Két hete jeleztük link , hogy országos szinten felmerült a babakelengye program, melynek nemzetközi viszonylatban is van könyvtári vonatkozása. Így került elő a sepsiszentgyörgyi példa is, melyről Hollanda Andreát, a Bod Péter Megyei Könyvtár link olvasószolgálatának vezetőjét kérdeztük.

HA: Könyvtárunk, a Bod Péter Könyvtártámogató Egyesület (2019-től) és Sepsiszentgyörgy megyei jogú város önkormányzatának közös programja a nyugat-európai kezdeményezés mintájára született Könyvkelengye, és 2010 áprilisa óta működik.
A program két részből áll, és a könyvtár bonyolítja le:
1. A városi lakos újszülöttek (3 éves korig) és szüleik egyszeri könyvcsomagot kapnak, benne gyermekkönyvek, olvasással kapcsolatos tájékoztató és könyvtári belépő, azaz olvasójegy a baba és az egyik szülő nevére. A könyvkiválasztást, rendelést, vásárlást, a csomagok összeállítását, a Könyvkelengye-logóval ellátott vászonszatyor beszerzését a könyvtár végzi. A könyvtárosok kommunikálnak a célcsoporttal, átadják a könyvcsomagot, kiállítják a könyvtári belépőt, bemutatják a könyvtárat, kommunikálják a programot a közösségi oldalakon.
2. A tanév végén az elsősök nekik szóló kortárs magyar vagy román gyerekkönyvet kapnak ajándékba az utóbbi időben már a SepsiBook könyvvásár és kortárs irodalmi fesztivál keretében - beleértve a szerzővel való találkozás lehetőségét is. Ez esetben is a könyvtár menedzseli a folyamatot. Eddig kb. 5500 diák kapott könyvajándékot a program keretében.

KIT: Minden újszülött automatikusan megkapja?
HA: Nem; a városban élő szülők döntése, hogy igénylik-e. A könyvtárban igazolvánnyal és születési bizonylattal jelentkező szülő indítja a folyamatot.

KIT: Növekedett-e így a Könyvkelengye programmal a beiratkozottak száma?
HA: Eddig 1988 újszülött/család kapott Könyvkelengye-csomagot és könyvtári belépőt. Ez éves szinten közel 4000 potenciális új beiratkozó. Tapasztalatok alapján mintegy 60%-uk válik könyvtárhasználóvá a következő három évben (vagyis legalább egyszer kölcsönöz a belépő kiállítása után).

Új, módosított törvény: fenntartási kötelezettség, tartományi tanácsadás, új nemzeti könyvtári feladatok - írtuk novemberben a készülődő holland könyvtári törvény kapcsán (a norvég tervekről pedig pl. itt: link ). Arról is szóltunk, hogy Hollandiában éppen a technológiai változásokból eredő hatások fordították meg a könyvtári rendszer zsugorodását.

A terv szerint a 2027-től éles szabályozás szerint a holland önkormányzatoknak egyrészt pótolni kell az esetlegesen hiányzó könyvtári épületeket, másrészt többéves pénzügyi, költségvetési tervet kell készíteniük a könyvtári szolgáltatásokra. Tehát ez nem könyvtári, hanem önkormányzati terv. "És ez sokkal több, mint amivel sok könyvtár jelenleg rendelkezik" - írja Mark Deckers, könyvtári tanácsadó. Megjegyzi továbbá: más kulturális-közösségi intézmények felé nincs ilyen elvárás.
Az előírásban olvasható:
"A felajánlás részeként ... a községi végrehajtó vagy a végrehajtó testület legalább egy olyan könyvtári létesítményt tart fenn, amely:
a) ellátja az e törvényben nevesített 5 funkciót,
b) rendelkezik fizikai gyűjteménnyel; és
c) rendelkezik szakképzett személyzettel."

A többéves tervben a településnek minimumként dokumentáltan figyelembe kell vennie
a) könyvtári létesítmények megközelíthetőségét a település területéhez viszonyítva, ésszerű távolságon belül;
b) lakosok számát;
c) korosztályi megoszlását;
d) a község lakosságának társadalmi-gazdasági helyzetét;
e) a helyi könyvtár hozzájárulását a község helyi társadalmi feladataihoz;
f) a helyi könyvtár részvételét a többéves terv kidolgozásában;
g) a könyvtár és más társadalmi-kulturális, oktatási intézmények közötti kapcsolatot.
Esélyes, hogy a terveket önkormányzatok közösen fogják elkészíttetni.

Vannak, akik szerint az oktatás iránti elkötelezettséget erősíteni kellene ebben az Általános Közigazgatási Rendeletben. A gondoskodási kötelezettség valójában nem két, hanem három részből áll. A könyvtár és a többéves terv mellett egy új cikkelyt is hozzáadtak a törvényhez, amely előírja, hogy minden könyvtárnak el kell köteleznie magát az iskolai könyvtár, valamint a koragyermekkori és óvodai szolgáltatások, például a Boekstart mellett. (ref.: MG)

(E híranyag további összefüggései a 'Mit ér az a könyvtár, amelyben én nem vagyok benne?!' c. előadásban hallhatók. Ha érdekel, írd meg: kit@gmconsulting.hu.)

