... Ahogyan a könyvtárosok is kiállnak a pékek mellett, ugyanis mit tennénk finom kenyér és pékáru nélkül?! "A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; "Indulás")" c. dokumentum harmadik alappillére - azok mellett, hogy
1. a használókból tervezi vissza a könyvtári szolgáltatást és
2. a könyvtárakat a könyvtári rendszer által támogatandó szakembereknek tartja.
A könyvtárosok legnagyobb panasza, hogy nem kapnak elegendő elismerést. Ezért is fontos változtatni a helyzeten. A nevezett stratégiai dokumentum több olyan szakmai-logikai kapcsolódást tervez, amely a nem könyvtári partnerek számára teszi nélkülözhetetlenné a könyvtárakat.

Egyik ilyen kapcsolódási pont a teleegészségügy - A könyvtári teleegészségügyi szolgáltatások - esélyegyenlőbb népegészségügy link - melyben a könyvtár - főként kistelepüléseken - információs és időleges kontaktpontot jelent az egészségügyi szolgáltatások számára. Természetesen nem a könyvtáros lép fel orvosként, hanem egyeztetést követően adott időpontokban helyet biztosít egészségügyi kisebb szolgáltatásoknak.

E modellről a holland könyvtári stratégia kapcsán írtunk másik területen - Nélkülözhetetlen szolgáltatást nyújt így a könyvtár - Digitális Kormányzati Információs Pontok link - melyben tőkeerős vállalkozások szállnak be a könyvtárfinanszírozásba, hogy a könyvtár ügyfélkapcsolati helyszínt és szolgáltatást nyújtson. Ugyan ezt számos hazai könyvtár is megteszi, de a szervezettség jelen állapotán még nem működik a holland finanszírozási modell.

Sőt! Mint korábban írtuk a nélkülözhetetlenség kapcsán: Újra kellett nyitni holland kistelepülési könyvtárakat... link . A holland modell adaptálásával "A könyvtárügy megerősítése és társadalmi szerepvállalásának stratégiája, 2026. (első lépcső; "Indulás")" c. dokumentum a könyvtári hálózat terjesztését is előre vetíti. Amellett, hogy a könyvtár(os) elismertségét emeli, és foglalkoztatási biztonságát erősíti meg. (MG)

Különleges élmény volt látni, ahogy könyvtárunk néhány órára kifutóvá alakult, és ahogy kortárs tervezők ebben a gyönyörű, történelmi környezetben mutatták be a fenntartható divattal kapcsolatos elképzeléseiket. (...) A könyvtár igen régi intézmény. Éppen ezért időről időre fel kell tennünk magunknak az egyszerű kérdést: mi a szerepünk napjainkban? - fogalmaz Koreny Ágnes.
- A könyvtár alapgondolata meglepően közel áll ahhoz, amit ma körforgásos szemléletnek nevezünk.
Ám ma már ez nem elég. Azt szeretnénk, hogy a fenntarthatóság valós és gyakorlatias dologgá válna, olyasmivé, amit az emberek a mindennapjaikban is megtapasztalhatnak. Ez az egyik oka annak, hogy a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár részt vesz az EU által finanszírozott "make-a-thek" projektben. Olyan közösségi tereket és programokat hozunk létre, ahol az emberek tanulhatnak egymástól, alkothatnak, javíthatnak, újrahasznosíthatnak és kísérletezhetnek.
Budapesten fontos szerepet kap a divat és a textil világa: az újrahasznosítástól és a javítástól kezdve a hagyományos kézműves technikákon át egészen a digitális divatig.

Számomra azonban a fontosabb kérdés ez: mivel járulhat hozzá egy könyvtár a változáshoz? A fenntarthatóság felé vezető átmenet új technológiákat, új üzleti modelleket, szabályozást és innovációt igényel. Ám végső soron az emberek döntik el, mit vásárolnak, mit használnak, mit javíttatnak meg, mit dobnak ki, és mit tartanak értékesnek. E döntések meghozatalához az embereknek tudásra, megbízható információkra és kíváncsiságra van szükségük.
Szükségük van olyan helyekre is, ahol beszélgethetnek, tanulhatnak, és olykor akár vitatkozhatnak is egymással. Úgy vélem, a könyvtárak lehetnek ilyen helyek. Nem fogjuk megoldani a divatipar problémáit. Ám olyan közeget teremthetünk, amelyben egy új ötlet eljuthat valakihez; ahol a hagyományos tudás új értelmet nyerhet; ahol az emberek kidobás helyett megjavítanak dolgokat, vagy egyszerűen csak másképp kezdenek gondolkodni arról, amit használnak és fogyasztanak. Továbbra is szükségünk lesz olyan helyekre és közösségekre, ahol megérthetjük a változásokat, megvitathatjuk azokat, és tanulhatunk egymástól. Könyvtárként mi magunk is szeretnénk ilyen helyekké válni.

A hazai megkésés miatt továbbra is aktuális - és az áprilisi választás után már esélyesebb - az izokratikus, azaz azonos hatalmi erejűek közötti szabályozás bevezetése a könyvtárügyben is. (MG)
- ... Végső soron nincs másról szó, mint az ipari korszakban kialakult kontrollstruktúrák mind látványosabban elkerülhetetlen végleges cseréjének megindulásáról. Az információs társadalom első időszakában ugyanis a technológiai fejlődés éppen ahhoz járult (többek között) hozzá, hogy az ipari korszak struktúrái sikeresen megújuljanak és ennek révén átmentsék saját magukat - hiszen funkcióikat egyre hatékonyabban tudták ellátni. Az így megőrzött stabilitás azonban mindinkább illékonynak bizonyul, hiszen mint láttuk, maga a valóság alakult félelmetes tempóban át. Aminek a végnapjait szemléljük, az nem más, mint a 19. század végi, és több, mint száz évig rendkívül sikeres bürokratikus kontroll. Hamarosan eljön az idő, amikor a legfejlettebb bürokratikus kontrollmechanizmus is alacsonyabb hatékonyságúnak és értékűnek bizonyul majd, mint a legfejletlenebb új kontrollmechanizmus - amit a magunk részéről szívesen nevezünk izokratikus kontrollnak.

