
Az önkéntesek számára érzelmi kihívást jelenthet a megterhelő tartalmú levelek feldolgozása. A PLSN célja nem csupán az információs szükségletek kielégítése, hanem a bebörtönzöttek önállóságának és jogérvényesítésének támogatása. (ref.: ChatGPT, MG)

Ezt is megtudhatjuk a Méliusz-könyvtárban. A helytörténeti klub vendége Kovács István lesz. Élő, ingyenes beszélgetés gyűjtőkkel, kutatókkal, városvédőkkel - ez várja az érdeklődőket a "Helytöri" Klubban a Méliusz Központi Könyvtárban.

Mi a titka a finom slambucnak és a jó bornak? Sokan ismerik a városban Kovács Istvánt, aki a Bajcsy-Zsilinszky utcai borozóban kiállítások, művészeti események sorának adott helyet az elmúlt években. Igazi kultikus intézmény lett ez a borozó, ahova messze földről is eljönnek azok, akiket vonz a festők, grafikusok világa - vagy szeretnének enni egy nagyon finom slambucot. Néhány éve, 2021-ben megtisztelő elismerést kapott a kiváló vendéglátóipari szakember: Mecénás-díjat vehetett át a város napján. Kovács Istvánnal február 11-én, 17 órakor Vass Attila Tamás, a könyvtár helytörténeti részlegének munkatársa beszélget majd.

A politikai propaganda eszköze és pszichológusok kutatási terepe is volt a sajtóban elsőként felbukkant nyilvános tényellenőrző rovat. A fact-checking nagy hagyományokra és kevéssé meggyőző eredményekre tekinthet vissza.

- Megfagyott agyú katonák, konzerveket mérgező japánok, dauerolás közben felrobbanó nő - bár egy részük valóban ellenséges propagandatevékenység terméke volt, történészek szerint igen nagy százalékban maguk az amerikaiak találták ki és terjesztették őket, a saját szorongásaikból, gyanakvásaikból, előítéleteikből vagy egyszerű félreértéseikből táplálkozva.

A világháború végét általában már nem érték meg ezek a tényellenőrző rovatok (az alapító Boston Heraldnál 1943 decemberében állították le a működést). Ennek részben az volt az oka, hogy rájöttek, a rosszindulatú híresztelések elleni harc hatékonyabb, ha nem ismételgetik nyomtatásban, nagy példányszámban a pletykákat. Az amerikai Háborús Információs Hivatal (OWI) új stratégiája is az lett, hogy csak olyan anyagokat adott ki, amelyek a háborús összefogást és lelkesedést erősítették, és igaz tényeket sulykoltak. Allport 1954-ben az előítéletről írva elismerte, hogy a rosszindulatú szóbeszédek (nyilvános) cáfolata csak kisebb jelentőségű eszköz lehet, hiszen aligha képes megváltoztatni bármilyen, mélyen gyökerező előítéletet.

Ettől függetlenül az elmúlt évtizedekben a tényellenőrzésnek világszerte számtalan formája alakult ki a sajtóban, majd a közösségi médiában, de ezek hatásáról sokat elárul a The Washington Post újságírójának, Glenn Kesslernek a tavaly novemberi cikke. Ő kilenc éven át azzal volt megbízva, hogy hétről hétre ellenőrizze Donald Trump állításait, ám hiába mutatta ki, hogy a politikus, majd az újraválasztott elnök megrögzött hazudozó, az embereket a tények láthatóan nem ingatták meg a meggyőződésükben.

A Békés Megyei Könyvtár és a Munkácsy Mihály Múzeum jóvoltából újabb kiadványokkal bővült a Fegyir Potusnyák Kárpátaljai Megyei Tudományos Könyvtár Idegennyelvű Osztályának állománya. A BMK támogatása a Kölcsey Ferenc Alapítvány Testvérkönyvtár-Támogató Pályázatán keresztül lett megvalósítva. Az alapítványtól kapott pénzből a BMK az ungvári könyvtár kívánságlistája alapján vásárolt könyveket kétszázezer forint értékben. A listát az ungvári megyei könyvtár a látogatók igényeit figyelembe véve válogatta össze.