Magyarországon az elmúlt legalább 16-18 évben nem volt szakmailag megalapozott, átfogó, kormányzati kulturális közpolitikai koncepció. Ami helyette volt, az kőkemény hegemóniaépítés. A programhiány, valamint, hogy 12 éven át felelős minisztérium sem létezett, szándékos volt: így lehetett a közkultúrát részben privatizálni, kiszervezni párthű erős embereknek, miközben az állam szabadul a felelősségtől, de azért a kormány tartja kezében az ideológiai gyeplőt és zsebében a kasszakulcsot.
Így lettek a közművelődési és közgyűjteményi dolgozók közalkalmazottakból a Munka Törvénykönyve alanyai, így váltak kiszolgáltatottakká. Így vált a rendszer ingatlanfejlesztőinek játékterévé a műemlékvédelem, így tették azt jelentéktelenné, számolták fel.
Így szűntek meg a szakmai autonómiák, így darálták be többek között a Nemzeti Kulturális Alapot (NKA), így vették el a kulturális TAO-t, és osztották újra párthűség alapján, így szólt bele a kormány színház- és múzeumigazgatói pozícióktól filmtámogatásokig és művészeti díjakig mindenbe, így taposta földbe a privatizáció idején az SZFE-t, így akart irányba állítani mindent és mindenkit.

Azt a pénzt pedig, amit 16 év kormányai GDP-arányosan kultúrára költöttek (és amire rendre úgy hivatkoznak, hogy az EU átlagánál jóval nagyobb), azt zömmel a hegemóniaépítésre költötték. Mindez azt eredményezte, hogy az állam által fenntartott kulturális intézményrendszer egyik fele az, amelyik nem visszhangozza a rezsim üzeneteit és nem hajlandó, vagy legalábbis vonakodik ideológiai alátámasztást adni neki, illetve protokoll szempontból sem lényeges, az vegetál.
A másik fele, amelyiket a rezsim tart életben és töm ki pénzzel, célja pedig - ahogy Romsics Ignác fogalmaz - a jelen glorifikálása, MMA-tól Magyarságkutatóig és Terror Házáig, irreleváns, hamis, vagy egyenesen dilettáns. A kettő közötti szürke zóna sem túl izgalmas, de az ott található intézményekben legalább még dolgoznak jó szakemberek, cenzúra és öncenzúra határán, tiltás-tűrés mezsgyéin egyensúlyozva, akik olykor még releváns produkciókat is képesek letenni.

Van ezen kívül az önkormányzatok által fenntartott intézményrendszer, ahol sok helyütt folyik komoly szakmai munka, és születnek fontos produktumok. Pénz viszont nincs, hiszen lassanként önkormányzatiság sincs.

A könyvtári marketingben a történetmesélés erősebb hatású lehet, mint a puszta adatközlés. A szerző saját középiskolai történelemtanárát idézi fel, aki tankönyv helyett élőszóban, gesztusokkal, hangutánzással, dramatikus eszközökkel mesélte el a történelmi eseményeket. A diákok figyeltek, emlékeztek, és jobban teljesítettek, mert a tények történetté váltak.

Négy tipp a könyvtári történetmesélés bevezetéséhez:
1. Nem a könyvtárnak kell mindent elmesélnie. A használók élményei hitelesebb üzenetet közvetítenek, mint az intézményi kommunikáció. Egyetlen, használó(k)nak jól feltett kérdés - Miért szereti a könyvtárat? - hosszú időre elegendő tartalmat adhat hírlevelekhez, kampányokhoz, közösségi médiához.
2. A történetek gyűjtése beépíthető a napi munkába. A frontvonalban dolgozók észrevehetik a jelentős pillanatokat, és röviden rögzíthetik azokat. Egy-egy megható vagy sikeres használói élmény később videó, blogbejegyzés vagy adománygyűjtő üzenet alapja lehet.
3. Nem kell hosszú történet. Néhány bekezdés is elegendő, ha konkrét és személyes. A rövid, emberközeli példák könnyen befogadhatók és megoszthatók.
4. Minden kommunikációs csatorna alkalmas rá: hírlevélben, blogon, közösségi médiában, videóban vagy nyomtatott anyagban is megjelenhetnek történetek. A személyes narratíva növelheti az elérést és az elköteleződést.

A történetmesélés így nem díszítőelem, hanem stratégiai eszköz a közösségi támogatás megerősítésére. (ref.: ChatGPT, HL)

20 évvel ezelőtt gyakorlatilag nem volt releváns magyar nyelvű szakirodalom sem a könyvtártudományban, sem az orvosi területen. Somorjai Noémi orvosi könyvtárosként és civil kutatóként ennek megváltoztatásáért dolgozott, dolgozik. Fókusza az LMBTQ+ egészségtudományi információs kutatás. Kifejezetten az angol nyelvű orvosi folyóiratokat célozta a könyvtár- és információtudományi (LIS) kiadványok helyett, mivel a hazai könyvtári szektor kevésbé volt felkészülve ezen ismeretek befogadására és alkalmazására - írja Noémi a IFLA LMBTQ Matters oldalon.

- Számtalan releváns, a helyi egészségügyi szolgáltatók számára ismeretlen információt sikerült feltárnom. Az információhiány olyan súlyos volt, hogy szinte az összes cikkem orvosi folyóiratokban jelent meg, sőt többet több kiadványban is újra kiadtak, kiemelve a tudás iránti kétségbeesett igényt. Konferencia-előadásaim hasonlóan pozitív fogadtatásban részesültek. Számos terjesztési módszert alkalmaztam: publikációimat országos és nemzetközi kutatási portálokra és adattárakra töltöttem fel. Amikor egy könyvtáros nyitottságot és empátiát mutatott, diszkréten megosztottam vele személyesen vagy e-mailben a kulcsfontosságú írásokat. Információkat és cikkeket osztottam meg különböző szakmai levelezőlistákon (pszichológia, mentálhigiénia és könyvtári hálózatok).