Erről az új kontrollminőségről keveset tudunk ugyan egyelőre, de sokat sejtünk. Az bizonyosnak látszik, hogy az ipari korszakban kiformált nemzetállami-bürokratikus érdekstruktúrákat felülírja, és globális (planetáris) szintű koordináción alapszik majd. Várható, hogy az új kontrollminőség nem egyetlen "döntési centrumhoz" lesz köthető, hanem sok "kis" döntési centrum tartja működésben. Nem egy "szereplő" irányít teljes hatáskörrel, hanem sok: az új kontrollminőség emiatt részben "multistakeholder" világ, részben ön-kormányzás (selfgovernance) lesz a szó igazi értelmében. Az új kontrollstruktúra hálózatokra és kölcsönös összekapcsoltságra, interkonnektivitásra épít, a partnerség, a horizontális viszony, a kollaboráció, a felelősségvállalás, az erőforrások használatának, elosztásának, a döntések hozatalának, a cselekvések összehangolásának új mintázatai mentén. Számos jellegzetességét, sajátosságát már látjuk, de egyelőre még nem szaporodtak annyira fel a pozitív visszacsatolási ciklusok, hogy az átalakulás visszafordíthatatlan legyen. Nevet azonban már kaphat. Leginkább megfelelőnek és használhatónak az "izokratikus kontroll" tűnik, az "egyenlő erő", "azonos erejű hatalom" értelmű, görög eredetű izokrácia felhasználásával. A társadalmi innováció legnagyobb tétje az, hogy milyen tempóban és milyen áron alakul ki mindez. A megrázkódtatás kisebb lesz azonban, mint attól most sok elemző tart: elsősorban azért, mert az új kontrollmechanizmusokat a régi intézmények "hordják ki", így azok a szemünk láttára formálódnak majd ki.

Temesváron nyílt meg a Habsburg Birodalom és a történelmi Magyarország első nyilvános kölcsönkönyvtára és olvasóterme 1815-ben. Míg a pécsi Klimo Könyvtár 1774-ben az első nyilvánossá tett, helyben olvasható püspöki magángyűjtemény volt, addig a temesvári intézmény modern, előfizetéses kölcsönkönyvtárként és olvasókabinetként működött. Az olvasók a legújabb hazai és külföldi könyveket, folyóiratokat tagsági díj ellenében haza is vihették. Több ezres német, magyar, latin állománya óriási szerepet játszott a polgárság modernizációjában, és mintául szolgált a későbbi hazai olvasókörök és kölcsönhálózatok számára.

De miért pont Temesvár? Nos, a 18-19. század fordulóján a Birodalom egyik legdinamikusabb, kozmopolita olvasztótégelye volt, ahol a gazdasági fellendülés, a nyugati integráció és a felvilágosodás eszméi ideális voltak egy modern, polgári intézmény számára.
Sőt további tényezők együttállása a várost a hazai könyvtárügy úttörőjévé tette:
- Közvetlen bécsi modernizáció: a törököktől való 1716-os visszafoglalás (Savoyai Jenő győzelme) után a Bánság évtizedekig közvetlen bécsi udvari (kamarai) irányítás alatt állt. A Habsburgok egyfajta "mintaállamot" építettek fel: tervszerű betelepítések, modern városrendezés, mérnöki munkák és korai iparosítás folyamatai zajlottak. Temesvár adminisztratív és katonai központként közvetlen és gyors összeköttetésben állt Béccsel.
- Kivételes multikulturalizmus: a városban svábok, magyarok, szerbek, románok, zsidók és franciák éltek együtt. Német volt a közös nyelv, így a nyugat-európai (elsősorban bécsi és lipcsei) könyvpiac legfrissebb irodalmi, tudományos és politikai kiadványai nyelvi akadályok nélkül, azonnal fogyaszthatók voltak a helyi elit számára.
- Erős, vagyonosodó polgárság biztosította a fizetőképes kereslet kell. Az élénk helyi kereskedelem, a céhek, a katonai tiszti kar és a kiterjedt bürokrácia kitermelt egy olyan jómódú polgári réteget, amelynek már volt szabadideje és kulturális igénye az olvasásra.
- A felvilágosodás és a "civil" szellemi hálózatok: Temesváron erős volt a haladó társaságok, különösen a szabadkőműves páholyok jelenléte. Ezek az asztaltársaságok a tudás megosztását, az önképzést és a polgári öntudatot hirdették, amihez egy "olvasókabinet" (Lesekabinett) tökéletes infrastrukturális és társasági hátteret adott.

A nyitáshoz egy olyan kaliberű lokálpatrióta kellett, mint Klapka József, aki város polgármestere, nyomdatulajdonos és könyvkereskedő volt egy személyben. Az ő politikai befolyása, a technikai háttér és a nyugati könyvkereskedői hálózat hozzájárultak, hogy a kölcsönkönyvtár ne csak megnyíljon, hanem anyagilag és logisztikailag is fenntartható maradjon. (Gemini, MG)

A hatalmas bizalomhiánnyal küszködő, megosztott Magyarországon különösen fontos, hogy a könyvtárak rendkívüli hatást kifejteni képes bizalom- és demokráciaintézmények, a társadalom kapcsolati hálójának megerősítői, a részvételiség kultúrájának csendes misszionáriusai legyenek.

A könyvtárak ugyanis "alacsony intenzitású találkozóhelyek". Olyan semleges terek, ahol a különböző társadalmi csoportok tagjai anélkül tartózkodhatnak egymás mellett, hogy közvetlen interakcióra kényszerülnének, mégis észlelik egymást, és ez növeli az általános társadalmi toleranciát. A magas intenzitású programok (nyelvtanfolyamok, olvasókörök, író-olvasó találkozók, ismeretterjesztő előadások, kézműves-foglalkozások) erősítik az egyének közötti kötődést és a bizalmat, az alacsony intenzitású szolgáltatások (a hagyományos kölcsönzés vagy az újságolvasás) a "gyenge kötések" fenntartásáért felelősek, amelyek a társadalmi kohézió szempontjából meghatározóak.

A könyvtárba vetett magas közbizalom így "átvándorol" az ott tartózkodó emberekbe is. Ha megbízom az intézményben, nagyobb eséllyel fogok megbízni az ott találkozó idegenekben is. Ha pedig még intergenerációs tér is, számtalan lehetőséggel idősek és fiatalok találkozására, kapcsolatteremtésére, az még tovább erősíti a társadalmi kötőszövetet. A könyvtár tehát több, mint kölcsönzőhely: fenntartása nem kulturális luxus, hanem biztonságpolitikai és társadalmi befektetés is - már ha valaki hajlandó így is tekinteni rá.

A PEN America - az irodalom és az emberi jogok alapján a véleménynyilvánítás szabadságát védő nonprofit szervezet - jelentést tett közzé a közkönyvtárakat fenyegető veszélyekről, arról, hogy nemcsak az országos közkönyvtárak és gyűjtemények cenzúrázása erősödik, hanem fokozódik a könyvtári dolgozók megfélemlítése is. A könyvtári működés zavarai kritikus ponthoz közelednek. Az "Out of Circulation: Expanding Censorship in Public Libraries" (Kivonva a forgalomból: a cenzúra terjedése a közkönyvtárakban) című jelentés a könyvtilalmak, a mesedélutánok lemondása, a könyvtárosok zaklatása, a finanszírozás csökkentése és a könyvtárak független irányításának felszámolása következményeit vizsgálja.
2021 óta tapasztalható a tendencia, hogy a közkönyvtárakra nyomást gyakorolnak azért, hogy cenzúrázzanak és "gyakoroljanak ideológiai ellenőrzést az eszmék terjedése felett" a közterületeken.
Ezek az intézkedések magukban foglalják:
- könyvek betiltását
- művek "korhatárának emelését"
- előítéleteket keltő matricák ragasztását a könyvekre
- finanszírozás visszatartását a gyűjtemény-összeállítási döntések miatt
- könyvtári dolgozók zaklatását és elbocsátását.
A jelentés szerint ezek összességükben aláássák a közkönyvtárak azon képességét, hogy a sokszínű, demokratikus társadalmunk szellemi szabadságának fáklyavivői legyenek.