Az ötvenhét új kötet között megjelennek gyerekmesék, köztük az Egy ropi naplója négy kötete, a Hungarikumok gyerekeknek, továbbá gyermekpszichológiai kiadványok is. A könyvtár krimi- és horrorgyűjteménye is tovább bővült Agatha Christie, Sir A. C. Doyle, Stephen King, Delia Owens, valamint skandináv és spanyol írók műveivel is. Nem maradtak le a listáról a történelmi novellák, az ukrán-orosz konfliktust szemlélő tanulmányok, az önéletrajzok és családregények sem. Végül, de nem utolsó sorban kárpátaljai vonatkozású történelmi és társadalmi irodalom is megtalálható az új szerzemények között. A Munkácsy Mihály Múzeum harminc darab, saját kiadásban megjelent kiadványát küldte Ungvárra.

A könyvtár ezentúl maradéktalanul enyhíteni tudja tudásvágyát mindazoknak is, akik többet szeretnének tudni Békés vármegye gazdag történetéről és a Munkácsy Mihály Múzeum értékeiről. Munkácsy Mihállyal, a nevét viselő megyei múzeummal, a Kárpát-medence régészeti leleteivel foglalkozó monográfiák mellett a Békés Megyei Múzeumok közleményei című gyűjtemény kötetei is elérhetőek.

A KIT-ben átneveztük a Kisszínes rovatot. Ugyanis a cím úgy hathat: nem feltétlenül komoly a téma. Ez a szerkesztői szándék szerint nem fedi a valóságot. Ezért tűnik pontosabbnak az "A szakma határairól", mely jelzi: a téma még komoly, de a könyvtárosság körüli, de annak határain túli területről szól.

Ez azért is fontos, mert a könyvtáros fontos célja az elismerés, melyet megszerezni sokkal könnyebb, ha ismerjük azoknak az igényeit, akiknek szolgáltatni szeretnénk, vagy akikkel együttműködni kívánunk. Ha tetszik: szélesítjük szakmai horizontunkat. (MG)

Hány példány fog elfogyni, mikor és melyik könyvesboltban? Nagy kérdés ez a kiadóknak, ezért a német Media Control cég immár mesterséges intelligenciával (MI) méri fel, sőt jósolja meg a helyzetet, legalább 85, de esetenként majdnem 100 százalékos pontosságot ígérve. A Demandsens (nagyjából: keresletérzékelő) program egyik újdonsága, hogy figyeli a közösségi hálózatokat is (leginkább a TikTokot), így idejekorán megrendelhető az utánnyomás, és nem akkor érkeznek a példányok a boltokba, amikor esetleg már alábbhagyott a kereslet. A lényeg tehát a nagyobb pontosság és gyorsabb reagálás, hiszen a példányszámot és a keresletet mindig is igyekeztek felbecsülni a kiadók.

Már dolgoznak azon is, hogy a szoftver ne csak a kész könyvek esélyeit mérje fel, hanem már a szinopszis alapján megjósolja a mű sikerét. (Van példa hasonlóra a filmszakmában is.) Az eddigi német sajtóvisszhang alapján azonban nem kell attól tartani, hogy az üzletileg nem sikeres, de más szempontból fontos könyvek emiatt nem fognak megjelenni. Most is akad jó néhány kiadó, amely jövedelmező könyvek bevételét felhasználva - azaz keresztfinanszírozással -, illetve támogatásokból jelentet meg kevesebbeket érdeklő könyveket is.

A Süddeutsche Zeitung mindenesetre megjegyezte: az utóbbi évek Nobel-díjasai közül talán csak Peter Handke és Kazuo Ishiguro ért volna el értékelhető Demandsens-pontszámot.