Az évek során ez a csendes erőfeszítés jelentős lendületet vett. Kapcsolatokat építettem ki helyi LMBTQ+ civil szervezetekkel. Néhány évvel ezelőtt ez a hálózatépítés a nemzeti LMBT Orvostudományi Társaság és az LMBTQ+ Könyvtári Munkacsoport megalakulásához vezetett. Az LMBTQ Könyvtári Munkacsoportban jelenleg egy helyi felmérés adatait elemezzük, amely az IFLA LMBTQ+ Felhasználói Felmérés kérdőívét használja a felhasználói igények jobb megértése érdekében. Bízom benne, hogy e narratíva az alulról építkező, stratégiai információs érdekképviseleti projektről hasznos esettanulmányként szolgálhat más országok és hasonló kihívásokkal küzdő könyvtári szakemberek számára. Úgy tűnik: egy elkötelezett civil kutató kitartó erőfeszítése jelentős, rendszerszintű változásokat katalizálhat mind az egészségügyi, mind a könyvtári szektorban, még akkor is, ha mély elszigeteltségből indulunk ki. (ref.: MG)

Egy olvasási nagykövet azon dolgozik, hogy inspirálja a gyerekeket és a fiatalokat az olvasásra, szélesítse az olvasásról alkotott képet, és az olvasás tevékenységét társas szabadidős tevékenységként is felkínálja. Az olvasási nagykövetek rugalmas módszerekkel dolgoznak, amely a körülményekhez és az igényekhez igazítható. Könyvtárakkal, egyesületekkel, civil szervezetekkel és iskolákkal együttműködve a fiatal olvasási nagykövetek több száz Göteborg környékén élő gyermekhez juttatják el az olvasás szeretetét. (Västra Götlandsregionen)

Örök kérdés, hogyan érhetünk el minél több gyermeket és fiatalt olvasóvá nevelő tevékenységekkel? A Fiatal Olvasási Nagykövetek című módszertani könyv gyakorlati tippeket tartalmaz arra vonatkozóan, hogyan dolgozhatunk együtt a fiatalokkal abból a célból, hogy terjedjen az olvasás szeretete. Azzal, hogy a fiatalok olvasási nagykövetekké válnak, a gyerekek inspirációt kapnak az olvasásra, miközben a fiatalok saját kapcsolata az irodalommal és az olvasással erősödik.

Az olvasási nagykövetekkel több gyermeket és fiatalt lehet elérni, szélesedik az olvasásról alkotott kép, és több könyves rendezvényt érdemes rendezni. A módszertani kézikönyv olyan projektek gyakorlati tapasztalatain alapul, ahol fiatalok különböző környezetekben dolgoztak olvasási nagykövetként, és bemutatja, hogyan lehet a módszert a különböző tevékenységek körülményeihez igazítani. A könyv könyvtári személyzetnek és olyan dolgozóknak szól, akik a gyermekek és fiatalok olvasóvá nevelésével foglalkoznak. (Digiteket) (ref.: Aux Eliza)

Egy svédországi község, Trosa városi könyvtára fogyatékkal élő felnőtteket hívott meg egy tapintható könyv köré szervezett beszélgetésre link egy szabadidőközpontba. Ez a módszer mindenkinek elérhetővé teszi az irodalmat az érintés révén.

A foglalkozást az egyik projektfejlesztő vezette, aki a taktilis (tapintásos) könyvélmény módszertanát mutatta be a résztvevőknek.
A program célja: az irodalomhoz való hozzáférést ne csak a látásra vagy a hagyományos olvasási készségekre építse, hanem az érintésre, az érzékelésre és a közös beszélgetésre is.

A találkozón Lena Sjöberg Brevet fran mig című kötetéből hangzott el egy vers. Ehhez különböző textúrájú, színű és hőérzetű anyagok kapcsolódtak. Ezek az "érintőtáblák" segítették a résztvevőket abban, hogy érzéseiket, asszociációikat könnyebben megfogalmazzák. Volt, aki a buszülés tapintását idézte fel. Más a "meleg hó" érzetével írta le a vers hangulatát - innen ered az esszé címe is.
A módszer különösen azok számára bizonyult sikeresnek, akik korábban nehezen kapcsolódtak a versekhez vagy az elvontabb irodalmi szövegekhez. A taktilis élmény oldotta a feszültséget. Lehetővé tette, hogy ki-ki a saját tempójában, saját érzékelési csatornáin keresztül kapcsolódjon a műhöz.

A foglalkozás végére a csoport tagjai felszabadultan osztották meg gondolataikat. Új olvasási igények is felmerültek: több verset, humoros történeteket, romantikus könyveket és ismeretterjesztő műveket is szívesen olvasnának. A könyvtár egy kisebb könyvcsomagot is vitt magával, amelyet a csoport megtarthatott, ezzel is erősítve a kapcsolatot a helyi intézményekkel.

A projekt folytatódik. Trosa könyvtára további inkluzív programokat tervez, amelyekben a taktilis módszer is kiemelt szerepet kap. (Ref.: Copilot ; Szabó Eszter)

Mint hirdetik:
A Music for Autism bemutatja: Hanzhi Wang harmonikás. - Brooklyn Heights Könyvtár, Többcélú Terem. Térjen be hozzánk egy ingyenes, interaktív, személyes, autizmusbarát koncertre!

Hanzhi Wang szenvedélyes harmonikás, aki különleges hangszerének nagykövete. Ő az egyetlen harmonikás, aki valaha is helyet kapott a Fiatal Koncertművészek névsorában a szervezet 60 éves története során. Köszöntsük újra a Music for Autism-nál - regisztráljon most, hogy megtapasztalja, milyen varázslatos tud lenni a harmonika!
További információ: ... A személyes eseményre előzetesen regisztrálnia kell. Regisztrációhoz látogasson el a link oldalra, vagy írjon e-mailt... - Akadálymentesített esemény. Kérjük, ne használjon parfümöt, kölnit vagy más illatosított terméket a helyszínen.