2021 óta a PEN America országszerte közel 23 000 könyvbetiltást regisztrált az iskolai könyvtárakban. A szervezet azt dokumentálta, hogyan alakult ki az a mozgalom öt év alatt, amely az állami iskolákban széles körű irodalmi művek - különösen az LGBTQ+ szereplőket és színes bőrű szereplőket tartalmazó történetek - cenzúrázására irányul. "A következmények kiterjednek azokra az írókra is, akiknek könyveit levesszük a polcokról, valamint azokra az olvasókra, akiktől megtagadják a történetekhez és információkhoz való hozzáférést." (Kasey Meehan, a PEN America "Olvasási szabadság" programjának igazgatója) (Ref.: Aux Eliza)

Az évente megjelenő könyvtári stratégia kimeneti adatokat mutat be: mely könyvtár mennyit kölcsönzött, hány négyzetméteres a hasznos felület, mennyi dokumentumot szerzeményezett. A könyvtárak adatbeküldésén alapuló rendszer több kérdést felvet, ahogyan az adatok döntéshozatalra gyakorolt hatása is. Vajon mi történik akkor, ha az adatokból hatékonyságmutatókat készítünk. Vulgo: okosan elosztjuk egymással a kimeneti adatokat. Az eredmény jóval beszédesebb lesz, mint az egyszerű teljesítményadatok, ugyanis a hatékonyság adatok közötti viszonyra, összetettebb valóságra utal.

Az eredmény meglepetés, ugyanis jellemzően kevesebben gondolkodnak hatékonyságban. Az adatok pedig többféleképpen interpretálhatók. Mondjuk:
- hibásak az adatok (a számolás vagy a beküldött inputok?)
- hibás a számítás
- a hatékonysági adat azért olyan, mert van egy harmadik változó is, mégpedig: ... (és itt jön egy magyarázat).

Nézzük pl. a "1000 lakosra jutó könyvtári alkalmazott - megyei szinten" adatokat. A 19 megye, illetve a FSZEK adatai: link

Ta milyen következtetéseket vonsz le? Írd meg: kit@gmconsulting.hu . (MG)

A múlt heti KIT-kérdésre kapott nem reprezentatív válaszok megoszlása:
18 - elkülönítetten tartani
6 - összevonni
0 - egyéb, megírom: kit@gmconsulting.hu
Összevetés a 10 évvel ezelőtt felvett hasonló adatokkal: link . Az adatok szerint némileg romlott a helyzet. Tőlünk nyugatabbra az egybeosztás az általánosabb, ami nagyban megegyezik a használói preferenciával. Az egybeosztás nem mellesleg valamivel kisebb (olcsóbb), jobban áttekinthető, és használónak, könyvtárosnak jobban kezelhető állományt is eredményez (ismét csak olcsóbb).

Érdekesség, hogy tőlünk keletebbre az állomány tematikus vagy funkció szerinti szétszabdalásának hívei erősebbek: van, ahol külön állományrészt képeznek még a nemzeti irodalmak is: pl. a német szépirodalom, az orosz szépirodalom, a szerb szépirodalom. A dolgok egyben, egymás mellett látása a holisztikusabb szemlélet eredménye. (MG)

A digitális technológia és az MI terjedése miatt a könyvtárak elvesztették korábbi információmonopóliumukat, ezért új alapokra kell helyezniük társadalmi küldetésüket. A generatív mesterséges intelligencia és az automatizált rendszerek ugyan növelik a hatékonyságot, de elkényelmesítik az agyat, ami a kritikus gondolkodás és a kognitív képességek hanyatlásához vezet. Alan S. Inouye, az Amerikai Könyvtáros Egyesület (ALA) szakértője szerint a könyvtár mint "kognitív edzőterem" jelentheti a jövő kulcsát.

Az orvosi és egyéb szakkönyvtárakban a kutatástámogatás és az adatelemzés automatizálása gyorsan terjed, ám a döntéshozatalhoz és az adatok értelmezéséhez elengedhetetlen az emberi jelenlét. Az MI átveheti a mechanikus keresést, a strukturált összegzést vagy az útvonaltervezést, de az információk mély megértését nem pótolhatja.

A kognitív hanyatlás ellen a könyvtárak céltudatos programokkal tehetnek a legtöbbet:
- A "hosszú terjedelmű" olvasás (long-form reading) támogatása és az olvasókörök fenntartása a komplex gondolkodás alapja.
- A kritikai szemléletet és problémamegoldást fejlesztő foglalkozások felkészítik a használókat az MI-eszközök tudatos alkalmazására.
- A karrier- és vállalkozásfejlesztési programok segítenek az automatizáció miatt átalakuló munkaerőpiaci kihívások kezelésében.
- A közösségi játékok és feladványok rendszeres agytornát biztosítanak a szellemi frissesség megőrzéséhez.

Ez a megközelítés a magyar könyvtári hálózat számára is kiemelten fontos útmutató. A fenntartók felé a könyvtár értékét már nem puszta kölcsönzési adatokkal vagy az ingyenes számítógép-használattal lehet igazolni, hanem azzal, hogy a könyvtár a társadalom szellemi egészségét és szellemi teljesítőképességét védő "edzőteremként" működik. (ref.: Gemini, HL)

Indiában több millió gyermek számára elérhetetlen a könyv és a tanulás. Az alábbi kezdeményezések bemutatják, hogy az írástudás - a hagyományos írás-olvasás és a digitális írástudás - hogyan terjed túl a tankönyveken, ill. hogyan és hol történhet a tanulás.