Úgy tűnik, hogy a múzeumok nemzetközi szinten a könyvtárak előtt járnak saját identitásuk leporolásában link . Az önmeghatározás és előretekintés egyik példája A magánytól a hovatartozásig: 5 trend, amely meghackeli a múzeumi élményt c. írás (ismertetését ld. alant). Könyvtárosként nézve úgy tűnik, hogy a két intézmény ugyanazon célcsoportra való, és részben ugyanazon eszközökkel. Nyilván nem vetélkedni kell, de azért ébresztő! (MG)

A múzeumok olyan világgal szembesülnek, amelyet a gyors technológiai fejlődés, a változó társadalmi prioritások és a jólétre való egyre nagyobb hangsúly formál. Ezek a változások lehetőséget adnak a múzeumoknak arra, hogy újrafogalmazzák szerepüket az emberek életében. A kreativitás előmozdításától a magány elleni küzdelemig a múzeumok egyre inkább csak látogatható helyekké válnak - egyre inkább a maguk helyévé válnak.

1. Hiperlokális közösségi központok.
- A múzeumok közösségi központokká és biztonságos gyülekezőhelyekké válhatnak. Rendezvényeik és programjaik közvetlenül foglalkoznak a valós világ problémáival - a pénzügyi műveltségről szóló ülésektől a társadalmi kérdésekről szóló kerekasztal-beszélgetésekig -, ünnepelve a helyi kultúrát és a kollektív kreativitást.
2. Interaktív, kreatív játszóterek.
- A múzeumok régóta a művészi reflexiók helyszínei, de felgyorsul a rendkívül interaktív, látogatóközpontú élmények felé való elmozdulás.
3. Magány elleni küzdelem lebilincselő programokkal.
- Egy jól kidolgozott múzeumi program barátságos élményeket kínálva ellensúlyozhatja a magányt a különféle célcsoportok számára. Az "idősebb társaságokra" nagy hatással lehetnek a vezetett túrák, majd a frissítők és beszélgetések.
4. Bolygószintű és személyes wellness ökoszisztémák.
- Példát mutathatva fenntartható működésük révén pl. energiahatékony világítás, hulladékcsökkentés, környezetbarát dizájnelemek az új kiállításokon. Rendezvényeikbe beépülnek a wellness- és környezeti kihívások.
5. A digitális-fizikai szakadék áthidalása.
- Helyszíni és online élmények integrálása, látogatásokat segítő AR- és mobil eszközök használata, kiállítások utáni exkluzív tartalmak kínálata. (ref.: MG)

"A jó dolgokat kell meglátni!" - Az emberi motiváció szempontjából ez hasznos szempont lehet, de tényleges fejlődést az tud elérni, aki nem riad meg a negatív visszacsatolástól. "Bármily fájdalmas, bármily nyomasztó is a beismerés, nem a letagadásban rejlik ellenszere" - idézhetjük akár Semmelweis Ignácot is. A negatív visszacsatolás nem elkeseríti, hanem gondolkodásra készteti a tényleg lépni képes embert. Persze értem: a nagy hatalmi távolsági kultúrában, amelyben élünk, büntetik a hibázást. Ezért, ha csak lehet, igyekszünk elrejteni tévedéseinket - praktikusan: visszafogni a közösségi tanulást, innovációt. De nézzük, hogyan látja Stanislas Dehaene agykutató... (MG)

"... próbálkozni kell, vállalva még a kudarcot is, mert a hiba mérete és iránya megmutatja, hogyan kell kijavítani. Célzunk, lövünk, megnézzük, mennyire hibáztuk el a célt, és ezeket az információkat használjuk a következő lövéssel történő korrigálásra. Így tanul meg a vadász célozni - és egy nagyobb léptékben a mesterséges neurális hálózat így tud igazítani azon a több millió paraméteren, amelyen a külvilágról szóló belső modelljét meghatározzák. De vajon az agy is így működik?
E hipotézis alátámasztására az 1970-es évek óta gyűlnek az adatok. Két amerikai kutató, Robert Rescorla és Allan Wagner állítja: az agy csak akkor tanul, ha eltérést érzékel a megjósolt és a kapott eredmények között. Hibajelzés hiányában nem lehet tanulni: "A szervezetek csak akkor tanulnak, ha az események sértik az elvárásaikat." Más szavakkal: a meglepetés a tanulás egyik alapvető mozgatórugója."