Ideiglenesen a PH8 helyszínen link egy bevásárlóközpontban link kapott helyet München központi könyvtára, a Gasteig link , amely talán közelebb is hozza az emberekhez a könyvtár kínálatát. Kompromisszum persze, hogy a könyvtárnak több kényszerű alkalmazkodásba kell belemennie, de a gyerekkönyvtári / családi részlegben néhány kuckó maradt, melyek ha nem is ideálisak az elbújásra, mégis biztosítanak valamilyen elhatárolódást a térben.

Megjegyzendő az is, hogy a könyvtári részek színkódokkal vannak megkülönböztetve: a gyerekkönyvtár / családi részleg piros, az olvasói és rendezvénytér sárga, a szakok kék színt kaptak. A fotókat ld.: link . (MG)

A kapott, nem reprezentatív válaszok megoszlása:
6 - Fájóan csökken a könyvtár bevétele
0 - Megírom: kithirlevel@gmconsulting.hu
26 - Nem fogják visszahozni a könyveket
9 - Visszatérhetnek a szolgáltatásainkra leginkább rászorulók.
Ha ezeket az adatokat összevetjük a korábbi hasonlókkal, a következő diagramot kapjuk: link .

A kérdés megítélése gyakorlatilag egy cseppet sem változott az 5 évvel ezelőtti válaszokhoz képest. Úgy tűnik, a nyugatabbra és északabbra jellemző, erőteljesebb befogadásra összpontosító attitűd link még várat magára. A késedelmi díjak elrettentő hatásáról - hangsúlyosan a hátrányosabb helyzetű használókra összpontosítva - egyelőre nem ismert hazai felmérés. (MG)

Az OSZK február 5-i Facebook-bejegyzésben link olvashattuk: Mészáros Tamás általános főigazgató-helyettes képviselte a nemzeti könyvtárat az Aquinói Szent Tamás Akadémia rendezvényén. A könyvtár belső levelezőlistáján közzétett levél bemutatta ez főigazgató-helyettest amellett, hogy méltatta a leköszönő Gerencsér Juditot, ám publikus hír nem volt elérhető.

A témában megkerestük az OSZK sajtószobáját, majd titkárságát, illetve javaslatukra levélben Rózsa Dávid főigazgatót, aki tájékoztatta a KIT-et:
- Önálló hírként nem tettük ki; a Háromká 2026/2. számában jelenik meg [Mészáros] Tamással portréinterjú. (MG)

A német Könyvtárszövetség "Miért van szükségünk könyvtárra? Mitől jó egy könyvtár?" kiadványát tovább lapozgatva... (Az előző rész: link )
Magát a kiadványt ld. a forráslinken.

17. A könyvtárak meglepetéseket tartogatnak. A könyvtárak meglepik a látogatóikat sikeresnek ígérkező programokkal. Nemritkán sorozatot is kell szervezni a hatalmas siker után - és ez mindenkinek jó. Thomas Mann neve japán kontextusban is felmerül: az egyik tokiói egyetemi könyvtár teljes szövegű hozzáférést ad Thomas Mann műveiben a szerzői jogokat figyelembe véve. [A hazai helyzetet tekintve: Könyvtári Fieszta, Netre Nagyi, Országos Könyvtári Napok, Netrevalók stb. számtalan kezdeményezés vált programsorozattá a lakossági igények hatására. - a szerk.]

18. A könyvtáraknak rendszereik vannak. Rendszerből áll minden könyvtár. Jól szervezettek, különben soha nem ismerné ki magát az ember bennük. Sőt a könyvtárak is egy rendszert alkotnak egymással, egy hálózatot, amely az egész országot lefedi. Szövetkezve nagyobb regionális könyvtárakkal egy távkölcsönzési hálózatot alkotnak, ezzel támogatva a német tartományok szakmai helyszíneit és az egyházi könyvegyesületeket. Közkönyvtárak és felsőoktatási könyvtárak is együtt dolgoznak, és közösen töltik ki az igényt, hogy a tudást mindenki számára elérhetővé tegyék.

19. A könyvtárak segítenek a szakmai publikálásban. Ehhez a forrás egy német történész kutatót idéz: "A sokkötetes referenszművek széles skálája itt található meg, melyeket magánemberként többnyire nem vásárolok meg. Az általános és szaklexikonok, enciklopédiák, szakfolyóiratok, konferenciaanyagok stb. állnak rendelkezésemre, melyek tartalmaiból a mélyreható feltárás után előkereshetők a keresett adatok, információk. Egy 37 kötetes reállexikon-sorozatért már érdemes a könyvtárba bemennem." (ref.: Vincze Anett)

Ahogyan maga a miniszterelnök is elismerte tavaly októberben a parlament előtt, a kulturális ágazatban dolgozóknak régóta adós az Orbán által "lökésszerű emelésnek" nevezett bérrendezéssel. A kormányfő akkor azt is mondta, hogy ezt a problémát a 2026-os költségvetésben igyekszik orvosolni a kormány.
Hogy ez mennyire nem sikerült a számukra decemberben bejelentett 15 százalékos emeléssel, azt jól mutatta a közgyűjteményi, múzeumi dolgozók országos megmozdulása az idei magyar kultúra napján. Nemcsak a nagy, szimbolikus budapesti intézmények munkatársai, hanem a vidéki múzeumok, levéltárak, könyvtárak dolgozói is csoportképek tömkelegére álltak össze a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete (KKDSZ) felhívására. Budapesten pedig az utcán is demonstráltak január 22-én, jelezvén azt, hogy a számukra bejelentett 15 százalékos béremelés mértéke elfogadhatatlan.