1. A "Pehchaan The Street School" - 2015-ben Delhi központi nyomornegyedében, egy kis templomban a padlón ülve tanultak a gyerekek minden hétvégén az önkéntes tanárokkal. Mára 10 központjuk van, több mint 800 önkéntessel (köztük hallgatók és aktív szakemberek). Tantervük témaközpontú. Szerveznek egészségügyi táborokat, pszichológiai foglalkozásokat és szakképzéseket is. 2014-ben két nővér (testvérek) kezdeményezésére bejegyezték a Ngurang Learning Institute (NLI) nevű intézményt, hogy oktatást és életvezetési készségeket nyújtsanak nőknek és gyermekeknek. Azóta több mint 1000 ember megtanult náluk olvasni és írni.
2. Arunchal Pradesh első útmenti könyvtárát (roadside library) még a pandémia idején alapította egy nővér, Ngurang Meena az iskolák és diákok segítésére. Látta, hogy a hozzáférés nem elég: tevékenységekkel és promóciókkal célszerű olvasásra ösztönözniük. A kormány támogatásával a kezdeményezés 3 körzetben 26 önálló könyvtárra bővült. Most a határvidékekre és a korlátozottan felszerelt iskolákra fókuszál. Tanulási módszerei ösztönzik a kritikus gondolkodást és segítenek a gyermekeknek eligazodni a téves információk között.
3. Alulról jövő kezdeményezés a Food4Thought Alapítvány. Célja: áthidalni a használaton kívüli könyvek és az olvasók közötti szakadékot. Iskolákban és közösségekben hoz létre könyvtárakat (557 iskolai- és 65 közösségi könyvtár, 70 500 olvasó, 425 adományozó). A National Book Trust segítségével helyi nyelvű könyveket is beszerez.
Olvasást ösztönző programjai: "Olvasási Olimpia", "Olvasási Tízpróba". A "Mentsük meg a veszélybe került történeteket" projekt keretében 501 történetet írtak le nyolc nyelven.
4. Than Singh, egy nehéz sorsú delhi-i rendőr iskolát alapított, hogy távol tartsa a gyerekeket a kényszermunkától és a bűnözéstől. Alapvető tárgyakat tanít. Együttműködik a szülőkkel és a rendőrséggel. 2023-ra már 80 gyermek járt az óráira, és 75-en léptek be a formális oktatási rendszerbe. Diákjai továbbra is visszajárnak volt iskolájukba.
5. A Central Square Foundation (alapítvány) alapvető tanulási programot indított a Madhya Pradesh-i kormány támogatásával (2022). Támogatja a tanári továbbképzéseket, a tananyagokat, az értékeléseket és a technológiával segített tanítást. 2024-ben a Google.org-gal közösen indították az AI Samarth programot, amely a MI lehetőségeinek és korlátainak megértésére, információk értékelésére és az etikai következmények mérlegelésére fókuszál. Céljuk: több mint 5 millió diák, tanár és szülő elérése. (Ref.: Szabó Eszter)

Liechtensteinben át kell kalibrálnunk az agyunkat. 40 ezer lakosú ország, ám az egyik leggazdagabb Európában. Fővárosa, Vaduz (ejtsd: faduc) 5700 fő. Közlekedését osztrák oldalról, rendvédelmét Svájcból irányítják. Nemzeti büszkeség - a magyar fogalmak szerint - nem értelmezhető itt.
Mit jelent akkor itt az a fogalom, hogy nemzeti könyvtár?

A nagyobb városi könyvtári épületben kettős funkció működik: közkönyvtár, illetve nemzeti szintű megőrzés. Az előbbire kérdezve a KIT megtudta, hogy a néhány ezres liechtensteini településhálózatban vannak könyvtárak, de az együttműködés közöttük esetleges, pl. közös beszerzés sincsen. A helyben dolgozó könyvtárosok többsége Svájcban szerezték meg diplomájukat.

A nyári hétköznap koradélutáni látogatás során tágasnak, kellemesnek tűnő könyvtár azonban kicsi a helyi döntéshozók számára, és a közelben új épület építését szorgalmazzák link és link . Pontosabban - fenntarthatósági okokból - egy meglévő épület újjáalakítását.

Az épületbelsőre a világosság, tágasság, áttetszőség jellemző. A kikölcsönzött könyvek szállítására a látogatók papír könyvtári reklámtáskát szedhetnek. Ám a jegyzetpapír újrahasznosított! Jópofa volt a mágneses szavak kirakója. Az országban máshol is kitapintható a gazdagságot takaró zsigeri visszafogottság és az ésszerű kontroll is. A fotókat ld.: link (MG)

A Cambridge-i Egyetem kutatói szerint a kedvtelésből való olvasás bármely életkorban javíthatja az egészséget és a jóllétet függetlenül attól, hogy mit olvasunk. Barbara Sahakian professzor és Dr. Christelle Langley, az egyetem pszichiátriai tanszékének munkatársai rámutattak, hogy az olvasás erősíti a mentális egészséget és javítja a tanulmányi teljesítményt, emellett fokozza az empátiát és csökkenti a demencia kockázatát, azaz fokozza a kognitív teljesítményt, valamint csökkenti a szellemi hanyatlás kockázatát. Tanulmányuk a Psychological Medicine folyóiratban jelent meg.

Sahakian javaslata: "sosem késő elkezdeni" az olvasást, mivel az "egész életünk során, egészen időskorig előnyös hatással lehet ránk". Langley így fogalmazott: "Tekintve, milyen jótékony hatású az örömből végzett olvasás fiatal korban, mindent meg kell tennünk azért, hogy megszerettessük az olvasást a gyerekekkel és a fiatalokkal. A legfontosabb, hogy olyan témát találjunk, amelyet valóban élvezettel olvasnának - legyen szó akár egy tévéműsorról vagy egy játékról -, és ezt használjuk kiindulópontként."

A több mint 10 000 fiatal bevonásával készült tanulmány megállapította, hogy azok a gyerekek, akik már korán elkezdnek örömből olvasni, jobb figyelemkoncentrációval, memóriával és problémamegoldó képességgel rendelkeznek. A kutatók szerint ezek a gyerekek általában jobban teljesítenek az iskolában, kevesebb mentális egészségügyi problémával küzdenek, és egészségesebb életmódot folytatnak - például többet alszanak, és kevesebb időt töltenek képernyő előtt.

Sahakian megjegyezte, hogy a könyvklubok és olvasókörök "a társas érintkezés révén további előnyöket is kínálnak". "Segíthetnek abban, hogy az emberek kevésbé érezzék magukat elszigeteltnek, és szorosabb kapcsolatot ápoljanak másokkal; ez pedig bizonyítottan csökkenti a demencia kockázatát" - tette hozzá.
A tanulmány arra is rámutatott, hogy azoknál az 55 év feletti felnőtteknél, akik olyan tevékenységeket végeztek, mint például az olvasás, sokkal kisebb volt a kognitív károsodás valószínűsége. (ref.: MG)

Szász Máté neurobiológus link :
- Amikor olvasunk, az agyunk az írott képből csinál hangot. Ez az én belső hangom, és a saját hangomon szól. Vagy pedig, hogyha más szereplők vannak, [esetemben pl.] női szereplők, akkor elképzelek hozzá egy hangot, és amögé elképzelem az ő karakterüket, a cselekményt meg a háromdimenziós teret. Tehát, amikor megkérdezik, hogy emlékszel-e valamire a jó rég olvasott Monte Cristoból, akkor képi élményeid lesznek a börtöncellájáról, hogy hogyan néz ki. Pedig hát a szövegre nem emlékszel. Csak a generált modellre emlékszem. Általános szabály a neurológiában, hogy az általad generált élmény sokkal mélyebben rögzül, mint a kapott élmény. Ezért van az, hogy ha filmen nézem meg a Monte Cristót, kevésbé fog rögzülni bennem. Mert készen kaptam, és nem a sajátom, tehát nem érzem magam annyira közel hozzá. Amikor olvasol egy történtet, azért kerül annyira közel hozzád, mert a te képzeletedben megjelenő képek a te saját emlék nyomaidból vannak morzsánként összerakva.