A Substack egy amerikai fejlesztésű hírlevél platform, blogszolgáltatás, amely ímélben, közvetlenül a felhasználókhoz juttatja el a felületeken megjelenő tartalmakat. A mai internetes zajban ez majdhogynem létszükséglet, ha az ember szeretne naprakész lenni az általa követett alkotók tevékenységével kapcsolatban.

Ez nem a Facebook, és nem is az X, ahol az algoritmus könnyedén eláshatja a kedvenc szerzőid megjelenéseit, ha azok véletlenül nem illeszkednek valamelyik oligarcha politikai agendájához. Vagy nem csúsznak térden Urunk és Algoritmusunk előtt. Itt mindenki a saját tartalmáért felel. Minden feltöltött anyag szerzőjének szellemi tulajdonát képezi, és őt is minősíti. Itt megtalálod a bolond ezonácit és a Pulitzer-díjas tényfeltáró újságírót egyaránt, akit manapság a mainstream egyre inkább az előző kategóriába sorol. Egy nagy, diszfunkcionális család vagyunk mi itt a Substacken, és folyamatosan növekszünk, ahogy a gépcenzorok és a nonstop content-özön lassan, de biztosan kicsinálják az internetet.

A Substack afféle visszatérés a kezdetekhez. Nem illeszt be reklámokat a megjelenő tartalmakba, és nem zaklat a saját spamjeivel sem, miután feliratkoztál egy hírlevélre. Azt kapod, amit az adott felület szerzője küld neked - se többet, se kevesebbet.

Hogyan iratkozom fel? - Elég csak megadnod az ímélcímedet az egyik lentihez hasonló beviteli mezőben, aztán rákattintanod a "Subscribe" gombra. Ezután még néhány klikk következik, ahogy az alkalmazás végigvezet a folyamaton.

Ha kérdésed van, katt ide :link

A pandémia előtt inkább kiváltságnak számító home office-munkavégzésről ma már magától értetődő lehetőségként beszél sok munkavállaló, és bár világszerte jelentősen megugrott a távmunkások aránya, a statisztikák szerint a többség még most sem élvezheti az ezzel járó rugalmasságot, szabadságot. Globálisan jelenleg az összes munkavállaló 16 százaléka dolgozhat kizárólag otthonról - ők egyebek mellett átlagosan heti 6 óra ingázást spórolnak meg ezzel -, azokkal együtt pedig már közel 30 százalék az arányuk, akik egy-két napot azért bejárnak az irodába. ... Magyarországon nincsenek friss adatok erről, de egy-két évvel korábbi becslések alapján a munkavállalók 10-12 százalékának engedélyezik, hogy munkaideje valamekkora részét otthon töltse.

A Microsoft szoftvercégnél végzett kutatásból az is kitűnt, hogy a jelenléti munkavégzés három fontos időszakban jár kézzelfogható előnnyel: amikor az újonnan belépők munkába állnak, amikor egy szervezeti egység új projektet indít el, illetve amikor erősíteni szeretnék a csapatkohéziót.

Az eddigi vizsgálatok alapján az is kijelenthető, hogy azokon a "hibrid munkahelyeken", ahol a dolgozók többsége heti két napot tölt home office-ban, még semmiféle teljesítménycsökkenés nem tapasztalható. De minden cégnek saját magának kell kidolgoznia az erre vonatkozó irányelveket, mert a lehetséges távmunkanapok száma sok mindentől függ, egyebek mellett az adott tevékenység és a munkahelyi együttműködés jellegétől.

Egyes kutatók azt is ki merik jelenteni, hogy a távmunka terjedésének legnagyobb gátjai a vezetők elavult hiedelmei, illetve az, hogy az ipari korban meggyökeresedett elképzelés szerint (amikor a munkás a gyárban a gyártósor mellett végzett termelőmunkát) a jelenlétet erénynek tekintik.