Hogy miért tüntettek, azt nem érdemes sokáig ragozni: komoly szakmai életúttal a könyvtáros, muzeológus, levéltáros, közművelődési dolgozók bére mindössze bruttó 460 000 forint (nettó 305 900) volt 2025-ben, még a minisztériumi fenntartású, országos intézményekben is. Sok helyen pedig a kultúrmunkások még ennyit sem kaptak, csak a garantált bérminimumot (nettó 248 178 forint).

A fizetésemelés ugyan a KKDSZ kampányának legfőbb, legsürgetőbb kérdése, de emellett megfogalmaztak további követeléseket is: azonnali érdekegyeztetés a döntéshozók és az ágazat képviselői között, azonnali béremelés a közgyűjteményi és közművelődési területen, életpályamodell kialakítása, rendszerszintű bérrendezés, ágazati kollektív szerződés, szakmai autonómia, hatékony műtárgy- és állományvédelem, műemlékvédelmi rendszer újbóli felállítása, szakmai utánpótlás nevelés és a pálya vonzóvá tétele, a közgyűjteményi és közművelődési épületek rendbetétele, a raktári viszonyok rendezése.

Kenese Szilárd (igazgató, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 6. számú fiókkönyvtára):
- Természetesen elsődleges a könyvkölcsönzés, de a párnákkal, játszószőnyeggel, kisasztallal felszerelt részleg kicsit dühöngőnek is használható: ha rossz az idő, akkor több anyuka jön a gyerekkel, ha betegek, és óvodába-iskolába nem mehetnek, akkor is sokan jönnek. (...)
- Igen, a diafilmek nagyon nagy slágerek. Csak két hétre vihetők el, és úgy tűnik, eléggé vigyáznak rájuk. Meglepő, de egyre több családban van újra diavetítő. Pedig a YouTube-on is van elvileg "diavetítés", videóra véve. (...) Régebben voltak, mostanában nincsenek diavetítések itt helyben, mert nehéz besötétíteni. Jelenleg a papírszínház megy jobban.

- Az Állatvédelmi Oktatásért Alapítvány állatbarát könyvtár programjához is csatlakoztunk. Minden hónapban van egy kifejezetten az állatokról szól esemény. Januárban a pingvin volt, most februárban meg a jegesmedve, lesz mese, kézműves-foglalkozás, illetve jön egy kutya, egy élő!
Én igazából azért csatlakoztam ehhez az állatbarát könyvtári programhoz, mert azt gondoltam, hogy akkor be lehet engedni az állatokat. Aztán kiderült, hogy nem, ez nem ezt jelenti. Azzal érveltem, hogy itt az Allee, ahova be lehet vinni az állatokat, ha a család bemegy oda kutyával együtt, utána - hiába van közel - nem fog beugrani a könyvtárba, mert nem hozhatja be a kutyát. Ezt sajnos, mint annyi mindent, szabályozni kell. Talán egyszer mégis megvalósul.

- Az önkormányzat havonta egyszer biztosít egy gépkocsit sofőrrel [a Könyvet házhoz projekthez], így visszük és hozzuk a könyveket. Összegyűjtjük azokat az idősebb, illetve mozgásukban korlátozott olvasókat, akik szeretnék igénybe venni ezt a szolgáltatást, ami ingyenes. Végighívom őket telefonon, és megbeszéljük, ki mit kér. Van, aki konkrét címeket, más csak annyit mond: öt krimit, öt szerelmest, és kész.
Mi pedig a korábbi kölcsönzések alapján kiválasztjuk számára azt, amit még biztosan nem olvasott.

Emlékek a lapok között címmel a könyvtárba bekerült könyvek lapjai között talált kisrelikviákból rendeztek kiállítást az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár harmadik emeleti tanulási tere mellett.

Az SZTE Klebelsberg Könyvtár és Levéltár Feldolgozó Osztályán a könyvtárosok évek óta gyűjtik a lapozás közben talált meghívókat, üzeneteket, levélkéket, kisebb-nagyobb meglepetéseket. A könyvekből kihulló cetlikből idővel kincsek lettek, hiszen a könyvtárosok kedvüket lelik a gyűjtésben: minden cetlihez átélhető történetet lehet párosítani, utazásokról, szerelmekről, egyetemi évekről.

A leletek életkora az 1920-as évektől 2010-ig terjed, a legrégebbi egy 1923. november 13-ra szóló második emeleti páholyjegy a Nemzeti Színházból, valamint egy 4000 korona értékű délelőtti filharmóniai bérlet a társaság nyilvános főpróbáira az 1922-23-as évadra.

A kereskedelemben egyre inkább alapvetővé váló technológiai megoldás legnagyobb előnye, hogy segítségével az árak központilag, valós időben kezelhetők. A digitális címkék nemcsak az árak gyors, akár másodpercek alatt végrehajtható tömeges módosítását teszik lehetővé, ami különösen hasznos akciók vagy hirtelen árváltozások esetén. A technológia a dinamikus árazást és a készletadatok azonnali lekérdezését is biztosítja. A rendszer a napi operatív működést is hatékonyan támogatja. Villogó jelzésekkel segítheti például az akciós termékek megtalálását, vagy az új dolgozók betanítását az áruk pontos kihelyezésénél, ami jelentős időmegtakarítást eredményez az üzletek számára.