Amikor pedig azt olvasom, hogy repülő csészealj, akkor az emlékeimben az általam látott nagyifajta csészeajak jelennek meg, mert én azt tudom elképzelni. Ugyanis nem nagyon tudunk elképzelni olyan dolgot, amit korábban nem láttunk, viszont amit odaképzelünk, az egy saját internalizált élmény, és ezért nagyon mélyen rögzül. És minél jobban eltávolodunk ettől, annál kevésbé marad meg az emléknyom.

A hangoskönyvnél egy lépés kimarad; a vizuális jel [azaz betű] akusztikussá alakítása, mert készen hallod azokat a hangokat, és így picit gyengébb lesz az emléknyomképző hatás. Ezért nem is érint meg annyira, mint egy könyvet olvasásánál. Ha a szereplőnek fájdalma van, akkor az agyamban a fájdalompályák aktiválódnak, tehát azt sajátomként élem meg. Ezért tudnak az emberek sírni egy könyvön. Egy rádiójátékon szerintem sokkal nehezebb sírni. Nem tudod annyira közel érezni magadat hozzá, mert másnak a hangján hallod. Az olvasásban pont ez a csodálatos: semmilyen más módon nem tudsz ennyire mélyen közel kerülni a történethez. Igazából ez egy biztonságos szimulációja az életnek: mert te magad nem tudsz megsérülni.

Kutatás volt: előbb elolvastad a Monte Cristót regényben és utána megnézted a filmet. Melyik lett erősebb nyom, amit olvastál könyvben, vagy a film? (...) - Az olvasás során lett egy nagyon erős emléknyom a képzeletedben. Ám ha megnézed filmen, az automatikusan felülírja a karakterek arcát, a hangját, a viselkedését, a ruháját, mert készen kaptad. A vizuális jel a vizuális agykérgi területeken annyival nagyobb amplitúdó jelet alakít ki, hogy azonnal fölülírja a könyvben olvasottakat alapján elképzelteket, így utána már nem is emlékszel rá.

Ötödikes gyerekek olvasásáról állítanak ki személyre szabott profilt és fejlesztési tervet egy kedden indult program keretében. A pécsi egyetem projektjének vezetőjével arról beszéltünk, hogy volna mód a riasztó PISA-eredmények javítására: egy éve porosodik valamelyik fiókban az általuk, az akadémia felkérésére kidolgozott olvasástanítási program.

Az olvasási nehézségek okainak egy része szociális természetű: azok a gyerek, akiknek nem mesélnek a szülei, akik nem is látnak könyvet, amíg iskolába nem mennek, akik alig hallanak maguk körül beszédet, és az is csak korlátozott szókincsű szöveg, eleve óriási, tulajdonképpen szinte behozhatatlan hátránnyal kezdik meg az olvasástanulást.

A most induló projekt elsősorban az olvasási nehézségek idegrendszeri okait vizsgálja, ami rendkívül sokrétű lehet, és nem függ attól, hogy milyen körülmények között él az a gyerek. Steklács János olvasáskutató lapunknak azt is elárulta, hogy a projektben részt vevő gyerekeknek, illetve a szüleiknek, tanáraiknak adnak majd egy személyre szabott olvasási profilt, és egy ehhez kapcsolódó fejlesztési tervet is javasolnak. Emellett a program során kifejlesztenek egy jól használható magyar nyelvű olvasásprofil-meghatározó módszert is. "Szeretnék majd Budapesten és Pécsen is olvasási központot indítani, ahova a szülők is elhozhatják a gyereküket, vagy iskolák is hozhatják az osztályaikat, és akár mi is elmegyünk iskolákba. Az lenne a cél, hogy minél több gyerek számára elérhető legyen ez az olvasásprofil-felmérés." (HVG)

Hogy lehet-e majd könyvtárban is diagnosztizálni az olvasási készséget, a modell kidolgozása kapcsán még kérdés. Egyelőre bizonytalan a könyvtárak olvasásösztönző imázsa is (vö.: link ). Ugyanakkor a B2B2C rendszerekhez hasonló elven hozzá tud járulni a támogató szolgáltatásra szorulók azonosításához és a témában hivatott szolgáltatókhoz való közvetítéshez. (MG)

A Prizma Transznemű Szervezet olyan területeken gyűjt szolgáltatókat, ahol az ember intim, kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Az adatbázisba az LMBT+ emberekkel kapcsolatban nyitott, pozitív szolgáltatókat vesznek fel, feltételezve, hogy aki velük szemben normális, az minden alcsoport képviselőjével, így a transzneműekkel szemben is az lesz. Tapasztalják, hogy ez sajnos nincs mindig így, ez esetben visszajelzést kérnek a negatív tapasztalatokról.

A könyvtárosok is bátran ajánlhatják az adatbázisba felvett, terület és szakmák szerint osztályozott szolgáltatókat egészségügyi, mentálhigiénés, sport, wellness, szépségápolás, szállás, nyelvtanítás és egyéb kategóriában érdeklődőknek. Lám, ilyen is van! Ha saját könyvtárunkat akarjuk felvetetni az LMBT-barát Szolgálatok gyűjteményébe, bátran jelentkezhetünk. A Háttér Társaság Archívum és Könyvtár lehet az első centrum, ahol biztonságos térben, diszkriminációmentesen, online vagy személyesen tájékoztatják az olvasókat.

Persze, evidens, tanultuk a könyvtárosképzőben. De mi a helyzet egy olyan íróval, aki folyamatosan szembesülésünkre igényt tartó regényeket ír. A szembesülés persze saját önképünket rontaná, melyet nyilvánosan nem engedhetünk meg. S bár e műveket mind magyarul írja, azokat sokkal inkább külhonban ismerik el. Ezek után nem meglepő, hogy a Berlini Művészeti Akadémiának adja iratait. De mivel magyar, ide akar(na) tartozni.

Nádas Péter (1942-2026) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, drámaíró, esszéista volt. Fotóriporterként, újságíróként is dolgozott. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, 2000 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 2006 óta a Berlini Művészeti Akadémia tagja. A modern magyar irodalom meghatározó, világirodalmi rangú alkotója. (MG)

A Világló részletek c. kötettel teljesített írói programja után felszabadultan alkotta meg a feszültségekkel, erőszakkal teli, szórakoztató karaktereket mozgató, thrillerszerű Rémtörténetek című regényt. Másolatot kellett hozzá kérnie a korabeli jegyzeteiből a Berlini Művészeti Akadémiától, amelynek tagja, és kéziratait, levelezését az intézményben őrzik. "Ott érdeklődtek utána. Már elég öreg vagyok hozzá, úgyhogy a hazámban is eszébe juthatott volna valakinek, hogy mit akarok én ezzel a sok papírral tenni. Vagy húsz éve levélben felajánlottam a Széchényi Könyvtárnak, hogy az összes külföldön megjelent könyvemből küldök példányt. Nem kaptam választ" - panaszolta négy évvel ezelőtt. (HVG)

A Nemzeti Kulturális Alap közleménye:
Változások történtek az NKA állandó kollégiumainak tagságában: Tarr Zoltán, Magyarország társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős minisztere 2026. szeptember 9. napjával felmentette a korábbi kulturális miniszterek által kinevezett állandó kollégiumi tagokat. 2026. szeptemberétől 2030. szeptemberéig terjedő időtartamra a következő személyeket nevezi ki az NKA állandó kollégiumaiba:

(...) Közgyűjtemények Kollégiuma
- Bujdosóné Dr. Dani Erzsébet, Katona József Könyvtár igazgatója, a Debreceni Egyetem habilitált egyetemi docense, MTA köztestületi tag;
- dr. Schmidt Anikó, főlevéltáros, történész, a Magyar Nemzeti Levéltár mb. általános főigazgató helyettese;
- Molnárné Aczél Eszter, művészettörténész muzeológus, a BTM Kiscelli Múzeum - Fővárosi Képtár vezetője, az ICOM Magyarország elnöke.

... De hogy mi a gyereknek a digitális fogyasztási kultúrája, arról semmit nem, és nem is akar vele szembesülni az oktatás.
A leghatékonyabb olvasásösztönző eszköz a sokat kárhoztatott TikTok - mondja link Nyáry Krisztián az Itt vagyok c. podcastban.
- Miközben ma azt látjuk, hogy az egész világon a leghatékonyabb olvasásnépszerűsítő eszköz, aminek rengeteg baja van, de éppenséggel, hogy a kortárscsoportban a gyerekek mit olvasnak, azt világszerte a TikTokról tudják meg. Ez a buktok hashtag. Gyerekek és kamaszok ajánlanak egymásnak könyveket, és elképesztő hatékonyan. Ezek nagyon más könyvek, mint amit el kell olvasni az iskolában.

És az már csak hab a tortán, hogy a mi iskolai irodalmi kánonunk ráadásul olyan, amilyen. Oda olyan szerzői életműveket tuszkoltak be, melyek közel se kerülnek a gyerekek elvárásaihoz. Szóval egyszerűen mindenkinek vissza kéne emlékeznie arra, hogy adott életkorban őt mi érdekelte. És ezekre mind vannak olvasmányok. És akkor bekerül Herceg Ferencnek a legrosszabb regénye, ami arról szól, hogy egy 70 éves pap mit gondol. Most képzeljük el ezt, hogy ott ül a 17 éves gyerek. Én emlékszem nagyjából, hogy én mire voltam kíváncsi...

Szingapúr idén szeptemberben egy rendhagyó, ötéves nemzeti olvasástámogató kampányt indított, amely anyagi ösztönzőkkel és gamifikációval próbálja visszacsábítani az embereket a könyvekhez. A program kifejezett célja, hogy felvegye a harcot a hiper-figyelemeltereléssel, a céltalan görgetéssel (doomscrolling) és az ezek nyomán fellépő kognitív hanyatlással (az úgynevezett "brain rot" jelenséggel) szemben. A kampány működése és könyvtári háttere:
- Gamifikált jutalmazás: A polgárok kormányzati platformon (CrowdTask SG) rögzíthetik a napi olvasással töltött perceiket. Napi minimum 15 perc olvasásért 20 virtuális érme jár.
- Jelképes anyagi ösztönző: A rendszer senkit sem tesz gazdaggá: 1000 érme (azaz 50 napnyi kitartó olvasás) elérésekor a résztvevők 1 szingapúri dollárt (kb. 0,8 USD) kapnak. Az olvasott percek jótékonysági célokra is felajánlhatók; a szervezők év végéig 7,5 millió olvasott percet és ebből 150 000 szingapúri dollárnyi adományt remélnek.
- Könyvtári vízió: Melissa Tam, a szingapúri Nemzeti Könyvtári Tanács (NLB) vezetője hangsúlyozta: míg a rövid formátumú tartalmak a tájékozódást segítik, a hosszú formátumú, elmélyült olvasás erősíti a figyelmet, a kritikai gondolkodást és a képzelőerőt. Céljuk egy kíváncsi és tisztánlátó nemzet építése.

Bár Szingapúr a nemzetközi PISA-méréseken kiválóan teljesít az olvasás terén (szemben például az amerikai diákok zuhanó eredményeivel), a helyi szakemberek komoly problémát látnak. Loh Chin Ee olvasáskutató és a helyi könyvklub-szervezők szerint a gyerekek a középiskolába lépve az óriási vizsgastressz miatt szinte teljesen felhagynak a szabadidős olvasással, a képernyős olvasás pedig ritkán jelent elmélyült (deep reading) befogadást.

A kampány megosztja a szingapúri közvéleményt. A kritikusok szerint az olvasást belső motivációból, a könyvek szeretetéért kellene űzni, nem pedig aprópénzért. A támogatók pragmatikusabbak: a TikTok és a folyamatos digitális zaj korában minden apró "lökés" (nudge) üdvözlendő, amely segít rutinná tenni a napi legalább 15 perces offline fókuszálást. (ref.: Gemini, MG)

Felirat az osloi Furuset fiókkönyvtár egyik olvasótermének képernyőjén:
"Segítsen nekünk fejlődni! - Szeretnénk javítani a kommunikációnkat Önnel, mint polgárral. Ahhoz, hogy ezt a lehető legjobban tegyük, szükségünk van az Ön visszajelzésére.
A felmérés névtelen, és csak néhány percet vesz igénybe. Válaszai segítenek nekünk kommunikációs csatornáink és üzeneteink fejlesztésében. (Itt látható egy QR-kód, amin keresztül elérhető a kérdőív.)
- Köszönjük, hogy hozzájárul a kerület jobb kommunikációjához!"

A KIT-ben mutattunk ehhez hasonló, azonnali visszajelzést könnyítő, minőségbiztosításban és marketingben felhasználható példákat repülőtérről, vonatról, vendéglátóhelyről vagy ügyfélszolgálatról stb., azonban hazai könyvtári példa még nem közismert. Ha mégis tudsz ilyenről, jelezd: kit@gmconsulting.hu . (MG)

Akik valaha is vettek részt szabadtéri eseményen a bajai Ady Endre Városi Könyvtár link (egykori zsinagóga) udvarán, jól ismerhetik a nagy diófát, amely központi szereplője minden rendezvényen, hiszen biztosítja a színpad és a nézőtér árnyékolását. Az idei aszályos nyár azonban őt sem kímélte: olyan aggasztó tüneteket kezdett mutatni, amelyek kérdésessé tették a további létét. A könyvtár közössége azonban ebbe nem nyugodott bele: szakemberrel mérette fel a fa állapotát, hogy mindent meg tudjanak tenni a megtartása érdekében.