A beruházások hátterében egyre inkább strukturális okok, elsősorban a tartós munkaerőhiány áll. Mivel a szektorban a munkaerő biztosítása folyamatos kihívást jelent, a rutinfeladatokat automatizáló megoldások a következő évtizedben nem csupán költségcsökkentési, hanem működésbiztonsági célt is szolgálnak majd.

Bár a bevezetés komplex feladat, amely az informatikai háttér mellett fizikai telepítési megoldásokat is igényel, a fejlődés iránya egyértelmű. A jövőben várhatóan megjelennek a nagyobb méretű digitális kijelzők, amelyek az árak feltüntetésén túl már marketingcélokat is szolgálnak. Ezek promóciós tartalmakat, vizuális elemeket, sőt akár multimédiás üzeneteket is közvetíthetnek majd a vásárlók felé.

Bár nevük alapján ritkának tűnnek, Magyarországon közel félmillió embert érintenek azok a különleges kórképek, amelyek diagnosztizálása és kezelése túlnő a nemzeti egészségügyi kereteken. Az Innovatív Gyógyszergyártók Egyesületének (AIPM) konferenciáján bemutatott európai referenciahálózatok és a betegek aktív közreműködése új esélyt kínál a rejtőzködő rendellenességekkel élőknek. A jelenleg is kiválóan működő ritkabeteg-centrumok mellett a jövő gyógyításában kulcsszerep jut az óriási adatbázisoknak és a mesterséges intelligenciának, amelyek segítenek a pontos diagnózis felállításában és a személyre szabott terápiák kidolgozásában.

Az orvosi kezelések az adatgyűjtésnek és adatkezelésnek köszönhetően humán tudományból részben átalakulnak adatvezérelt, racionális tevékenységekké - hangzott el a konferencia egyik előadásában. A cél az, hogy ne csupán az orvosok tapasztalatain, megérzésein alapuljon a diagnózisok felállítása és a kezelések meghatározása.

Az egészségügyi adatok részben a kórházak, rendelőintézetek feljegyzéseiből, a leletekből, zárójelentésekből keletkeznek. Emellett ma már a hordozható eszközök, az okosórák, az otthoni mérőműszerek szolgáltatják az adatbázisokat építő információkat. Az egészségügyi adatok mennyisége évente 36 százalékkal nő, ami gyorsabb a feldolgozóipar, vagy a pénzügyi szolgáltatási ágazat adatbázisainak bővülésénél.

Az adatbázisok "könyvtárosai" a mesterséges intelligencia modellek, amelyek kikeresik a szakembereknek a diagnózisok, kezelések lehetséges változatait. A felhalmozott adatok alapján képesek arra is, hogy digitális környezetben szimulációkat készítsenek kezelési forgatókönyvek eredményeiről.

Hogyan szakítsunk időt és energiát a (szakmai) tájékozódásra? Hogyan leljük meg azt, ami valóban számít - kiégés nélkül. Inkább húzóerők legyünk, mint szekértolók! Ehhez ajánlják:
- Ütemezett böngészés: meghatározott időpontokban nézzük át a forrásokat (pl. szakmai híreket, cikkeket stb.), ne ad hoc megszakításokkal.
- RSS-hírcsatornák: akkor ellenőrizhetjük az információt, amikor nekünk kényelmes.
- Könyvjelzők/kedvencek: manuálisan megnézhetjük a fontosabb forrásokat - ezt is ütemezve.
- Hírlevelek (összefoglaló/digest formátum): bár technikailag a kommunikáció push jellegű (=küldött üzenetek), a heti/havi összefoglalók kevésbé tolakodóak, mint a napiak.

További tippek:
1. Szűrés és priorizálás - a források szigorú kiválasztása
- Alacsonyabb gyakoriság: hetente vagy kéthetente szűrjünk a napi/valós idejű helyett.
- Hierarchikus információk: először a címsorokat olvassuk! Csak akkor merüljünk bele, ha releváns.
- "Just-in-time" tanulás: információkat csak akkor keressünk, ha egy adott célra kellenek
2. RSS az információk megmentésére: az Outlook számos verziójában található RSS-hírcsatornák funkció (Fájl > Beállítások > Speciális menüpont). De testre is szabhatjuk az RSS-t, hogy szűrhető legyen az információözön (pl. minket a MI érdekel, de más szállítói frissítések nem). Olyan eszközökkel, mint a siftRSS, létrehozhatunk olyan RSS-hírcsatornát, amely kulcsszavakat tartalmaz vagy kizárja a szót a cím vagy a leírás mezőben, így biztosítva, hogy csak a minket érdeklő tartalmat kapjuk meg.
3. Újrahasznosítás: RSS-ből e-mailes összefoglalók, pl. a Feedmail link RSS-ből e-mailbe küldő eszköz.
4. Szakmai olvasmányok ütemezése: csökkentsük a gyakoriságot! Elég lehet heti 15-20 perc a kiválasztott információforrások átnézésére.
5. Új információkkal kapcsolatos szokás kialakítása: elkezdték (e cikk szerzői) megosztani RSS-hírcsatornáikat a link oldalon, hogy segítsék azonosítani a könyvtári blogokat és más információforrásokat. Új hírcsatornák felfedezését, valamint a saját blogok létrehozását is támogatnák. A könyvtári blogok összegyűjtésében olvasóik segítségére is számítanak. [Nálunk mi a helyzet? - a szerk.] (Ref.: Szabó Eszter)