Példamutató, hogy egy idős, de a betegség jeleit mutató fától nem megszabadulni akarnak, hanem a megtartására, gyógyítására törekednek: ezt teszi a bajai Ady Endre Városi Könyvtár közössége. A zsinagóga udvarán álló terebélyes diófa sokak kedvence, árnyékában az intézmény rendszeresen szervez szabadtéri eseményeket. Reiner Rita kertészeti projektvezető a törzs 100 cm-es magasságában mérte meg a körméretet (176 cm), amelynek alapján egy applikáció segítségével megállapította: a diófa - bár a könyvtárudvar faállománya nem védett - jó élőhelyi adottságokkal rendelkezik, jelentős városképi környezetben áll, 25-50 százalék közöttre becsülhető a koronavesztesége, és közelíti a maximális élettartamát. Egyébként az életkora 168 év (tehát 1858-ban ültették, nyolc évvel a zsinagóga megépítése után), eszmei értéke pedig mintegy 33 millió forint - ez az ökológiai szolgáltatás értéke, forintban kifejezve.

A Karmelitában berendezett könyvtár már az épület látogathatóvá tétele előtt is ismerős lehetett: gon­dosan szűrt videókon és sajtófotókon láthattuk. Bár a hatalmas földgömb nyilván sokak figyelmét elvonta, a polcokra is érdemes volt figyelni: a helyiséget közel 250 millió forintért alakították ki, a benne található "nem nyilvános közgyűjtemény" számára pedig több mint 140 millió forintért vásároltak könyveket.

A Karmelita könyvtára különleges helynek számított az Orbán-éra alatt. A volt miniszterelnöki székhely a Fidesz várbeli építkezéseinek azon ritka részletei közé tartozott, amelyről elvétve napvilágot láthatott egy-egy fotó - miközben az épület többi részéről külön engedély nélkül tilos volt képeket készíteni, közzétenni pláne. Mindezt az épületet gondozó Várkapitányság munkatársai osztották meg velünk, akiktől külön kérésre lehetőséget kaptunk, hogy közelről szemügyre vehessük a könyv­tárat, amelyről már a kósza fotók alapján is sejteni lehetett: a decensen sorakozó bőrkötések igazi kincseket rejtenek. Ráadásul a falakon és a tárlókban sorakozó festményekkel, műtárgyakkal ellentétben (amelyekről ugyancsak részletes cikkekben számolt be online felületünk, lásd: Ez is a NER-es fényűzés része?, link ), ez esetben nem kölcsönzött alkotásokról van szó.

A mintegy hatezer kötetes gyűjteményt kizárólag a miniszterelnök könyvtára számára tervezték és szerezték be. Így létrehozva egy "nem nyilvános közgyűjteményt", amelynek kötetei "vásárlás útján kerültek a magyar állam tulajdonába", fogalmazott a Várkapitányság. A cég tájékoztatása szerint ez egy "reprezentációs térként, valamint szakirányú könyvtárként" funkcionáló gyűjtemény, amelynek alsó szintje klasszikus muzeális gyűjtemény, a felső elsősorban szakkönyvtárjellegű. Hangsúlyozták: "Megtalálhatók a klasszikus, háború előtti magyar polgári könyvtár kedvelt kötetei és sorozatai, amelyek eleganciájuk mellett melegséget és egyfajta századfordulós nosztalgiát csempésznek a modern falak közé." Azaz: díszletként szolgáltak.

Mészáros Zsolt, a Kertészkedés minden szezonra Facebook-hírfolyam gazdája egy súlyosan sérült oszlopos fekete nyárfát látogat meg. A növények ismeretében és gondozásában profi szakember szövegében nem nehéz áthallást találni bárkinek, aki találkozott más saját, külső vagy belső sebzettségével kitartóan, csendesen küzdő emberrel.

Akár munkatárssal, szakmabelivel. Ha a kitartás és a csendesség egyszerre jelentkezik, akkor esélyes az átlagon felüli belső tartás, mely mögött tényleges teljesítmény állhat. Nem kényszerül hangoskodásra, hiszen teljesítménye magáért beszél. Ha viszont az elismerést megkapja, példája a közösség egészét szolgálhatja, nem az arculatra, hanem a stabil valóságra építve. A szervezet így kompetenciára, teljesítményre építhet. Stabilan. (MG)

Hogyan lehet a stratégiai előnyök fényében kimutatni a hozzáadott értéket? A sok könyvet olvasó kislányokkal foglalkozás a könyvtárban is látványos eredményeket hoz. De a nulla könyvet olvasóból évi egy könyvet elolvasó hátrányos helyzetű gyerek esete nagyobb társadalmi (és személyes) haszon. És persze, sokkal nehezebb is. Nincs is nagyon hír róla. (MG)

(L. Ritók Nóra gondolatai, előző rész: Indikátorkényszer helyett - Sikersztori?! - Ott nem nyúltak le a szegénység mélységébe link ) Ha csak az iskolára fókuszálunk, akkor ami otthon van, az leamortizálja az iskola hatását. Megnéztük, amikor még csak az oktatásban dolgoztunk, hogy hány gyereknél sikerült életstratégiaváltást elérni a generációs szegénységből, és az jött ki, hogy nullának. Ez arra mutatott rá, hogy nem elég a jó iskola, mert a kultúrkörök mások. Minden családnak van kultúrköre, az intézményrendszernek is van egy központilag irányított kultúrköre. Ha nincs metszéspont, akkor nincs hatás. Lehet, hogy az iskola hatna valamit, de aztán a gyerek hazamegy, és ott teljesen más az üzenet. Ha a rendszer nem fókuszál a családi háttérre, ha nem kezdi el a szülőknél bepótolni, amit nekik sem adatott meg gyerekként, nem próbálja munkához juttatni, a túlélési stratégiáikat visszaszorítani, akkor az oktatás magában nem fog hatni. És az iskolában is kulcskérdés a mentorálás. A mi pedagógusaink nemcsak a 45 perces órákra koncentrálnak, hanem szociális munkát is végeznek. Ismerik a gyerekek családi hátterét, tudják, kik azok, akik generációs szegénységben élnek, ahol minden gyerek traumatizált.

BI: Minden egyes gyerek traumatizált?
RN: Igen. Ennek két vetülete van. Az egyik, hogy a szülők maguk is traumatizáltak, és egy traumatizált szülő nem tudja nem traumatizálni a gyereket, mert nincs meg a szülői tudatosság, és nincs meg, hogy önmagát értse. A másik pedig a lakhatási szegénység, a zsúfoltság, a létbizonytalanság. Itt bejön a biztonsághiány, az élelemhiány, az egyik napról a másikra élés, és máris ott vagyunk a túlélési stratégiáknál. De ezt sem lehet megoldani úgy, hogy az állam ad egy gyönyörű, összkomfortos lakást, hogy költözz be. Mert akkor azok a családok, amelyeknek nincsenek önfenntartási képességeik, nem fognak tudni élni ezzel a lehetőséggel. Elégetik a parkettát, leamortizálják a lakásokat, leszedik a csapot. Ahol esetleg sikersztori van, ott nem nyúltak le ennyire a szegénység mélységébe. A szegénységnek sok szintje van, és az állami rendszer mindig a tetejéről próbál sikert felmutatni, miközben a mélység ott maradt, azt az emberek nem látják.