Fjaerland 1996-ban lett Norvégia első könyvvárosa. A falunak ma is csak körülbelül 300 lakosa van, mégis 150 000 könyvet őriznek itt, vagyis minden lakosra jutna ötszáz. Több a könyv itt, mint régi otthonom, Marosvásárhely lakossága - és pont úgy "élnek", mintha lakosok lennének. Mindenhol ott vannak. Régi istállókban, garázsokban, a régi banképületben, a postán, a kompváróban, és persze kültéri polcokon is, a házak külső falain, ahol a könyvek a fjord felé néznek. A választék végtelen: norvég és angol irodalom, művészeti albumok, gyerekkönyvek, régi térképek, antik darabok, és olyan témák, amelyekről nem is gondolnád, hogy valaha könyv született róluk. Sok helyen önkiszolgáló rendszer működik: leveszed a könyvet, bedobod a pénzt egy kis fémdobozba, vagy telefonos applikációval fizetsz. Ez a fajta bizalom nagyon norvég, és valahogy nagyon megnyugtató.

A könyvváros nemcsak kulturális különlegesség, hanem közösségi projekt is. A helyiek, önkéntesek és kulturális szervezetek együtt tartják életben. A könyvek önmagukban nem tartanának el egy falut, de a könyvváros különlegessége is lendített a turizmuson: jönnek a könyvrajongók, a fjord- és gleccsertúrázók, a fotósok, és azok is, akik csak csendet keresnek. Fjaerland ma már nemcsak egy falu, hanem élmény, hangulat, történet. (Norvégiai mindennapok)

Kis angol nyelvű videó a témában: link

A Storm-1516 kódnevű szervezet 2023 óta aktív és rendszerint az orosz állam érdekei mentén igyekszik a dezinformációi terjesztésével beavatkozni a Moszkva számára fontos választási kampányokba. A Storm-1516 megjelent már a német választások idején az AfD-t támogatva, láttuk őket akcióban Moldovában is és most a magyar választási kampányba vetették bele magukat annak érdekében, hogy biztosítsák a Moszkvával jó viszonyt kiépített Fidesz?KDNP kormányon maradását.

- Az első lövést a Storm-1516 január végén adta le, amikor egy fiktív szervezet, az Oknyomozó Újságírók Európai Központja (ECIJ) nevében kiadtak egy cikket, ami arról értekezett, hogy Magyar Péter az Ukrajnának szánt európai segélyből 16,7 millió dollárnyi készpénzt csempészett át az Egyesült Királyságba.
- A második, február elején elstartolt dezinformációs kampányt egy Times of Ukraine nevű oldal indította el (a Youtube-on és a Telegramon is van több hasonló nevű, valódi hírcsatorna, ez azonban idén február 1-én jött létre). Ebben az az állítás, hogy az ukrán korrupcióellenes hatóságok vizsgálják 40 millió euró eltűnését, amit az országnak nyújtott uniós segélyekből csapoltak meg, és ebben volt valamilyen szerepe a cikk állítása szerint Magyar Péternek is.
- A harmadik próbálkozás vette célba Iványi Gábort. Erre már egy magyar domainnel rendelkező webcímet is létrehoztak (2026.02.18-án), ez az oknyomozo.hu nevet viseli, és az ott megjelent írás pedofíliával vádolja meg Iványi Gábort, de nem marad ki belőle Magyar Péter sem, akiről azt írják, hogy szellemi vezetőjeként hivatkozott Iványira.

A fenti három nekifutásban közös pont, hogy nem támasztották alá hivatkozásokkal a történeteket. A magyar nyelvű oldal esetében az is jól látható, hogy sokkal inkább AI-próbálkozás ez, mint egy valódi nyelvtudás birtokában lévő ember munkája. A Telex beszámolója szerint a sztorit az X-en kezdte terjeszteni február 20-án egy Tóthné Mária nevű, kizárólag közéleti témájú, fideszes tartalmakat posztoló profil. Másnap azonban alig pár óra leforgása alatt, látszólag egymástól függetlenül 17 nigériai, angol nyelvű, pár tízezer követős csatorna tette ki a cikket és a videót.

A Milestone Intézet középiskolás diákok személyre szabott oktatásával foglalkozik, amely területen 2010-es alapításunk óta vezető szerepet töltünk be. Hazai fejlesztésű nemzetközileg is elismert középiskola mellett végezhető angol nyelvű programjaink diákjaink intellektuális fejlődését szolgálják, hogy rátaláljanak érdeklődésüknek és képességeiknek legmegfelelőbb területre és így sikeres, önállóan gondolkodó egyénekké váljanak. Egyedülálló oktatási programunk célja a jövő vezetőinek kiművelése, akik a XXI. században versenyképes Magyarország megteremtésére hivatottak.

Kelenhegyi Andor, az intézet oktatási igazgatója írja: A Jakobsleiter egyedülálló kezdeményezés: egy angol nyelvű, lektorált, nyílt hozzáférésű interdiszciplináris folyóirat, amely kizárólag középiskolás diákok és felső tagozatos diákok cikkeinek közzétételére specializálódott.

A folyóiratot négy évvel ezelőtt indítottuk. Az álmom az volt, hogy kiemelkedő diákjainkat összekapcsoljuk a nemzetközi tudományos közösséggel azáltal, hogy teret biztosítunk számukra cikkeik publikálására, és így már fiatalon beléphessenek az akadémiai életbe. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a szerény kezdetek után (az első számban hat cikk volt) mára több tucat szerző jelentkezik, hogy részt vegyen ebben a törekvésben. Számomra a Jakobsleiter az oktatás átalakító erejének megtestesítője. Nemcsak elértük azt a célunkat, hogy szerzőink tanulmányi útját fellendítsük, hanem segítettünk nekik a jövőbeni kiemelkedő eredmények útjára lépni is. Az első szám szerzői éppen most fejezik be alapképzésüket, és csak nagyszerű dolgokat hallok a fejlődésükről.