279 ember halála függött össze 2024-ben a CDI-vel: ez az a kórházi fertőzés, amelynek részletes adatait elsőként tette közzé a Tisza-kormány. A nyilvánosság talán többet remélt, de az adatbázis rég nem látott szakmai párbeszédet indított, amiből a betegek profitálhatnak.

A legalacsonyabb székletmintavételi aránnyal a gyöngyösi Bugát Pál Kórház rendelkezik, ott 2025-ben 19 CDI-esetet regisztráltak, ezernaponként 0,2 székletmintavételi arány mellett. A HVG megkeresésére a gyöngyösiek elismerték, hogy a többi intézményhez képest valóban alacsony náluk a mintavételi arány, és ezt olyan indikátornak tekintik, amelyet szerintük indokolt szakmailag részletesen áttekinteni. "Ennek keretében értékeljük a mintavételi gyakorlatot, az indikációk alkalmazását, valamint azt, hogy valamennyi indokolt esetben megfelelő időben megtörténik-e a mikrobiológiai vizsgálat. Célunk nem önmagában a vizsgálatok számának növelése, hanem annak biztosítása, hogy minden klinikailag indokolt esetben időben megtörténjen a megfelelő diagnosztikai vizsgálat" - írta lapunknak Watti Jezdancher, a kórház orvosigazgatója.

A gyöngyösi kórház reakciója több szempontból is szokatlan. Egyrészt a NER-korszak után már az is újdonság, hogy a kórházigazgatók is kifejthetik álláspontjukat nyilvánosan, másfelől pedig üdítő a konstruktív hozzáállás. És ez nem is egyedi eset. Az NNGYK minap tartott háttérbeszélgetésén a központ szakértői arról beszéltek: míg korábban a kórházigazgatók rossz néven vették, ha nyilvánosságra kerültek olyan mutatók, amelyek esetleg negatív színben tüntették fel az intézményüket, most minden vezető nyitott és támogató volt a transzparenciával kapcsolatban. Surján György, az adatbázis létrehozásában részt vevő orvos-informatikus úgy fogalmazott, hogy az intézményvezetők örültek az adatoknak, míg korábban hasonló helyzetben úgy reagáltak, hogy a szakma védje meg őket. "De most megértették, hogy nem a minősítés a lényeg, hanem az, hogy mindenki fejlődni tudjon."

Szingapúrban már fizetnek is azért, hogy az emberek olvassanak. Abban az országban, amelynek diákjai a legújabb PISA-felmérésben a világ legjobb szövegértési eredményét érték el. (...) Hogy miért sürgős mindez, azt a szeptemberben közzétett PISA-jelentés mutatja meg. Az OECD-országok tizenöt éveseinek átlagos szövegértési és matematikai teljesítménye a mérések történetének mélypontjára süllyedt. A szövegértésben tíz év alatt bekövetkezett visszaesés nagyjából másfél tanévnyi tanulásnak felel meg.

A világ egyre kétségbeesettebben keresi az okokat és a kiutat. A viták középpontjába a "brain rot", az "agyrohadás" került: ez a nyers kifejezés sűríti magába a végtelen görgetéssel, a széteső figyelemmel és a felszínes tartalomfogyasztással kapcsolatos félelmeinket. De a látványos szó még nem magyarázat. A PISA sem bizonyítja, hogy egyetlen alkalmazás vagy technológia okozná a romlást. A TikTok-jelenség és az iskolákra fordított költségvetési források csökkenése minden bizonnyal sok mindenért felelősek, de érdemes megvizsgálni a covid-járvány hatását is, amikor másfél-két évre gyerekek százmilliói estek ki az érdemi oktatásból. A hanyatlás azonban sok országban már a járvány előtt elkezdődött; a kevesebb "örömolvasás", a digitális figyelemelterelés és az oktatási rendszerek problémái együtt kívánnak választ. Az is számít, hogy a mesterséges intelligenciát gondolkodásunk támogatására vagy helyettesítésére használjuk.

A szingapúri kísérletről persze lehet vitatkozni. Tartós olvasási kedvet teremt-e a pénzjutalom? Megmarad-e a szokás, ha megszűnik az ösztönzés? Ezt még nem tudjuk. Azt viszont érdemes megtanulnunk tőlük, hogy a jó teszteredmény sem ok az elégedettségre, az olvasási kultúra megőrzéséhez hosszú távú munkára van szükség.

Ez történik az agyadban, amikor valami újat tanulsz [ld. a videót a forráslinken].
Az agyad általában nem hoz létre új idegsejtet minden egyes tanulási folyamat során. Ehelyett a már meglévő idegsejtek új kapcsolatokat építenek ki, és megerősítik a köztük húzódó útvonalakat. Az agy azon figyelemre méltó képességét, hogy képes változni és átszervezni önmagát, neuroplaszticitásnak nevezzük.

Kezdetben nehéznek tűnhet valami ismeretlen dolog elsajátítása, mivel az idegi útvonal még gyenge. Ám valahányszor tanulsz, gyakorolsz, felidézel vagy megismételsz egy tevékenységet, ez az útvonal erősebbé és hatékonyabbá válik. Ami korábban nagyfokú koncentrációt igényelt, az fokozatosan könnyebbé és természetesebbé válik.
Éppen ezért van jelentősége az ismétlésnek. Legyen szó nyelvtanulásról, meditációról, egészséges szokás kialakításáról vagy érzelmi reakciók megváltoztatásáról: minden egyes tudatos ismétlés hozzájárul az agy átformálásához.

Az agyad nem statikus, a szokásaid pedig nem határozzák meg végérvényesen az identitásodat. Tudatossággal, türelemmel és következetes gyakorlással új gondolkodásmódot, érzelemvilágot és életvitelt alakíthatsz ki. Azzá válsz, amit rendszeresen gyakorolsz.

Tom Ayling antikvárius ritka könyvek és kéziratok forgalmazója. Kis videójában lelkesen beszél a könyv lapszélére, a gerinccel ellentétes oldalra festett képekről. Az itáliai reneszánsz óta ismert eljárás - angolul fore-edge painting, magyarul: rejtett könyvélfestés - azt jelenti, hogy a könyv lapjait kissé legyezőszerűen eltolják, az így kialakult ferde felületre festik a képet. Amikor a könyvet becsukják, a festmény eltűnik, gyakran az aranyozott könyvél alatt. A lapokat megfelelő irányban szétnyitva újra előbukkan.

Különösen Angliában a 17-19. században volt divatos. Az antikvárius egy speciális példányt mutat be: a lapszélen két festmény jelenik meg - attól függően, hogy balra vagy jobbra hajlítjuk a könyvet.

Ez a díszítések másik fajtája, ha viszont a csukott állapotban ténylegesen látható képre gondolsz, akkor érdemes megkülönböztetni a visible fore-edge painting és a hidden/disappearing fore-edge painting változatokat.