Idén egy szinttel feljebb léptünk, két héttel ezelőtt volt az első hivatalos folyóirat-bemutató a Milestone-on. A 2024-es szám 10 cikket tartalmazott káprázatosan változatos témákban. Nagy öröm olvasni ezeket a ragyogó írásokat. Te is megteheted, minden számunk nyílt hozzáférésű.

Ajánlóbibliográfiát adott ki a Háttér Archívum és az LMBTQ Könyvtári Munkacsoport. A jegyzék egyaránt segíti a transzneműségben közvetlenül érintett embereket, hozzátartozóikat, illetve mindazokat, akik kapcsolataik, vagy ismereteik szélesítésében érintettek. És természetesen a könyvtárosokat, akik közvetlenül ajánlhatják, illetve linkelhetik (vagy qr-kóddal tehetnek ki) fizikai/virtuális felületeiken a forrásjegyzéket.

Az ajánlat szakkönyvek, tanulmányok, szépirodalom és filmek részekből áll. A tételek kimásolva és keresőbe illesztve találhatóak meg.

Azonnali hatállyal és magyarázat nélkül megszüntette az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) a világ országairól adatokat össze­gyűjtő és publikáló World F­actbook nevű oldalát. A kiad­vány az 1962-es induláskor az ügynökök számára készült, titkosított, nyomtatott könyv volt, amiből 1971-ben a nyilvánosság számára hozzáférhető változat készült, s 1997-ben felkerült az internetre. Nemcsak kormánytisztviselők használták, de civilek milliói is, és szolgált kvízvetélkedők ­tudástáraként is.

A Wikipádiában róla: link .

Kapcsolódó: Újságírói több mint harmadától válik meg a patinás The Washington Post napilap, mert tulajdonosa, Jeff Bezos el akarja tüntetni a veszteséget. Bírálói szerint viszont becsicskul Donald Trumpnak.

A kormány döntéseinek csak a felét ismerhettük meg tavaly, mivel majdnem minden közzétett kormányhatározatra jutott egy másik is, amit kifejezetten elrejtettek a nyilvánosság elől. Ilyen döntésből félezernél is több volt 2025-ben, némelyik akár 90 évig titokban maradhat. Ám, ha Tisza-kormány alakul, többjük nyilvánosságra kerülhet.

"Ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok" - könnyű lenne megfogadni Orbán Viktor szállóigévé vált, diplomatáknak szóló instrukcióját, csak hát alig-alig tudni, mit csinál, amire figyelni kellene. Tavaly például kétnaponta három olyan döntést is hozott az Orbán-kormány, amit nem közölt a nyilvánossággal, mert direkt titokban akarta tartani őket.

Nem nyilvános, illetve évtizedekre kifejezetten titkosított kormányhatározatból 2025-ben 546 született, ami 38 százalékkal több, mint 2024-ben - derült ki a HVG közérdekű adatigénylésére kapott kormányzati válaszból. A félezernél több döntés az összes tavalyi kormányhatározat 48 százaléka, mert a Magyar Közlönyben másik 596 kormányhatározat megjelent - sokan azt hiszik, az az összes, pedig ez csak az összes tavalyinak a fele. A Magyar Közlönyben nem olvasható félezernél több döntés között van 27, még ezen belül is különleges kormányhatározat. Ezeket tehát sehol nem tették közzé, és még a kabinet tagjain kívül is csak egy nagyon szűk kör ismeri a tartalmukat, de senki sem beszélhet róluk, mert azzal több év börtönbüntetést kockáztat. Az ilyen, úgynevezett háromezres kormányhatározatoknak címük, tartalmuk is titkos.

"A független rádiós piacnak vége, már csak a halottakat lehet körberajzolni" - fogalmaz Szalay Dániel, a Media1 médiaipari portál alapító-főszerkesztője. A Fidesz ugyanis az elmúlt évtizedben teljesen az uralma alá hajtotta az egyetlen olyan médiaformátumot, amelyet az állam még direktben befolyásolni képes. "A rádió specialitása a mai napig, hogy a frekvenciaspektrum állami tulajdon, ezért is lehet szinte kizárólag Mészáros Lőrinc és barátainak a kezében" - fogalmaz egy reklámügynökségi vezető a HVG-nek. A frekvenciák kiosztását a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) fideszes káderekkel feltöltött Médiatanácsa ellenőrzi - leginkább azt, hogy biztosan a jó kezekbe kerüljenek a frekvenciahasználati engedélyek a pályáztatáson. A televíziók esetében az analóg földfelszíni sugárzás 2013-as megszűnése után az NMHH-nak jóval kevesebb eszköze maradt a csatornák szankcionálására, ráadásul a vállalatok akár külföldi joghatóság alá is tartozhatnak, ami nehezíti a hatékony fellépést. A hírportálok indítása pedig végképp nem függ a médiahatóság kegyeitől, a Fidesz-kormány tehát jobb híján a rádiós piacon érvényesítette hatalmi szóval az érdekeit.

Az állami rádiókon kívül minden más gyakorlatilag a felcsúti volt gázszerelő birodalmához tartozik. (...) A független rádiók szinte teljes hiánya azt is jelenti, hogy a választók a kormányzat számára kínos híreket biztosan nem a rádióból ismerik meg, hiszen azok "jobb?" esetben az MTI politikasemleges anyagait szerkesztik be, míg a kormányközeli hírrádiók a központi propagandaanyagokat olvassák fel.